Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Spira György: A 48-as forradalom hónapjainak munkásmozgalma

zásával igyekezzenek sikerre vinni céljaikat. E; a bizonytalanság pedig messzemenően kezükre játszik a Magyarországon márciusban kormányra került liberális nemesi politikusoknak, akik maguk is szükségesnek ítélik ugyan a munkások helyzetének megjavítását s maguk is korlátozni kívánják a céheket, a céhek teljes felszámolásától azonban egyelőre húzódoznak, mert — a márciusi fiatalokhoz hasonlóan — maguk sem örülnének a céhpolgársággal való esetleges kenyértörésnek. A sztrájkolok között tehát sietve megjelenik a liberális nemesi körök által alapított Iparegyesület iparostovábbképző tanfolyamának egyik (titkon a kormány illetékes tagja, Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által kirendelt) tanára, Glembay Károly, és ékesszólóan kifejti, hogy a legények akkor járnának el helyesen, ha nem maguk és nem egyesült erővel próbálnák kiharcolni sérelmeik orvoslását, hanem erre szakmánként külön-külö|i benyújtandó petíciókban a kormányt kérnék fel, s ha petícióikban sem a céhek teljes felszámolását követelnék, csupán azt, hogy ezentúl mestereik helyett pártatlan személyek bírálják el, kik kaphassanak közülük mesterjogot, mert ha így járnának el, akkor minden bizonnyal elnyernék a kormány támogatását is, a kormány támogatása pedig rendkívül megkönnyítené dolgukat. S ez a fejtegetés nyomban le is fegyverzi a sztrájkolókat, mégalegharciasabbakat is, — ezzel máris igazolva, hogy következetesség csakugyan nincs még a legénymozgalom kezdeményezőiben sem: hogy a céhek intézményével még ezek is készek haladéktalanul megbékélni, mihelyt elültetik bennük azt a hitet, hogy helyzetük a céhek lerombolása nélkül is megváltoztatható, hiszen van mód olyan rendszabályok bevezetésére, amelyek jóvoltából a jövőben már minden arra érdemes legény simán bejuthasson a céhbeli mesterek exkluzív társaságába. így azután a sztrájk még 17-én véget ér, s 18-ra már az első munkás-petíciók is megszületnek. Ezeknek a tartalma azonban természetesen még mindig sokkal radikálisabb, semhogy elfogadható volna a mesterek számára is. A következő napokban ezért á polgárság különféle elterelő hadmozdulatokat indít a legénymozgalom lejáratására — s nem is eredménytelenül; kivált a 19-én kirobbanó pesti pogrom hoz bőséges termést, ebbe ugyanis a céhlegények közül is sikerül sokakat bevonni. (Ami megint nem véletlen, hiszen a közel kétezernyolcszáz pesti céhbeli mesternek és az általuk foglalkoztatott kereken nyolcezer céhlegénynek csaknem ötszáz helybeli zsidó mesterember és több mint hatszáz zsidó iparoslegény versenyével is meg kell küzdenie, s a céhbeli mesterek az elmúlt hetekben persze nem mulasztották el többször is megmagyarázni legényeiknek, hogy elsősorban éppen e miatt a zsidó iparosok támasztotta verseny miatt kénytelenek vérző szívvel elzárkózni mindennemű béremelés elől s ugyanezért kényszerülnek munkáselbocsátásokra is.) A kilengések pedig a kormányt megtorló intézkedésekre — nem utolsósorban a gyülekezési jog korlátozására — sarkallják; s ezek jóvoltából a céhproblémák rendezése most már végképp Klauzál kezébe megy át — érthetően, mivel a szóbanforgó intézkedések a mestereket szerfölött alkalmasak meggyőzni arról, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a jóravaló polgárokat védelmébe venni a rendbontók ellenében, a legényeket pedig nem kevésbé alkalmasak meggyőzni arról, hogy legjobb lesz, ha a továbbiakban magára petívább öregbedik. S ezek után már egyáltalán nem lehet meglepő, hogy amikor a radikális márciusi fiatalok csoportja március 15-én kirobbantja a pesti forradalmat, a mögöttük felsorakozó húszezres tömegben ott van a céhlegények tekintélyes része is (majd a márciusi fiatalok egyikénél rövidesen nem kevesebb mint kilencszáz céhlegény jelentkezik a nemzetőrségbe is), amikor pedig az első örömmámor elültével nyilvánvalóvá lesz, hogy a forradalom egyelőre csupán az általános polgári szabadságjogokat hozta meg a munkásoknak, az ő sajátos problémáik megoldása érdekében viszont március 15 óta sem történt semmi, akkor közülök elsőkül éppen a céhlegények szállnak síkra helyzetük megváltoztatásáért. A céhlegények harcai A céhlegények körében március végén és április elején felhangzó első követelések még csak a munkaidő korlátozására irányulnak, április 10-én azonban a pesti német szabó céh legényei már bérkövetelésekkel is előhozakodnak — mert a céhlegények legharcosabbjai Magyarországon is a szabólegények —, majd, mikor mestereik mereven elutasítják a béremelés gondolatát, ugyanők válaszul még egy lépéssel tovább mennek: magát a céhek felszámolását is követelni kezdik, egyidejűleg pedig nagyszabású szervezkedést indítanak a többi céh legényeinek soraiban is, úgy hogy táboruk április 13-án már eléri a négyezres létszámot, vagyis már a helybeli céhlegények felére kiterjed, s a következő napokban is folyvást növekedik. Hanem bármilyen sokan csatlakoznak is hozzájuk, azt, hogy a csatlakozók is mind osztanák a szabólegények valamennyi követelését — nevezetesen: a céhrendszer teljes felszámolásának követelését is —, legkevésbé sem állíthatni. Sőt — mint rövidesen kiderül — a céhek felszámolásának jelszava mellett még azok a legények sem tartanak ki következetesen, akik mestereik ellenállásától ingerelve, e jelszó kiadásának kezdeményezőivé lettek. És hogy a mozgalom mégse veszítsen lendületéből, annak érdekében bizonyára sokat tehetnének a márciusi fiatalok, akiket a harcba induló céhlegények képviselői 13-án fel is kérnek a mozgalom irányításának átvételére, ők azonban — jóllehet őszintén rokonszenveznek a munkásokkal s meggyőződéses ellenségei minden feudális intézménynek, így a céhek intézményének is — elhárítják maguktól a nekik felkínált vezetőszerepet, mert attól félnek, hogy ellenkező esetben a céhpolgárságot, amely úgysem lelkesedik különösebben a polgári átalakulás ügyéért, valósággal belekergetnék az ellenforradalom karjába. Április 17-én kirobban hát a pesti céhlegények első általános sztrájkja, a sztrájkolok azonban nem képesek egységes állaspontot kialakítani abban a tekintetben, hogy milyen távolabbi célokat tűzzenek maguk elé s milyen harci eszközök alkalma-Nyomdászok, 1848 (Csigó László reprodukciói) 10