Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Dr. Pápa Miklós :A közellátás megindulása Budán

gére a cukorkészlet 47 930 kg-ra emelkedett. Tekintélyes készlet volt a raktárakban december 31-én szárított főzelékekből és hagy­mából is (23 664 kg), továbbá pót­kávéból (5743 kg) és hüvelyesből is (I 3 35° kg bab, borsó). S ami igen nagy kincs volt abban az időben: 7500 kg sóval is rendel­kezett. Szánalmasnak tűnő számok ezek ma. De akkor igen jelentő­sek voltak. A készlet egyébként sem lehetett nagy, mert azokban az időkben oly nagy volt a hiány az élelmiszerekben, hogy azok jóformán csak átfutottak a raktá­ron. A fontosabb cikkeket legfel­jebb néhány napig tárolták. Mennyi áru került forgalom­ba? Az 1945. június 10-én ké­szült árukönyvi kivonat számot ad a raktár megnyitásától, feb­ruár utolsó napjaitól a fenti idő­pontig kiadott árukról. Néhány nagyobb tétel: 48 928 kg finom­liszt, 219 845 kg egységes liszt, 10 906 kg tengeri liszt, 74 912 kg burgonya, 41 489 kg bab, 12 381 kg borsó, 23 757 kg cukor, 43 071 db tojás, 5659 kg olaj, 3910 kg vegyesíz stb. A húsforgalom még nagyrészt füstölt húsokból (marha, sertés, birka) és konzervekből adódott. De már megjelent a Községi Élel­miszerüzem pesti húsüzemének friss terméke is, a nyári szalámi. A szállítás megszervezése Lassan megnyíltak Budán is az élelmiszerboltok. Igen nehéz kö­rülmények között működtek; a portékát hátukon cipelték haza a kereskedők, vagy kézikocsin húz-Árukiadás a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban létesített raktárból (Sándor László felvétele) ták-tolták. A szaporodó üzletek­nek hatósági élelmicikkekkel való ellátása a közélelmezési kirendelt­ség feladata volt. Úgyszintén a pékek ellátása liszttel, élesztővel, sóval. A Községi Élelmiszer­üzem és az Általános Fogyasztási Szövetkezet egymás után nyitot­ták meg fiókjaikat Budán is. Az egytál-ételes főzőhelyek is örven­detesen szaporodtak. Egyéb in­tézmények: kórházak, árvaházak is jelentkeztek áruért. Igen nehéz feladat volt a szál­lítás megszervezése. A szabad fu­var jó kereseti lehetőséget bizto­sított, ezért a közmunkára kötele­zett fuvarosok általában vonakod­va vettek részt a hatósági szállítá­sokban. Nem jelentek meg a ki­jelölt napon, legrosszabb kocsiju­kat, leggyengébb lovukat küld­ték stb. A közmunka-fuvarokban csak akkor állt be javulás, amikor­tól bérüket nem pénzben kapták, hanem takarmányban. Attól kezd­ve a raktárban nagymennyiségű zab és korpa készlet is volt. A ter­mészetbeni bért a fuvarozott mennyiségnek megfelelően kap­ták; a fuvarosnak érdemes volt te­hát kocsiját mennél jobban ki­használni, mennél több árut szál­lítani. Részint ezen célszerű in­tézkedés, részint annak következ­tében, hogy később egy traktor, egy tehergépkocsi, majd szovjet katonai autók is rendelkezésre ál­'lottak, annyira javult a helyzet, hogy a kirendeltség a pékek és a főelosztók részére kiutalt na­gyobb mennyiségű áru hazaszállí­tását is el tudta vállalni. A raktári és szállítási segéd­munkákat internáltak látták el. 1945. április i-én Budán is életbeléptek az élelmiszerjegyek. Ez megnövelte az egytál-ételes hatósági konyhák számát. De egymás után nyíltak a vállalati konyhák