Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Dr. Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó

"Uli, '"III! genst a következőképpen osz­tották szét egymás között: a német AEG 23 százalék, a német Siemens 23 százalék, az Eg/esült Izzó 11,3 százalék, a holland Philips 11,3 százalék. Az Izzó termelésében ekkor már a má­sodik helyen állt Európában, az AEG után, kontingensben mégis a harmadik helyet kapta. Azon­ban a Kartell által biztosított magasabb profit kárpótolta ezért a veszteségért. Az árak emelked­tek, az eladási költségek csök­kentek. A villanykörte árak a vi­lágpiacon 6 pfeniggel, Magyaror­szágon 10—15 fillérrel emelked­tek. A Kartell a vásárlók rovásá­ra született. A versenyt sem tud­ta kiküszöbölni, mert az ameri­kai General Electric Co. tovább­ra is éles harcot vívott a világ­piacon az AEG vezette európai kartell ellen. 1905—1907-ig a szénszálas lámpa még tartotta egyedural­mát. A fordulatot jelentő év 1905 volt. Ekkor látott napvilá­got az Izzóban az első wolfram­szálas lámpa. Ez a magyar szaba­dalom forradalmasította a világ villanykörte gyártását. Tovább­ra is probléma maradt azonban a tartó megválasztása. Ez is az Izzónak sikerült a legjobban: a tartót krómozott nikkel huzal­ból készítették el. Ez a világje­lentőségű szabadalom 1907-ben látott napvilágot. 1906-ban az Izzónak már lera­kata volt Londonban, Párisban, Szentpéterváron (Leningrád), Moszkvában, Milánóban, Ná­polyban, Genovában, Buenos-Airesben, Chemnitzben, Man­nheimban, Frankfurtban, Mar­seille-ben, Lyonban. A magyar iparfejlődés történe­tében szinte egyedülálló a gyár végrehajtó bizottságának 1906. évi határozata: „Kémikusokat kell foglalkoztatni, akik a wolf­ramlámpa gyártás ügyét az ösz­szes szabadalom ismeretében továbbfejlesztik s az Izzó részére olyan eljárást igyekeznek kidol­gozni, amely sajátos, s a világ­piacon kedvező helyet biztosít. E célra haladéktalanul laborató­riumot kell felállítani." (Orsz. Levéltár, EIVRT, VB iratok.) A gyár törekvése eredményre vezetett, s a wolframlámpa gyár­tásában a világon az első helyet foglalta el. 1910-ben az Izzó már 2107 fő dolgozót foglalkoztatott. A villanykörtéken kívül már tele­fon és távíró berendezéseket is gyártottak, s készítettek vasút­biztosító berendezéseket is. 1900-tól 1913-ig az alap-és tar­taléktőke 3 100 000 koronáról 8 596 000 koronára emelkedett, a kimutatott nyereség pedig 342 000 koronáról 1 260 000 ko­ronára nőtt. A kimutatott nye­reség tehát jóval nagyobb ütem­ben növekedett, mint a tőkeerő. A nyereség növekedésének for­rásai: a munkások mind nagyobb kizsákmányolása, egyre több nő alkalmazása a férfiakénál sokkal alacsonyabb munkabérekkel, a begyakorlottság növekedése és a selejt csökkentése. 1913: 30 ezer égő naponta Tranzisztorgyártás 1913-ban már gáztöltésű lám­pákat gyártottak az Izzóban. Ugyanez évben a Kartellen ke­resztül megszerezték a vonthu­zalú lámpák szabadalmát; ez ol­csóbbá tette a termelést. A lám­pagyártás a kétszeresére emel­kedett, napi 30 000 darab égőt állítottak elő. A termelés egyha­toda a hazai piacra került, a töb­bit exportálták. A legfőbb vá­sárlók Oroszország, Olaszország, Spanyolország, Kanada, Argen­tína, India, Ausztrália és a skan­dináv államok voltak. A legna­gyobb vevő Oroszország volt, ahová a háború előtti években évi 2 millió égőt szállított az Izzó. 1917-ben az egész világon harmadikként az újpesti telepen megkezdték az elektroncsövek előállításához szükséges kísérle­teket. Ezek gyors eredménnyel jártak s 1917 végén már meg-13 Az Egyesült Izzó 1929-ben

Next

/
Thumbnails
Contents