Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Révész Ferenc: A Szabó Ervin Könyvtár

rékészítésekkel, író-olvasó találkozókkal, vetélke­dőkkel, rajzversenyekkel, szavalóversenyekkel, pályázatokkal, film- és dia-vetítésekkel igyekszünk megismerni igényeiket, hogy ennek megfelelően el­igazíthassuk őket a könyvek birodalmában. A kerü­leti könyvtárak egy részében művelődési köröket hoztunk létre; a közelmúltban megindított akciónk eredményeképpen már 11 kijnyvtárünk 15 szak­munkástanuló intézettel kötött szocialista szerző­dést. Az érettségire készülő diákoknak a legkülön­bözőbb tantárgyakból, szakemberek bevonásával, konzultációs előadásokat szervezünk. Pályaválasz­tási tanácsadásunk is kezdeti sikereket könyvelhet el. Szoros kapcsolatot tartunk az Úttörőszövetség és a KISZ Budapesti Szervezetével, az általános iskolák pedagógusaival, könyvtárosaival és napközi­otthoni vezetőivel. Megszerveztük a tanulócso­portok együttes könyvtárlátogatását is. A kerületi könyvtárak közművelődési könyv­tárak, azaz a szépirodalmi művek mellett minden tudományág magyar nyelvű ismeretterjesztő könyv­anyagát is gyűjtik. A központi könyvtár — ahon­nan az egész hálózat irányítása történik — gyűjtő­köre lényegesen elüt a kerületi könyvtárakétól. A központi könyvtárnak hármas feladata van: a) magasszintű közművelődési könyvtár, b) a szociológia országos szakkönyvtára, c) gyűjti a Budapest történetével kapcsolatos nyomtatott és kéziratos dokumentumokat. A központi könyvtárhoz tartozik a helyszűke miatt a Fehérhajó utcába kitelepített Zenei Könyv­tár is. A magasszintű közművelődési funkció azt jelenti, hogy állománya összehasonlíthatatlanul gazdagabb a kerületi könyvtárakénál, mert gyűjti az idegen nyelveken megjelent ismeretterjesztő és klasszikus szépirodalmi műveket is. A társadalomtudományi irodalom beszerzését már Szabó Ervin is elsőrendű feladatának tartotta. Ma a társadalomtudomány minden rangos alkotása megtalálható központi könyvtárunkban. És ezek­nek a műveknek a kölcsönzése is említésre méltóan emelkedett: 1963-ban az összes kölcsönzött köny­veknek 16,5 százaléka tartozott a társadalomtudo­mányhoz, míg 1970-ben 27,5 százaléka. A szorosan vett szociológia ugyanezen idő alatt 1,7 százalékról 9,6 százalékra emelkedett. Legkomplettebb állományunk a Budapest Gyűj­temény anyaga. Ehhez a rendkívül gazdag helyis­mereti gyűjteményhez 45 000 könyv, 150 000 kisnyomtatvány, 700 Budapestet ábrázoló térkép, 30 000 egységet tartalmazó plakátgyűjtemény, 40 000 darabból álló fotóarchívum és megszámlál­hatatlan mennyiségű újság-kivágatgyűjtemény tar­tozik. A kutatók részére felbecsülhetetlen értéket jelentenek a kalendáriumok, naptárak, almana­chok; a különböző egyetemek, vállalatok, gyárak, intézmények, szervezetek alapszabályai, beszámo­lói, jelentései; a tanintézetek értesítői, évkönyvei, tanrendjei; a fővárosi múzeumok és képtárak kata­lógusai. A gyűjtemény fontos része a hírlapállo­mány. A Budapest Gyűjtemény, csakúgy mint a központi Olvasószolgálat, számos katalógussal ren­delkezik az olvasók gyors eligazítására. A Budapest Gyűjtemény anyagának részletesebb feltárására helyismereti kiadványokat és bibliográfiákat adtunk ki; közülük a legjelentősebb a hat nagyalakú kötet­ben megjelent „Budapest Történetének Bibliográfi­ája": ez mindmáig a világ legnagyobb és adataiban a leggazdagabb helytörténeti bibliográfiája. A kö­zel 100 