Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Fülöp János — Dr. Tóth Imre: Az ELZETT történetéből

A legfényíízöbb üzletek Egy vállalat, ahol életünknek csak napfényes oldala látszik. Csak a gyarapodás, csak a jövedelmek emelkedése, csak pénztárcánk vastagodása. Nyakláncot vagy karkötőt, svájci órát vagy drágaköves gyűrűt nem vásárol az, aki télikabátra gyűjt. De még az egyszerűbb árucikkek: karikagyűrű, a bizsu ékszerek is ünnepeket idéznek. Házasságkötést vagy születésnapot, karácsonyt vagy házassági évfordulót. Az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat statisztikái meredeken felfelé ívelő vonalakból állnak. A vállalat 1950-ben alakult. Magánkereskedők apró kis üzletei alkották a mostani bolthálózat magját, csekély raktárkészlettel — néhány típusú óra, elenyésző mennyiségű arany-, ezüsttárgy került a pultokra. Dehát akkoriban, éppen csak kilábalva az inflációból, az embereknek nemigen telt arra, hogy karkötőkkel vagy fülbevalóval lepjék meg hozzátartozóikat. Igaz, az összes forgalom 55 millió forintot ért el és ez önmagában nagy számnak tűnik. . . Összehasonlítva azonban az 1970-es adatokkal, mindjárt kevesebbnek látszanak e milliók: a tavalyelőtti esztendőben egymilliárdos volt a forgalom. Amikor megalakult a vállalat, évente 80 kiló aranyat utaltak ki mesterei számára, hogy abból varázsoljanak karra- és nyakbavalókat. Most a feldolgozott színarany mennyisége másfél tonna. És mind elkel. A legszebbek: a Belvárosban Bárdosi Gyula igazgató szobájából a Vörösmarty térre és a Váci utcára látni. Sarok-ablak. A környéken a főváros legszebb üzletei, az utcákon a vállalat potenciális vásárlóközönsége. Megfelelő hely egy óra- és ékszerkereskedelmi vállalat számára. — Kettős jellegű a vállalatunk — mondja az igazgató —, egyesíti a kis- és nagykereskedelmi tevékenységet. A kereskedői munka mellett azonban mi foglalkozunk az országban a nemesfém és a drágakő felvásárlásával is; ezenkívül szakembereink vállalják az óra- és ékszerjavításokat. — Kinek szállítanak árut és mifélét? — Először is természetesen saját boltjainknak. Azután más kiskereskedelmi és szövetkezeti vállalatoknak, valamint magánkereskedőknek. Az aranyfélét kizárólag a mi üzleteink kapják. Órákból, divatékszerekből, ajándéktárgyakból, ezüstáruból azonban jelentős mennyiséget szállítunk a többi vállalatnak. Munkánk fontos része, hogy az országban egyedül mi látjuk el óraalkatrészekkel a szövetkezeti és a magánkisipart. Tőlünk kapják az órák javításához szükséges szerszámokat is. — Nézzük a statisztikákat. A nemesfém-eladás húsz év alatt 14,5-szeresére, az óraforgalom 17,5-szeresére, a bizsu-értékesítés 18-szorosára, az ajándékcikkek forgalma pedig 237-szeresére növekedett. Igaz, ez utóbbi a vállalat alapításakor egészen jelentéktelen volt, az ajándékvételhez-eladáshoz turizmusra van szükség, külföldi és belföldi turistákra egyaránt, és természetesen bőséges áruválasztékra is. — Ezerötszáz boltba szállítunk árut. Negyvennyolc állami kiskereskedelmi vállalatnak, 150 szövetkezetnek és a Centrumáruházaknak. Ez munkánknak talán a kevésbé látványos oldala. Az, hogy valaki meglát a kirakatban egy árut, bemegy a boltba és — ha van elég pénze — megvásárolja, természetes. Sokkal inkább rejtve marad az a szorgos tevékenység, amelynek célja, hogy az ország területén fekvő boltok megismerjék az áruválasztékot, hogy tudják, mi a divat külföldön, melyek