Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Zolnay László: Járványok, kórházak, orvosok

Székács Béla dr. (mint orvoshadnagy), a Rókus kórház igazgatója az 1870-es években en segít ezen az állapoton. 1839—41-ben Pollack Mihály tervei szerint bővítik; 1860-ban újabb szárnyakat építenek hozzá. 1846/47-ben a Rókusban 12 241 beteget kezeltek. 1851/ 54-ben 38 kórterme, 8 termes elmeosztálya s 8 egyágyas szobája van. Ugyanekkor már az egyetemi klinika is terebélyesedik. Balassa József, a zseniális sebészprofeszszor, a szabadságharc orvoskari főnöke áll az élén. A műtőkben már altatnak; a klinika 10 betegszobájában és kéttermes szemészetén évente 1000 beteget ápolnak. A városegyesítés küszöbén, 1839-től fogva Schöpf profeszszor, majd Bókay János doktor irányítása alatt már Gyermekkórház is működik; az 1850-es években évente 2300—2400 gyermeket ápolnak. Egészségügyi intézményeinkhez számíthatjuk a Dologház ispotályát (az 1850-es években évi 800 beteggel). a Szegénygondozó Intézet gyengélkedőjét (ugyenekkoriban 350 beteg), a Pestbudai Kereskedők Kórházát (Pestofner Kaufmännisches Krankenhaus). Ez utóbbi a Hársfa utcában működik 1846 óta, egy egyemeletes házban. 1847-től részben kórházi funkciókat lát el a Vakok Intézete. (1851-ben 52 növendékkel.) Jelentős kezdeményezés 1802-ben a pesti izraeliták kórházalapítása. Az aggok menhelyéül is szolgáló intézmény 1845-ben a terézvárosi Gyár utcába költözik; 7 betegszobája van s 3 kórterme. Az egyes kórtermek ágyszáma: 12. (Ez az intézmény a későbbi Zsidókórház őse.) Az 1850-es években két magánszanatóriuma is volt Pest városának. Az egyik egy ortopédgyógyintézet, Schöpf tanár irányítása alatt. A másik Pólya doktor magán-elmegyógyintézete a Városerdőnél. Orvos-statisztikai mérleg A XIX. század hatvanas éveiben, a városegyesítés idején a két városnak tizenhárom gyógyszertára van. A városokban 163 orvos, 62 seborvos dolgozik. Ez azt jelenti, hogy Pest-Budán minden 450 lélekre egy orvos esik. (Halufler megállapítása, 1854.) Ez igen kedvező arány az akkori Magyarország általános közegészségügyi statisztikájához képest: az országban ugyanekkor 640 orvost, 1276 sebészt és 415 patikust írnak össze. Eszerint 17 000 emberre esett 1 doktor, 8000-re egy sebész . . . 41 Tabáni részlet, a háttérben Semmelweis szülőháza Lenhossék József, pesti orvosprofesszor, a híres antropológus alapterületét 100x100 ölre méretezték — először 1740-ben helyeztek el aktív — s nem „invalid" — katonákat. 1783-ban azután II. József az összes „hadastyánt" Nagyszombatba telepítette, az Invalidusok házában pedig a gránátosok 3 alakulatát helyezték el. (így joggal mondhatták utóbb, az Újépület emelésekor a magyarok: az ország fővárosának két legnagyobb épülete osztrák laktanya.) A pesti városi kórház intézménye több épületben működött, míg 1781 május 3-án letették a Rókus kórház alapkövét. A Jung József tervezte kórházat 1796-ban, 72 ággyal adták át a közhasználatnak. De 1783-tól fogva már egy új, más típusú gyógyintézet is dolgozik Pesten. Szerény kezdetei hamarosan az országos közegészségügyet forradalmi módon alakítják át. A Pestre helyezett egyetem orvoskarának klinikája ez, a mai Kossuth Lajos utca s a Megyeház utca sarkán. Mind a Rókus, mind a szerény méretekben induló egyetemi klinika világhírű magyar orvosoknak — Lenhossék József, Stáhly Ignác, Bugát Pál, Balassa József, Semmelweis Ignác, Korányi, Bókay, Székács Béla — munkahelye, tanítványaik kirepítő fészke lett. Kórházi helyzetkép az 1780 90-es években Ám hosszú volt az út addig, míg ezek a kiváló gyógyítók léphettek kontár felcserek, rosszul fizetett s nem egyszer kegyetlen ápolók helyére. Elszorul az ember szíve, ha azokra a szerencsétlen emberekre gondol, akiket a XVIII. századi lazaretekben ápoltak. Aki nem bajába halt bele, belehalt gyógyításába! — mondhatták némi joggal. Robert Townson angol utazó a XVIII. század végén járt nálunk. Naplójában ezeket találom: ,,... a kórházakról semmi jót nem mondhatok. Az egyetemi klinika ugyan kifogástalan, azonban itt alig tizenkét-tizenöt ember számára van hely. A városi, vagyis a polgári kórház (a régi Zöldfa utcában, a Rókus elődje) azt hiszem, egész Európa legroszszabb kórháza. Ha nem láttam volna, nem hinném el, hogy ilyen is létezik e városban. Épület, bútorzat, ápolószemélyzet, szóval minden: nyomorult, bűzös, piszkos. Egy dohos kis szobába nyolc ágyat gyömöszölnek be, s noha a hőség elviselhetetlen (július van), még az egyetlen ablakot is bezárják." A Rókus azután észrevehető-