Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Zolnay László: Az új honalapítók

prímás is. Széchenyi kilencvenöt éves korában — 1687 tavaszán — hajón látogatta meg Pest-Budát. Megtekintette a belvárosi templom romjait és a restaurálására nyomban ezer akó borát kötötte le. Kétszáztízezer forint értékű három jószágát adta a budavári jezsuita kollégium alapítására. A budai kapucinusokra húszezer aranyat, a budai bástyák javítására harmincezret fordított. 6 alapította meg a Pest-városi katonai kórházat, az Invalidus-házat — a mai pesti Városháza törzsépületét —; e célra százötvenhétezer forintot rendelt. Széchenyi Györgyöt vallásos buzgóságon kívül más szál is fűzte Budához. A budai jezsuita kolostoralapítólevelében írja: édesanyja s édesanyjának családja budai volt. A család a török hódítása elől menekült Budáról Nógrádszécsénybe. Maga Széchenyi Budát — amelynek közel egy félmilliót adott, tehát kétszer annyit, mint a pápa — szülővárosának tekintette. Az új hajóhíd A török által épített s mindvégig fenntartott pest-budai hajóhíd az 1686. évi ostrom során megsemmisült. A felszabadulás után Gössinger császári kapitány kapott arra parancsot, hogy a két város között építse meg az új hidat. Ez a híd a pesti Váci kapu melletti Rondellánál indult s a budai vár délkeleti oldalbástyájánál, a hajdani Vízibástyánál végződött. Fenntartását külön császári hídfelügyelőség látta el. Ez az intézmény gondozta a két, az 1686. évi ostromkor épített rohamhíd anyagát is. Jacobus Tollius, az utrechti egyetem professzora 1687-ben járt a romos fővárosban. Igen tanulságos budai és pesti beszámolója: az első, amely az akkor még új hajóhídról szemléletes képet rajzol: „ . . . Budára magyar embernek nem szabad a lábát betennie. A rácoknak azonban, kiváltképpen az asszonyoknak megengedték a ki-bejárást. A dunai híd ötvenhét hajón nyugszik és körülbelül tízezer láb hosszú ..." Egyébként a régi, török kori hajóhíd is pompás alkotmány lehetett. Legalábbis Brown doktor, londoni orvos 1673-ban azt jegyzi fel útinaplójában: „ ... Ilyen szép hajóhidat még sehol sem láttam. És ha Nyugaton ismernék az effajta hidakat, bizony nem bámulnák annyira Rouen és Grenoble hídjait..." Az első csepp víz A felszabadulás után Buda és Pest kútjai szennyezettek voltak. Buda barlangkútjait — csakúgy, mint magukat a víztároló barlangokat s magát a „földalatti Buda városát" — temetetlen halottak, állatok tetemei borították. (A XVIII. században romanyaggal jórészt be is töltik ezt a barlangrendszert, mert bújkálók fosztogatásait tette lehetővé.) A helyőrség s az első telepesek kezdetleges módszerrel — előbb kotrással, majd vízbe vetett forró kövek és forró kősótömbök fertőtlenítésével — kísérlik meg az ivóvíz derítését. De már az első hónapoktól fogva megindul a tervezés a város és a vár három középkori vízművének megújítására. A hegyi várost és a palotát a középkorban három vízmű látta el ivóvízzel. Az egyik állati erővel meghajtott szivattyús vízemelő volt, ezt a királyi palota számára 1410—1416 között Zsigmond király építtette. A palota déli, dunai oldalbástyájában volt az aknája; vízháza a mai Ybl Miklós tér helyén állott Vízibástyában volt. A másik hasonló rendszerű dunai vízemelő már a polgárváros ellátására volt hivatott. Vízháza a mai Döbrentei u. 5. sz. ház helyén állt, csorgója pedig a mai Várszínház előtt. (Földalatti aknáira 1949-ben e sorok írója akadt rá.) A harmadik középkori vízművet Mátyás király építtette meg a firenzei Chimenti Camiciával. Vízháza a mai XII. Béla király úti Városkút volt, kútja pedig a Vár főterén, a mai Szentháromság téren állt. Ez a vízmű a közlekedő edények törvénye alapján működött. A száz méterrel magasabban fekvő szabadság hegyi Az Invalidus-palota madártávlati terve. Rézmetszet. 1739. forrás vizét saját súlya nyomta fel a Vár felszínére. „Doktorkút" „Jezsuita kút" 1688-ban Eberhard Everling doktor, császári törzsorvos készítette el a szabadság-hegyi vízmű rekonstrukciójának tervét. Maga a kivitelezés azonban egészen 1714-ig elhúzódott. Ekkor Kerschensteiner Konrád jezsuita építész rekonstruálta Mátyás király régi vízművét. Everling emlékére a Városkutat „Doktorkút"-nak nevezték el, a vári csorgónak pedig — amely a Mátyás templom elé került — „Jezsuita kút" lett a neve. Kerschensteiner városkúti vízműve 1300 méter hosszúságban fenyőfa, 2700 méter hosszúságban ólom csöveken át vezette a vizet. (Az egyik, a Zsolna ut-A Hajóhíd 1843-ban. Barabás Miklós vízfestménye Hídvámfizetés a pesti hajóhídfőnél Acélmetszet, 1843 40