az újonnan érkezett cikkek. A Párizsi utcában mintatermünk van, ahol a nemes fémáruk kivételével megtekinthető az egész kínálat. Itt nagy tételben is felvesznek megrendelést. A mintateremben divatbemutatókat, kiállításokat is rendezünk, s ez végre olyan hely, ahol a külföldi kereskedelmi partnereket is megfelelő környezetben tudjuk fogadni. Rendszeresen rendezünk értékesítéssel egybekötött bemutatókat a megyeszékhelyeken. Üzletkötőink járják az országot; most például bevezettük azt, hogy nemcsak árumintákat visznek, hanem egy gépkocsit telepakolnak áruval és azzal együtt indulnak üzleti körútra. Ha valamelyik boltvezetőnek tetszik a minta, egy nagyobb tételt azonnal ott is hagynak a számára. A mi munkánk is bizonyos mértékig idény-jellegű. Nyáron például az üdülőhelyek ajándékboltjait fel kell tölteni. A Balaton mellett vagy a hegyekben üdülők — akár belföldiek, akár külföldiek — könnyebben adnak pénzt ajándék tárgyakért, bizsukért. A vállalatnak 85 üzlete van. A fővárosban 30 (a forgalom fele itt bonyolódik), az ország 49 városában pedig 55 üzlet. A korszerűsítés meglehetősen sok pénzbe kerül. Ez érthető. Órát és ékszert nem lehet vedlett falak, kopott pultok között eladni (igaz, élelmiszert vagy méterárut sem lenne szabad). A legszebb üzletek természetesen a Belvárosban vannak. A három boltból kialakított, csupaüveg üzlet-csoda közvetlenül az igazgató szobája alatt, a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán: a stílbútorokkal berendezett Kígyó utcai ékszerszalon, az elegáns Martinelli téri bizsubolt. Úgy látszik, mégis kevés az üzlet. Vagy ha már ékszert vesz az ember, akkor leginkább a Belvárosban veszi meg. Mert itt nyoma sincs a krimifilmekből vagy nyugati turistautakról ismert ékszerboltok diszkrét csendjének. A pultok előtt mindig kisebb sorok állnak. Ha karácsony vagy húsvét közeledik, az üzletbe szinte be sem lehet férni. Negyedmillió jegygyűrű Arany tárgy sokféle van. Aranyból van a jegygyűrű is. Jól emlékszünk azokra az időkre, amikor még hiánycikk volt, mikor élelmes sportolók meg turisták jónéhányat hoztak magukkal Bécsből a zsebükben. Évente, az országos statisztikai adatok szerint, körülbelül 100 ezer házasságot kötnek. Volt idő, amikor 80 ezer, később 150 ezer gyűrűt tudtak forgalomba hozni. De ennyi sem volt elég. Hiszen az ujjak különböző méretűek és akad olyan jegyespár is, amelyik kicsit vastagabbat, kicsit díszesebbet szeretne. Most 260—280 ezer darab jegygyűrű kerül évente a boltokba, s nyolc-kilenc fajta között lehet válogatni. A karkötő, a nyaklánc, a fülbevaló egy része az Állami Pénzverőben készül. Más részük Olaszországból érkezik. Újabban bevezették a bizományosfelvásárlást. A bevitt arany-, ezüsttárgyakért így magasabb árat kaphat az eladó és hamar hozzájut a pénzéhez is. A 30— 40 éves, vagy a 100 évesnél is régibb ékszerek mindenképpen növelik a választékot. Van egy réteg, amelyik kifejezetten az antik ékszert keresi. Nemesfém az ezüst is. A vállalat 1968 óta magasabb áron veszi az ezüstöt, pontosan ötször annyiért, mint korábban. Emlékszünk még: a felvásárlási ár felemelésekor utcahosszat álltak a sorok az üzletek előtt, ezüsttálcákkal, ezüstpoharakkal, a nagymama kanalával. Az eredmény: korábban évente két-három millió forintért vettek ezüstöt, 1968-ban 280 millió forintnyi jutott a vállalat, illetve az állam tulajdonába magánosoktól. Az átlagos évi négy-öt tonna 15