is, melyeket nagyobb üzemek, gyárak állítottak fel dol­gozóik részére. Ezeknek nyers­anyaggal való ellátása szintén a közélelmezési kirendeltség fel­adata lett. A Pesten elkezdett burgonya­akció is átterjedt Budára. A Ke­lenföldi pályaudvarra több száz vagonnal futott be. Egy részét betárolták a pályaudvari raktár­ba, nagyobb részét a villamos vá­gányokon kivontatták a forgalma­sabb pontokra, ahol közvetlenül a vagonokból árusították a fo­gyasztóknak. Negyedmillió emberért Szaporodtak a raktárak. A Ke­lenföldi pályaudvaron a közélel­mezés rendelkezésére bocsátották a vasúti gyorsáruraktárt; egy má­sik nagy raktár, ugyancsak Kelen­földön, a Tass vezér úti tűzoltó­laktanyában létesült, az egyik használaton kívüli garázsban. Ké­sőbb ezeket a raktárakat ki kellett üríteni, mert a MAV-nak, illető­leg a tűzoltóságnak szüksége lett rájuk. De ekkorra már elkészült a nagy anyagi áldozattal rendbeho­zott volt banán raktár, a pályaud­var szomszédságában. Megegye­zett továbbá a kirendeltség az El­ső Budapesti Gőzmalom lágymá­nyosi hengermalmával, ahová nagy mennyiségű cukrot, lisztet, hüvelyest és egyéb árut tároltak be. Időközben az iskolai tornater­met is vissza kellett adni rendel­tetésének. A központi raktár át­költözött a Déli pályaudvar egy magánosan álló raktárépületébe, a Mészáros utca felső részén. Miután Buda középső és déli részén a raktárhelyzet rendező­dött, foglalkozni kellett még az óbudai raktár ügyével. A kiren­deltség ugyanis arra törekedett, hogy — tekintettel a nehéz szállí­tási viszonyokra — minden pék, kereskedő, intézmény a telephe­lyéhez legközelebb fekvő raktár­ban vehesse át az árut. Óbudán egészen június elejéig a III. ker. Elöljáróság alagsorában volt a raktár. Később pompás raktárt kapott, midőn a szovjet katona­ság kiürítette a Vörösvári úti nagy telepet. Itt emeletes raktárházak, malom és péküzem volt együtt. A péküzemet a Községi Kenyér­gyár vette kezelésbe; ettől kezdve már nagyjából biztosítani lehe­tett a lakosság kenyérellátását. A malom a Hungária Malom fiók­üzemévé vált. A raktárak egy ré­szét pedig a közélelmezési kiren­deltség kapta meg. Később már nem a Nyugati pályaudvari raktárakból kapta Bu­da az árut; vagontételben érke­zett a liszt, a cukor, a hüvelyesek részint a Kelenföldi, részint a Déli pályaudvarra. A pékek a lisz­tet a malomban vehették át. Az olajat közvetlenül a gyárból, a sót a volt Sójövedék újpesti raktárá­ból utalták ki. Mintegy hatszáz magánkeres­kedőt, péket, közületi boltot, kór­házat és különféle intézményt lá­tott el áruval a közélelmezési ki­rendeltség. Végeredményben el­látta rajtuk keresztül Buda akkori negyedmilliónyi lakosságát. Az első fejezet ezzel lezárult. De ez csak a kezdet kezdete volt. Korántsem voltunk még túl min­den nehézségen. Nehéz volt az 1945—46-os tél is, s utána az óriási méretű infláció. De elindultunk — és ez volt a fontos. I1PABIITE.11,OTBEIIHUII KOMllCCAI YAOCTOBEPEHME 33 Удосгонсряы, чт.« господин служен и и у II (ммпчмьс;! «иного Комиссариата по сннижснию. Принимая во внимание его ВЯЖНуЮ рнГоТу, »Я!1|*1Ц.1Ю ИеП"* пьзовать кыиклпн'ияиутого гос­подина на какой-либо "бщест­всиноА |«"итс 4/ Будапешт. 194">. Г.

Next

/
Thumbnails
Contents