Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A budai óriáskerület

Idegenforgalmi városrész vagyunk a szállodák, a pályaudvar, a kikötő miatt. Ha semmi mást, csak ezeket az adatokat értékeljük, akkor is képet lehet alkotni a kerület ellátása iránti igények súlyáról, sokrétűségéről. Néhányat ezekből az igényekből. Például a közlekedés területéről. A XI. kerületben, a főváros legnépesebb negyedében, amely ráadásul a budafokiak, a budatétényiek, a nagytétényiek s a kelenföldi pályaudvar vonatutasainak „átjáróháza" is — még várat magára a metróvonal, az aluljáró. Az előbbi aligha épül meg két évtizeden belül, az utóbbit az impozáns forgalmú Móricz Zsigmond körtérre tervezik — legalább három pesti aluljáró építése után. A motorizációtól már most agyonterhelt Bartók Béla út, Villányi út, Karinthy Frigyes út, Schönherz Zoltán utca, Bocskai út és Budafoki út átépítése sem szerepel a közeli évek programjában, csakúgy, mint a Petőfi-híd és a déli összekötő vasúti híd közötti új híd építése. Marad a Fehérvári út modernizálása, amely meglehetősen lassú ütemben zajlik. A 107-es gyorsbusz néhány hónap óta még közelebb viszi a kerületet a főváros szívéhez. 25 ezer panasz az IKV-nál Közművek. Csupán a harmadik ötéves tervben olyan hosszúságú új víz-, gáz-, csatorna- és távfűtő vezeték épült a kerületben, amely Budapesttől Szolnokig húzódhatna. Mégis, kétszer ennyi vezeték sem lenne elég a mai igényekhez... Ingatlankezelés: 1971 második félévének mérlege a XI. kerületi IKV-nál — 25 ezer panasz. Figyelembe véve a házkezeléstől független sok üzemet, új lakást, családi házat — ez bizony sok. A lakóház-tatarozások a többi között még a Gellérthegyre vezető „idegenforgalmi" utcák, utak mentén is évről évre halasztódnak, a 32 négyzetkilométernyi kiterjedésű kerület töméntelen mellékutcájáról nem is szólva. Kereskedelem ? Apró jelek utalnak arra, hogy ittott még mindig perifériának tekintik a területet. A kedvezményes téli ruhavásár az itteni bolthálózatot — elkerülte ... A tanácstagi beszámolókon rendszeresen szóvá teszik, hogy jóllehet a főváros egyetlen új kenyérgyára a Lágymányoson épült, a Bocskai úti, Bartók Béla úti, Kőérberki úti, Budaőrsi úti üzletekbe mindig késve érkezik a kenyér. A végleges döntés, amely az idén született meg a BEAC-pálya száműzésére, helyén 22 ezer négyzetméteres ABC-nagyáruház építésére, nagj' megkönnyebbülésére szolgál a kerületieknek, akiknek a bevásárlás ma még gyakran a kálvária fogalmával azonos. A Fehérvári úti piac például a megyeszékhely lélekszámú lakónegyednek „fél fogára" sem elég. A körzeti orvosi, a járdaépítési, a közvilágítási és más ellátási nehézségek miatt még sokáig lehetne folytatni a sort annak bizonyítására, hogy a kerületi lakók többnyire jogos igényei legalább oly sokrétűek, mint amilyen heterogén a kerület arculata. Érdemes megfigyelni azokat a vitákat, amelyek időnként a „lakótelep-centrikus" kelenföldi emberek és a tanács között zajlanak. Csupán ízelítőül néhány kérdés, a kockaházak környékéről. Miért kell várni évekig A Villányi úti lakótelepen Őrmező A Kelenföldi pályaudvar utcatáblára, házszámtáblára a lakónegyedben? Erre bizony nehéz magyarázatot adni. Elkelne a lakosok szerint egy presszó is; dehát a sok elsőrendű feladat között ez bizony csak másodrendűnek tűnik. Aztán: a terjedelmes és igencsak látogatott lakótelepen szükség lenne egy nyilvános illemhelyre, ami ugyan nem számít éppenséggel reprezentatív, kerületgazdagító intézménynek, dehát — kell. Garázs ? Naponta hat-nyolcezer gépkocsi állja az időjárás és a fosztogatók dühét; csakhogy nincs pénz garázsra, vagy éppen a helykijelölés ütközik nehézségekbe. Tanácstagok teljes joggal teszik szóvá, hogy kisközségnyi utat kell megtenniük a lakótelepieknek, amíg egy újságospavilonhoz eljutnak, a Fehérvári útra vagy a Bartók Béla útra. Mindeddig ádáz viták, városszépészeti tilalmak állják útját a lakótelepen egy újságos bódénak. Városszépészet és kultúra Ezzel a városszépészettel egyébként is meggyűlt a bajuk a kelenföldieknek: a városházán már-már hírhedtté vált loggia-vitával. Szereltethetnek-e rácsot reá, gyermekeik védelmére, beépíthetik, beüvegezhetik-e loggiájukat, mintegy kiegészítve sokszor kicsinynek bizonyuló új családi otthonuk területét? Éleshangú sajtóviták, panaszos levelek, bontási határozatok és pénzbírságok kísérték, kísérik a vitát — s hozzá az óbudai, újpalotai loggia-tulajdonosok figyelő tekintete is. A fővárosi tanács városrendezési osztálya és elnöksége következetesen állást foglal amellett, hogy a lakótelepi házak monoton, egyszínű külcsinjébe semmi esetre se rácsok és tarkabarka télikert-loggiák, raktárerkélyek vigyenek színt. Sem Kelenföldön, sem másutt. Ezzel egyet lehet és kell is érteni. Más kérdés, hogy típustervek útján nem lehetne-e megvalósítani a lakók kívánságát; azt, hogy a loggiák a gyermekek épségét se veszélyeztessék, s praktikusabban is felhasználhatók legyenek — a városkép elcsúfítása nélkül. Üjságpavilon nincs; de legalább ilyen érzékenyen érinti a teleplakókat egy könyvüzlet hiánya, amely már nem városszépészeti okokból adódik. S ha már a kultúránál tartunk: abban a tekintetben, hogy a kerület mennyire részesül az intézményes művelődés, szórakozás áldásaiban, megoszlanak a vélemények. A főváros jó néhány kerületének lakói azon a véleményen vannak, hogy panaszra semmi okuk a XI. kerületieknek. Elvégre ott az ország legforgalmasabb, s egész Budapest leghíresebb népművelő centruma, a Fővárosi Művelődési Ház. Évi félmillió látogatóval, több tucatnyi helyiséggel, színházteremmel, mozival, klubokkal, könyvtárral, gazdag lehetőségekkel. Azonkívül ott a Bartók Színpad, meg az elsőjátszó körtéri filmszínház, szórakozásra pedig a gellérthegyi Búsuló Juhász, a Feneketlen-tó és még jó néhány intézmény. A kerületiek véleménye szerint mindez — édeskevés. A művelődési ház „össz-budapesti" feladatokat lát el, zsúfoltsága oly nagy, hogy a napi 14—16 órás nonstop üzemelés 11