Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Lakásfelmérés

Fekete Gábor La ká sf e I m é rés A fővárosi lakosok részletes és általános tájékoztatása után, 1970. november 15-én Budapest valamennyi kerületében megkezdődött az állami tulajdonban levő, bérbeadás útján hasznosított lakások felmérése, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 20/1970/X. 23. számú rendelete alapján. Az 1971 júliusában életbelépő új lakbérek megállapításának alapfeltételeként olyan intézkedés végrehajtása indult meg, amelynek során körülbelül 430 ezer budapesti családi otthonról készül részletes „térkép". Március 31-ig fejezi be a fővárosi ingatlankezelő szervezet a hatalmas munkát; a bérlők és a bérbeadók e monstre találkozását követően április 1—30. között valamennyi érintett lakás bérét megtudják az érdekeltek. Műszaki fényképezés A lakásfelméréshez hasonló kiterjedt akció ritkaságszámba megy a főváros életében: legfeljebb a tízévenként ismétlődő népszámlálással vethető össze. Most, a négy és fél hónapon át tartó adatfelvétel során másfél ezer hivatalos személy kopogtat be a lakásokba, adatfelvételi ívvel, leltár-jegyzőkönyvvel és mérőszalaggal a kezében, hogy meggyőződjék az új lakbér kiszámításához szükséges adatokról, a lakások méretéről, felszereltségéről. Több tucatnyi kérdéscsoport révén a családi otthonok valóságos műszaki fényképezése zajlik le. Az IKV-k 18 forintot kapnak egy-egy lakás adatfelvételéért; ebben az összegben a felmérés eredményeinek értékelése, a lakbér kiszámítása is benne van. Az adatfelvevőket gondosan kiképezték a felmérés tudnivalóira, az adminisztrációs tevékenységre épp úgy, mint a szabálytalan formájú lakószobák területének kiszámítására. Az adatszolgáltatókat viszont épp ily gondosan tájékoztatták jogaikról, kötelességeikről, amelyekről e helyütt most — a napi sajtó megannyi információja után — már nem szólunk. Annál inkább az egész fővárost érintő tevékenység tartalmi hátteréről, jelentőségéről. Házkezelés — lakbérekből A fővárosi ingatlankezelő vállalatok összesen 95 milliárd forint bruttó értékű épületet, bérleményt kezelnek. A lakásállomány egyharmada még a századforduló előtt épült; sok a salakbeton és a fafödém, illetve a bauxitbeton-szerkezetű lakóház. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a családi otthonok felét 35— 40 éve nem tatarozták, s amíg tíz évvel ezelőtt a meg nem valósított felújítási munkák értéke 7,5 milliárd forint volt, tavaly az elmaradás már megközelítette a 12 milliárd forintot. A házkezelési gondok elsősorban az anyagi eszközök és a kapacitás hiánya miatt nőttek, de hozzájárult azokhoz még egy ok: 2d az, hogy a bérbeadók és a bérlők kötelezettségeit nem sikerült eléggé pontosan elhatárolni, a bérlőknek nem volt érdekük a lakás megóvása illetve saját karbantartási kötelezettségeik teljesítése. Ami az anyagiakat illeti: a harmadik ötéves tervben a lakbérekből eredő összes bevétel a 3 müliárd forintot sem érte el, viszont a házkezelésre szükséges és kiadott költségek meghaladták a 7 müliárd forintot. A különbözetet az államkasszának kellett fedeznie. Ez év nyarától az új lakbérek előre láthatólag a költségeknek már kétharmadát fedezik majd, s a további esztendőkben a megtakarított költségvetési eszközök lakásépítésre fordíthatók. A következő öt évben összesen 8,7 müliárd forintot fordít az ingatlankezelési szervezet a budapesti épületek tatarozására, karbantartására. Ez az összeg 60 százalékkal nagyobb a harmadik ötéves tervidőszakban felhasznált összegnél; ám ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a teljesítmény is ennyivel növekszik. Az árak emelkedése és az IKV-k azon helyes törekvése, hogy javítsák az elvégzett munkát és a felhasznált anyagok minőségét, levon a teljesítménynövekedés értékéből. Az új lakbér-rendszer bevezetése nem oldja meg egycsapásra a lakóházak fenntartásának minden gondját, nem is fedezi annak minden költségét. Viszont feltétlenül előrelépést jelent az