Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Mann Miklós: Schönstein Sándor

szocialista orvoscsoport után, az emlékezetes kék, ún. „Schönstein füzetek"-ben újra napvilágot láttak.) E füzetek kiadása miatt ugyancsak 1933-ban zajlott le másik sajtópere, amelyben Schönstem — mint elsőrendű vádlott — mellett Madzsar volt a másodrendű vádlott. A Kir. Ügyészség a sajtóper során elrendelte „A Budapesten Neufeld Zoltán nyomdájában előállított, dr. Schönstein felelős kiadásában és fordításában, dr. Madzsar fordítás átnézésében megjelent Marxizmus című nem időszaki lap 7. füzetének bárhol található összes példányának, valamint a kéziratnak ... házkutatással kapcsolatos lefoglalását ..." A házkutatáskor pár száz példányt találtak csak a füzetből; s a Demeter rendőrkapitány által vezetett vizsgálat semmiféle — általuk kívánt — eredményt nem tudott produkálni. A kihallgatási jegyzőkönyv szerint Schönstem elismerte a fordítást és kiadást. Védekezésében hangoztatta, hogy a német eredetű művet budapesti könyvkereskedésben vásárolta, s a fordítással kizárólag tudományos, közgazdasági munkálkodás volt a célja. Ezzel az érveléssel nemcsak saját magát akarta a börtönbüntetéstől megóvni, hanem a marxista irodalom további legális terjesztésének lehetőségét is biztosítani kívánta. Az Ügyészség kiragadott idézetekkel bizonyította, hogy Schönstein „. . . nyíltan a leninista (bolsevista) megoldás mellett foglalt állást...", s ezért az 1933. április 4-i főtárgyaláson Schönsteint elmarasztalták sajtó útján elkövetett izgatás, valamint az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló vétségében. Az ítélet kimondásánál a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a cikkek magasabb tudományos stílusát, így Schönsteint mindössze egy havi fogházra ítélték. Az ítéletben Schönstein és Madzsar megnyugodtak, de a kir. főügyész súlyosbításért fellebbezett. így Schönstein is kénytelen volt fellebbezni. Védekezése azért is érdekes számunkra, mert utalt a korabeli magyar orvos súlyos helyzetére: „ ... Büntetésemet kitöltöttem és így tulajdonképpen rehabilitáló jellegű a fellebbezésem. Mivel azonban a kir. főügyészség fenntartotta a fellebbezését, el kell mondanom, hogy egyszer már letartóztatásom következtében teljesen megsemmisült a praxisom. Azóta alig tudom feleségemet és kisgyermekemet eltartani. Még egy letartóztatás főleg családomat érintené: velem együtt a mai orvosi nyomorúságban elpusztulnának. Úgy nem vétkezhettem, hogy családommal együtt éhhalálra legyek ítélve ... Elő kell adnom ízt is, hogy az orvosi kamara szabályzat tervezete szerint nem lehet a kamara tagja, akit a rend-törvénybe ütköző cselekmény miatt elítéltek..." Schönstein fellebbezése elérte célját: az újabb tárgyalás helybenhagyta az április 4-i döntést. A nagytudású marxista A harmincas évek közepén Schönstein több cikket írt a „Gondolat"-ba, az illegális kommunista párt legális folyóiratába. A folyóirat rendszeresen tájékoztatta olvasóit a nemzetközi helyzet eseményeiről, tanulmányokban, cikkekben, kritikákban támadta a fasizmust. Ebbe a rendszeres, eleven külpolitikai tájékoztatásba kapcsolódott be Schönstein — Szüts István álnéven. Vértes György, a „Gondolat" szerkesztője, szívesen vonta be a szerkesztés munkájába a kommunista orvosokat: Jahnt és Schönsteint. A lap ismertebb szerzői voltak: Bálint György, Illyés Gyula, Mód Aladár, Molnár Erik, Veres Péter. A „Gondolat" második évfolyamának 6—7. számában Schönstein Sándor két cikket is publikált. Ezek az írások mint nagytudású marxistát mutatják be, aki az elméletet ragyogóan tudta alkalmazni