Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Láng Péter: Az Alkoholellenes Munkásszövetség első korszaka

J A munkásegyesület 1905. június 26-án tartotta közgyűlését, ezen beszámoltak az 1904. november 30-tól végzett munkáról: 31 tag iratkozott be az egyesületbe, 12 előadást, egy nyilvános gyűlést és négy kirándulást szerveztek. A betegsegélyző pénztárak segítségével terjesztett röpiratokból (pl. „Miért károsak a szeszesitalok") többtízezer példány fogyott el. Ezzel egyidőben ült össze a független Good Templar-rend világpáholya La Chaux de Fondsban, és megalkotta a rend új alkotmányát. Magyarországi szervezetét dr. Dóczi Imre és dr. Bolgár Elek képviselte. A munkásegyesület a polgári alkoholellenes mozgalmakkal ekkor még szorosan együttműködött, s az 1905. szeptember 12-én Budapesten ülésező X. nemzetközi alkoholizmus-elleni kongresszus előkészítésében és lebonyolításában nagy szerepet vállalt. A demonstráció alkalmából sikeres kiállítás nyílt, anyagának tekintélyes része a munkásélettel foglalkozott. Ez idő tájt alapították a munkásegyesület debreceni szervezetét is. A hazai mozgalom jelentős napja volt 1906. május 17., a magyarországi nagypáholy alapító ülése. (A nagypáholy az alsófokú páholyok küldötteiből állt. Az egyes országok sajátosságainak figyelembevételével belső szervezeti rendet dolgoztak ki, ezek jellege és felépítése azonban a Good Templarrend általános szervezeti egységéhez igazodott. A rend nemzetközi vezetője a világpáholy. amely az egyes országok nagypáholyainak képviselőiből alakult.) Az ülés a polgári alkoholellenes mozgalom seregszemléje volt, s az elnöki tisztet nem kisebb szaktekintély, mint maga Forel tanár töltötte be. Üj törvények, határozatok születtek, majd megválasztották a nagypáholy hivatalnokait: dr. Madzsar József nagytemplart, dr. Stein Fülöp kancellárt, dr. Dóczi Imre főtitkárt és másokat. Szakítás a Good Templar-renddel Mindeddig tehát a magyarországi absztinens egyesületek égisze alatt egy polgári- és egy munkás egyesület együtt vállalkozott az alkoholizmus leküzdésére. A nagypáholy munkássága nyomán azonban rövidesen számos új csoport jelentette be csatlakozását, s ez azt eredményezte, hogy a munkásabsztinensek szervezeti életének eseményei még a közös lapban is a kishírek közé szorultak. 1906 őszen, az Alkoholizmus fejlécén megsokasodott társegyesületek között az alapító munkásegyesület nevét már hiába keressük; 1907 decemberében önálló lapot indított, s az „Alkoholizmus"-t az Absztinens Orvosok Egyesületére, az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesületre, a Magyar Nők Absztinens Egyesületére, a Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége alkoholellenes szakosztályára és a nagypáholyra hagyományozta. önálló hivatalos közlönye, az Absztinens, a világháború kitöréséig képviselte a munkásegyesület célkitűzéseit. A polgári egyesületekkel történt szakítást követően az alkoholellenes propagandamunka továbbra is szép eredményeket mutatott: a dolgozók ezrei találkozhattak az egyesület aktivistáival és kiadványaival, s az antialkoholista publicisztika az 1907—1908-as esztendők munkássajtójában is minden korábbinál gyakrabban kapott helyet. A munkásmozgalom számos vezetőjét sikerült megnyerni, s az alkoholellenes tevékenység támogatásának kérdése végre a szakszervezetek, majd az MSZDP kongresszusán is fórumot kapott. 1905-ben Weltner Jakab az egyesület missziójáról még igen lekicsinylően beszélt, de 1908-ban Bokányi Dezső már indítványozta, hogy a párt tegye magáévá „a IV. szakszervezeti kongresszusnak az alkoholizmus leküzdésére irányuló határozatát", és támogasson minden olyan akciót, „mely alkalmas és célszerű az alkoholizmus leküzdésére". Az Alkoholellenes Munkásegyesület eredményei mellett azonban mind gyakrabban mutatkoztak hiányosságok is. Az egyesület aktivahálózata mind kevésbé tudta átfogni a szerteágazó, erejét sokszorosan túlhaladó feladatokat, s tevékenysége visszaesett: széthullóvá, esetlegessé vált. Az évtized utolsó két esztendejében elkerülhetetlen lett a mozgalom megújítása, s 1909 tavaszán az Alkoholellenes Munkásszövetség (a továbbiakban AMSz) szervezőbizottsága közzétette toborzó felhívását. A Szövetség újjászervezése Zászlóbontó közgyűlését 1909. június 6-án tartotta meg az AMSz, mely alkalommal csaknem valamennyi szakma képviselve volt. Országos ügyintéző