Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Fodor József: Hogyan lettem budapesti?

megyéhez tartozott. A főtemplom építését alapítójának, IV. Béla királynak elhunyta idejére — 1270-re — fejezték be. Ebből a korból — a templom falain kívül — jóformán csupán néhány kőtári emlékünk maradt. IV. Béla király a templom kegyúri jogainak egyrészét leányának, Margit apácának szigeti kolostorára ruházta át. Ezt a jövedelmes jogot az 1350-es években, vagyis akkor váltotta meg a budavári német patriciátus, amikor a királyi udvar a városból az Anjou-palotába, a Várhegy déli végére költözött. Ettől fogva a „Mátyás"-templom — valójában Mária-templom, Nagyboldogasszony-templom — Buda vezető német polgárságának kegyurasága alá került. A templomot — a XIX. század óta — szívesen nevezik Koronázó-főtemplomnak is, bár itt mindössze három koronázás zajlott le. Az uralkodók vallásosságának s bőkezűségének később is sok áldását élvezte ez az egyház. Nagymérvű átalakításokat végeztetett rajta Nagy Lajos király. Oldalhajóit ekkor boltozták át s emelték a főhajó boltozatával egymagasságúra. Ugyanekkor — alkalmasint János lapicida, a déli Anjou palota építőmestere — készítette el, királyi rendelésre, a részben máig álló déli oldalbejárót, a baldachinos Mária kaput. A koronás király prezentációjának színhelye Azok az évtizedek — 1245— 1270 —, amelyeknek a budai főtemplom építését köszönhetjük, a tatár-dúlta Magyarország újjáépítésének évtizedei voltak. Ekkor épültek fel és épültek újjá — Pozsonytól Brassóig s Kassától Zágrábig — váraink, városaink. S ekkor született újjá — immár a korszak hódító, modern, új stílusában, a gótikában — a hamvába holt románkori Magyarország. A budai főtemplom —amelyet az 1248-tól fogva Pestről áttelepített német* polgárság használt plébániájaként — hamarosan fontos történeti események színhelye lett. Az Árpádház kihalta után, 1303-ban itt ment végbe a heretikussá vált budai polgárok emlékezetes pápa-kiátkozása. De már 1301-ben itt mutatják be a gyermek Vencel királyt, majd a megkoronázott Ottót a főváros népének. Károly Róbert az első uralkodó, akit * A városkormányzatban 1439-ig háttérbe szorított vári magyarok plébániatemploma a kezdetben egyhajós Mária Magdolna templom — a későbbi Helyőrségi templom — volt. — 1308-ban — a budai főtemplomban koronáztak meg. A királykoronázás jogát Buda — az új főváros — nem hódította el Székesfehérvártól, a rég fővárostól. Ám törvényerejű szokássá vált az, hogy uralkodóinkat a fehérvári koronázás után, koronával a fejükön a budai Mátyás-templomban mutatták be a főváros népének. Ezt a prezentációt rendszeresen az követte, hogy az uralkodó a főtemplomból, kilépve lóháton, hintón, vagy szánon végighajttatott Buda összes utcáin. I De ugyancsak a budai főtemplomban ravatalozták fel a halott uralkodókat, s innen szállították őket a székesfehérvári királysírokba. Ugyanez volt a színhelye a királyi fogadalmaknak, szövetségi eskük elmondásának is. És itt tartották a királyi kézfogókat. A XV. századtól pedig intézményessé vált az a szokás, hogy itt áldották meg a török ellen hadba induló seregek zászlait. Majd pedig — győzelem esetén — itt mondattak az uralkodók Te Deum-ot s a főtemplom falaira helyezték zsákmányzászlaikat. így a templomnak — jórészben mai napig álló — falai egyaránt látták a város- és országújjáalapító IV. Bélát, I. Károlyt, Nagy Lajost, Zsigmondot, Hunyadi Jánost, Mátyást. Szószékéről 1455-ben Kapisztrán János záporozta mennydörgéseit a törökre. A hagyomány szerint 1456-ban, a nándorfehérvári (belgrádi) diadal után e templom tornyában kondult meg az első déli harangszó. A templom védőszentjének, Szűz Máriának — Nagyboldogasszonynak — magyar kultuszát Mátyás támasztja fel. Alakja ettől fogva hadilobogóinkon éppen úgy megjelenik, mint pénzeinken. Iskolaügy, művészet A templom — a középkor szokásához képest — a XIV. századtól fogva önálló iskolát s önálló ének- és zenekart tartott fenn. 1391-ben már olyan hatalmas organizáció volt ez, hogy a plébános mellett harminc káplán és klérikus működött. Iskolájának tanulói mint templomi énekesek szerepeltek; rendszeresen rekordáltak a királyi udvarban is. (Sokat énekeltek II. Ulászló öccsének, Zsigmond lengyel hercegnek budai udvarában is, 1500 és 1505 között.) A templomtoronyban toronyzenészek — kürtösök és dobosok — tanyáztak. A templom plébánosai közül kiemelkednek azok a királyi kancelláriai tisztségviselők, aki-24