000 tételből álló kiadvány anyagának gyűjtésekor többek között 1100-féle folyóiratot és 50 000 kötet könyvet dolgoztak fel a Gyűjtemény munkatársai. (A 7. kötet — a mutatók — most van szerkesztés alatt.) A Zenei Könyvtár Fővárosunk zenei életének, zenekultúrájának az egész világon elismert magas színvonala szüksé­gessé tette egy olyan gyűjtemény létrehozását, amely nemcsak a szakembereket és a muzsikusokat látja el szakirodalommal, kottákkal, hanem szol­gáltatásait kiterjeszti a zenével nem hivatásszerűen 14 foglalkozó lakosság ellátására is. A Kodály Zoltán jelenlétében nyolc évvel ezelőtt megnyitott Zenei Könyvtárunk közel 1300 beiratkozott olvasó­jának 39 százaléka hivatásos muzsikus, 61 százaléka pedig zömében középiskolás, ipari tanuló, fiatal szakmunkás és egyetemi hallgató. Olvasószolgálati munkánkkal segíthetünk ezeknek a fiataloknak abban, hogy gyarapítsák zenei ismereteiket, széle­sítsék műveltségük látókörét és létrehozzanak ön­tevékeny kamara- és zenekari együtteseket. Mun­kánk másik, nagyon fontos része a fiatal zenészek szakmai fejlődésének szolgálata. A Zenei Könyvtár több nagy sikerű, a komolyzenét népszerűsítő elő­adássorozatot rendezett; gazdag állománya 20 600 kottával, 6000 könyvvel, nemzetközileg elismert kézikönyvekkel és folyóiratokkal rendelkezik. A központi könyvtár kiadványait, elsősorban a bibliográfiákat, külföldön is számontartják. Évente 30—35 kiadványunk jelenik meg, amelyek tárgyu­kat a történelem, az irodalom, a művészetek, a ter­mészettudományok, a szociológia, az urbanisztika és a technika világából merítik. Több kiadványunk jelent meg a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom témaköréből is. Nagyon jelentős szolgáltatás­nak tartjuk a magyar és idegen nyelvű szépirodalmi archívumunkat, amelyben írókról és műveikről, irodalmi irányzatokról, egyes nemzetek irodalmá­ról találhat tanulmányokat, kritikákat, recenziókat az érdeklődő. A központi könyvtár kiállításai aktu­ális eseményekhez, évfordulókhoz kapcsolódnak, és azt a célt szolgálják, hogy a témával összefüggő irodalomra felhívják az olvasók figyelmét. Propa­gandamunkánk sokrétűségét, színességét és az eseményekre való gyors reagálását elősegíti 23 főből álló könyvkötészetünk, valamint a sokszorosító részleg és a fotólaboratórium. Az állományba tartozó dolgozók összlétszáma 470, az állományon kívülieké pedig 180. A kine­vezett, véglegesített 470 munkatársunk közül 223 törzsgárdatag; szolgálati idejük 10 évtől 36 évig terjed. A könyvtár a képzés- és továbbképzés érde­kében számos előadást, előadássorozatot és tanfo­lyamot szervez. Az 1971 —72-es tanévben az állami oktatásban 66 kollégánk vesz részt, míg a Marxiz­mus-Leninizmus Esti Egyetemén 28 dolgozónk tanul. Az 1968—71-es években a könyvtár 151 dol­gozóját tüntették ki könyvtári és társadalmi mun­kájukért. A könyvtár költségvetése 1957 óta megnégy­szereződött: évi 9 000 000 forintról 36 000 000 forintra emelkedett. Ebből és az eddig elmondot­takból arra lehetne következtetni, hogy életünk problémamentes, gondtalan, minden elképzelé­sünket valóra tudjuk váltani. A valóság azonban na­gyon lehangoló képet mutat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, amelynek a legkorszerűbb eszmé­ket kell terjesztenie, a legkorszerűtlenebb körül­mények között dolgozik. 