vezetőségébe Kiss Adolfot, a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatóját elnökké, alelnökké Fenyves Jenő magánhivatalnokot és Szerdahelyi Sándor magántisztviselőt, az egyik kezdeményezőt kérték fel. A választmányi tagok névsorában Bíró Dezső könyvkötő, dr. Hahn Dezső orvos, Rabinovics József aranyműves, Szakasits Árpád kőfaragó nevével találkozhatunk. Az AMSz megalakulása munkaszervezeteben előrelépést, politikai koncepciójában azonban átmenetileg visszalépést jelentett elődjéhez képest. Szerdahelyi Sándor megfogalmazása szerint „megbosszulta magát az absztinens elvtársak között akkoriban szörnyen divatos, de csak azért is, és minden áron osztályharc alapján való állni akarás. Sikeresen elriasztották maguktól a magyarországi alkoholellenes mozgalom megteremtőit. Az utolsó kísérlet rendszeres egyesületi működés kifejtésére, mely azonban már a mi részünkről indult ki, az alkoholellenes szabad szervezet megalkotása volt, az említett okoknál fogva nem sikerült. A mozgalom iránt érdeklődők csatlakoztak a Good Templar-rendhez, s annak kebelében egyesültek. Néhány munkáspáholy alakult Budapesten, később a vidéken, amelyek feladatul tűzték ki az alkoholellenes munkásmozgalom előkészítését. A program ez lett tehát: megnyerni az akcióképes erőket és nevelni újakat". Az osztályharcos politikai irányvonal „felfüggesztése", s ezen az áron mind szélesebb körök bevonása a mozgalomba — ez volt tehát az új egyesület új taktikája. Felterjesztett alapszabályaik is pontosan követték a polgári egyesületek mintáját; a munkásságra utaló kifejezés úgyszólván elő sem fordult a szövegezésben. Az alapszabályokat a belügyminiszter „szó nélkül" jóváhagyta, kiegészítette azonban az ún. „rendőrparagrafussal". E paragrafus a hatóság „jogait": az állandó ellenőrzés, a helyiségek látogatása, a felfüggesztés, az ügy- és pénzkezelésbe való betekintés stb. jogát rögzíti. Az AMSZ a munkásmozgalomban Az AMSz kezdetben meglehetősen apolitikus vonalvezetése az első évi országos küldöttközgyűlésen a baloldali tagság részéről sok kritikát kapott. Hollandiában, a XIII. nemzetközi alkoholellenes kongreszszussal párhuzamosan rendezett szocialista absztinensek értekezletén, 1911 szeptemberében, ennek ellenére sem képviselték a magyar munkásszövetséget. Később azonban — főképp az egyesületben mind gyakrabban jelentkező haladó mozgalmi áramlatok hatására — az AMSz vezetőségének rá kellett ébrednie azokra a lényeges eszmei-tartalmi különbségekre, amelyek e munkásegyesületet a látszólag azonos törekvésű polgári szervezetektől elválasztják. Ennek a politikai tudatosodásnak jeleit tükrözi az Absztinens 1912-es „évnyitó" vezércikke, amely tisztázni igyekszik a munkásszövetség helyét és szerepét: „A munkásmozgalom és az alkoholizmus viszonyát elsősorban az a még mindig uralkodó téves felfogás zavarja, hogy a munkásmozgalomnak kötelessége az utóbbit pártfogolnia, jobban mondva protezsálnia. Akik így gondolkoznak, nyilván a polgári alkoholellenes mozgalmaiddal fogják egy kalap alá a miénket. Valóban úgy van, hogy a polgári antialkoholisták mozgalma idegen test az uralkodó osztályban, ahol az osztályérdekek súlyos sérelme volna az antialkoholisták diadala. A munkásságnak ellenben osztályérdeke az antialkoholizmus győzelme. A munkásantialkoholizmus egy hús és vér az egész munkásmozgalommal, mely úgyszólván »hivatalból« kell, hogy antialkoholista legyen. Nem betolakodó idegenek vagyunk, akik zavaros eszméinket akarjuk a munkásságra erőszakolni, de a munkásmozgalom nagy hadseregének egyik szárnya, melyre a munkafelosztás alapján az alkoholellenes agitáció és szervezés feladata jutott." Az AMSz tevékenysége az idézett, sok vonatkozásban programadónak tekinthető cikk megjelenését követően ismét észrevehetően radikalizálódott. Tagjainak sorában a politikailag közömbös absztinensektől az osztálytudatos baloldali munkásokig minden irányzat képviselve volt, s amíg az első világháború kitörése a szövetség ténykedését be nem rekesztette, a különböző nézetek összecsapása az egyesületi élet állandó kísérőjelensége maradt. A hivatalos AMSz-politika azonban kritikátlanul az MSZDP eszmei befolyása alatt állt. Az AMSz az MSZDP különleges feladatot végző segédcsapatának tekintette magát, de alkalmanként keserű szemrehányásokkal illette a pártot és a szakszervezeteket, amiért igyekvését nem segí-36