a külpolitikai események megvilágítására. így a „Vihar Spanyolország felett" című írásában részletesen elemezte Spanyolország XX. századi gazdasági-társadalmi-szociális helyzetét, s az ebből következő forradalmi eseményeket. Ugyancsak a „Gondolat"-ban megjelent cikkében (Egy memorandum, 1937. x. sz.) orvostársadalmi kérdésekkel foglalkozott. Meggyőzően bizonyította be, hogy az egyetemi verekedések, a 17 éve tartó numerus clausus nem járt a kívánt eredménnyel, orvosi viszonylatban sem. Mint írta: „Az orvosok gazdasági helyzete, elhelyezkedési lehetősége nemcsak hogy nem javult, hanem lényegesen rosszabbodott. Nem szaporodtak az orvosi munkaalkalmak. Nem épültek ki kellő mértékben a közegészségügyi intézmények. Nem lépett életbe a mezőgazdasági munkások biztosítása. Nem szűnt meg az orvosi munka leértékelése. Máig is sérelmes a pénztárorvosok helyzete. Nem tűnt el, sőt fokozódott az orvosi álláshalmozás. Nem szűnt meg az ingyenes orvosi munka." Hangoztatta: ahogy nem segíthetett a numerus clausus, ugyanúgy nem segíthet a szakorvosi numerus clausus sem. „A gazdasági numerus clausus, a 3 millió nyomorgó paraszt, a rossz sorban élő ipari munkásság, az elszegényedett középrétegek szomorú helyzete akadálya elsősorban az egészséges szelektálódásnak." S ez a gazdasági numerus clausus egyformán sújtja minden vallású fiatalság szegényebb rétegeit. Tehát a magyar értelmiség problémáját sem lehet megoldani demagóg frázisok hangoztatásával, csakis a magyar nép gazdasági viszonyainak gyökeres megváltoztatásával, a politikai szabadságjogok legszélesebb kiterjesztésével, mélyreható demokratikus átalakulással. Harcban a fasizmussal A harmincas évek második felében — különösen az Imrédy-kormány jobbratolódásával — a magyar társadalomban is felerősödtek a fasiszta tendenciák. A haladó erők legjobb magyar képviselői ezért a fasizmus leleplezésére törekedtek. Schönstein „Fasizmus és középrétegek" című cikkében (Gondolat, 1937, 7—8. sz.) összehasonlítva a jelszavakat a tényekkel, bemutatta, hogyan használták ki a fasiszták a kistőkés rétegek tőkeellenes radikalizálódását; nemzeti és szocialista jelszavak hangoztatásával hogyan sikerült e rétegeket semlegesíteniük, sőt, megnyerniük a munkásmozgalom szétzúzására. Mint írta: „... a monopolkapitalizmus amellett, hogy megszabadult a középrétegek nyomásától, még tömegbázist is szerzett korlátlan uralmának megvalósításához." S az uralomra jutott fasizmus eszköze a monopoltőke totális hatalmának; ennek eredményeként pedig — bizonyítja Schönstein — a kisiparos középrétegek elszegényednek. Elemzésének végkövetkeztetése: a munkásosztály és a kispolgárság összefogása mindkét félnek létérdeke. A gazdasági helyzet mély elemzése során felvetette egy újabb gazdasági válság jelentkezésének lehetőségét; de azt sem tartotta kizártnak, hogy „ ... 1914 példája is megismédődhetik, amikor az ipari válság kitörését a világháború akadályozta meg." A világégésre vonatkozó jóslata beigazolódott. A német fasizmus. 1939-ben kirobbantotta a második világháborút. Schönstein ezután kénytelen volt háttérben maradni. 1944-ben bírói ítélet nélkül letartóztatták, megkínozták; majd elhurcolták Bergen-Belsenbe, ahol agyonlőtték. Dr. Schönstein Sándor, az ellenforradalmi rendszer kommunista orvosainak kiemelkedő képviselője, cikkeivel, az egyetlen magyarországi orvossztrájk szervezésével, bátor felvilágosító és antifasiszta tevékenységével egyaránt jelentőset alkotott. A kommunista orvos érdemeit örökíti meg az az emléktábla is, amelyet a budapesti Orvostovábbképző Intézet előcsarnokában, 1967 őszén avattak fel. 35