115 egységünk közül csak négy készült kimondottan könyvtári célra; a töb­biek olyan üzlethelyiségekben tevékenykednek, amelyeket volt tulajdonosaik kinőttek. Kerületi könyvtáraink és fiókjaink túlnyomó többsége nem rendelkezik még 200 négyzetméter alapterülettel sem; s van olyan könyvtárunk, amelyik 9 négyzet­métert mondhat a magáénak. A könyvtárak mű­szaki állapota, elsősorban a peremkerületekben, katasztrofális. (A közelmúltban két könyvtárat kel­lett megszüntetnünk életveszély miatt.) A beren­dezés, a felszerelés elavult; a gépesítés fokára jel­lemző, hogy több helyen még írógép sincs. A mos­toha munkakörülményeket tükrözi, hogy néhány évvel ezelőtt egy hivatalos vizsgálat megállapította: hálózatunkban a megbetegedések aránya kétszerese a fővárosi nagykönyvtárakban előforduló megbete­gedéseknek. (Dolgozóink 85 százaléka nő!) Hely­szűke miatt az újonnan vásárolt könyvek raktározá­sát csak úgy tudjuk megoldani, hogy évenként kényszerselejtezéseket kell végrehajtanunk. Hely­benolvasási lehetőséggel, olvasóteremmel csak könyvtáraink egyharmada rendelkezik. Idegen nyelvű könyvek kölcsönzésére csak néhány helyen van lehetőség. Zenei részleg egyetlenegy kerületi könyvtárunkban sincs. Zenei Könyvtárunk túlzsú­foltsága már az érdemi munkát akadályozza: olvasó­termet, hanglemeztárat, lehallgató készülékeket hiába keres ott az érdeklődő. Évtizedek óta húzó­dik az új központi könyvtár megépítése is. (Közben a megyék és a járások székhelyén sorra épülnek az új, korszerű könyvtárak.) Számottevő gondok — és bizakodó tervek Nem lehet említés nélkül hagyni könyvtárosaink túlzott fizikai igénybevételét sem. A súlyos létszám­hiány miatt egy könyvtárosra évente 30 000 kötet könyv kölcsönzése és ugyanannyi kötet visszavétele jut. A beiratkozott olvasók számát és a kölcsönzött könyvek mennyiségét tekintve még 160 könyvtá­rosra lenne feltétlenül szükségünk. Ugrásszerűen megemelkedett költségvetésünk távolról sem elégíti ki igényeinket. Az igények és a lehetőségek között szinte áthidalhatatlan szaka­dék tátong. A hálózat számszerű növekedése és éves költségvetésünk rovatai között egyensúlyi zavar keletkezett; a rendelkezésünkre álló összeg már hosszú évek óta nem elegendő a könyvtárak zavartalan üzemeltetésére. Ennek egyik fájó követ­kezménye, hogy például egy-egy könyvtár karban­tartására (festés, mázolás, stb.) csak hét-nyolc éven­ként kerülhet sor. Az áremelkedések és árcsökkenések következ­ményei a könyvtáraknál nem egyenlítik ki egymást, hanem egyértelműen újabb tehertételként jelent­keztek. Ezt a megállapítást a példák tömegével lehetne alátámasztani. Amikor 1969 tavaszán el­kezdték a 240 négyzetméteres soroksári könyvtár építését, a kivitelező 2 000 000 forintos költség­vftést nyújtott be; ma még csak az alapozásnál tar­tanak, de az építkezés forintkihatása már a duplá­jára emelkedett. A központi könyvtár összehason­lító adatai is azt bizonyítják, hogy az emelkedő költségvetés ellenére könyvbeszerzésünk az elmúlt tíz évben lényegesen és folyamatosan csökkent: 1961 1965 1970 Kifizetett forint 620 000 700 000 950 000 vásárolt darab 12 693 10 875 7 080 A folyóiratok beszerzésénél ugyanezzel a jelenség­gel találkozhatunk: 1961 1965 1970 Kifizetett forint 92 000 120 000 230 000 vásárolt 847 féle 710 694 Jogos a kérdés: ilyen nehéz helyzetben hogyan tudott a könyvtár mégis jelentős eredményeket elérni! Az eredmények titka nálunk is: munkatár-Az újpesti Bajcsy-Zsilinszky úti könyvtár

Next

/
Thumbnails
Contents