ésszerű lakásgazdálkodás megteremtéséhez. Az új lakbér-rendszerre való áttérés első szakaszát jelenti a felmérés; az adatlapok kérdéseire adott válaszok, ez utóbbiak gépi feldolgozása lehetővé teszi az adatok rendezését, a legkülönfélébb szempontok szerint. Utoljára 1965-ben a KSH végzett részletes lakásfelmérést; de az eltért a jelenlegi igényektől. A most zajló felmérés adatainak feldolgozása alapvetően két célt szolgál. Egyrészt mennyiségi mutatókat bocsát az illetékes szervek rendelkezésére, a lakások felszereltségére, műszaki állapotára, a lakbérváltozásokra vonatkozóan; másrészt elkészülhet egy olyan lakásregiszter, amely családi otthononként tartalmazza a lakások öszszes jellemzőjét. Az adatok felhasználása is kétirányú: az ingatlankezelési szervezet segítséget kap a kérdőívek révén a műszaki tervek részletes és objektív kimunkálásához, a tatarozások sorrendjének pontos meghatározásához; a tanácsok lakásügyi osztályai viszont a lakáskiutalásokhoz, a minőségi cserékhez kapnak hasznos segédeszközöket. Megfelelő a felmérés üteme A lakbérövezetekkel, a lakbérrel, a bérlők jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos konkrét kérdésekre átfogó kormányrendelet ad pontos választ. Az elv azonban már a felmérés kezdetén is nyilvánvaló volt: a lakbér a jövőben is jelentős társadalmi juttatást foglal magában, nem válik a szó valódi értelmében közgazdasági kategóriává — nem tartalmaz amortizációt, nyereséget, s a kezelési költségeknek is csak egy részére nyújt fedezetet —, mégis alkalmas lesz arra, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki a lakás értéke, a lakó anyagi helyzete és a lakbér között, s várhatóan megindítja az indokolt lakáscserék folyamatát is. S most térjünk vissza a lakásfelmérésekre. Indokolt az a kérdés, hogy időben befejeződik-e ez a hatalmas munka. Egy gyors számítás — a felmérők és a családi otthonok számáról, valamint a tavaly november és az idei március közötti időszakban a délutánonként és esténként rendelkezésre álló órákról — arra utal, hogy a párosával dolgozó adatfelvevők mindegyikére naponta átlag 6—8 lakás felmérése jut. Figyelembe kell venni a speciális eseteket: a 4—5 szobás lakásokat, a peremkerületi, szociális körülményeknek meg nem felelő családi otthonokat, s azt, hogy jóformán nincs két azonos méretű, illetve felszereltségű lakás. A kerületi ingatlankezelő vállalatok átgondolt, reális terveinek köszönhetően az akció jó ütemben halad. A XIII. kerületben 84 felmérő-párnak 43 ezer lakást kell felkeresnie. Az indulástól számított tíz nap alatt több mint 2000 családi otthon adatait jegyezték fel, s ezt a tempót tartani tudták. Zuglóban 32 ezer bérlemény tartozik az IKV-hoz; az első két hét alatt 5200-ban történt meg a felmérés. A többi kerületben is a tervezettnél gyorsabban halad az adatfelvétel. Általában mindenütt számolnak azzal, hogy március utolsó két hetét már csak azokra a lakásokra kell tartalékolni, ahová különböző okok miatt mindaddig nem sikerült eljutniuk a felmérőknek. Felmérők és adatszolgáltatók Milyen légkörben zajlanak le a lakásfelmérők és a bérlők találkozásai ? A tapasztalatok általában kedvezőek; a két fél között talán még a vártnál is jobb együttműködés alakult ki. Annyi bizonyos, hogy akárcsak a népszámlálókat, ezúttal a felmérő-párokat is igen sok helyen kínálták meg egy csésze párolgó duplával, egy pohár borral, egy kupica likőrrel, süteménnyel, s többségében barátságos atmoszférában zajlott le a méricskélés, a kérdezz-felelek. Mindenképp hasznosnak bizonyultak azok a felhívások, amelyeket a sajtó, a rádió, a televízió tolmácsolt: a legtöbb helyen az adatfelvételt, továbbá a bérlemény-leltár kitöltését megkönnyítő, elősegítő adatokat, igazolásokat jó előre előkészítették a bérlők, és készséggel bocsátották a felmérők rendelkezésére. Más kérdés, hogy sűrűn előfordult: a bérleti szerződés adatai eltértek a felmérők ellenőrző méréseinek tapasztalataitól, s nemcsak azért, mert a laká-