Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Mezei Gyula: A gimnáziumi végzettséghaszna

Mezei Gyula A gimnáziumi végzettség haszna Nem olyan régen még a gimnázium mint a középiskola csaknem egyetlen lehetősége élt a köztudatban. Volt olyan időszak, mikor a gimnáziumot népiskolává akarták fejleszteni, azzal az elgondolással, hogy minden tanuló elvégezhesse azt. A társadalmi realitások azonban csakhamar világossá tették, hogy a gimnázium nem jelentheti mindenki számára a középfokú műveltség megszerzésének útját. Sokan vannak, kiket érdeklődésük, körülményeik másfajta — mindenekelőtt a középfokú szakmai — oktatásban való részvétel felé vezet. Mindez szükségessé tette a gimnázium funkciójának, tartalmának, szervezetének körültekintő megfogalmazását. Ez a munka az 1961-es iskolareform törvény keretében zajlott le. A gimnázium körüli viták azonban azóta sem szűntek meg. Sok emberben felmerül a kérdés, valóra váltak-e azok a törekvések, melyek a gimnázium képző és nevelő munkájának korszerűsítését, az élettel való szorosabb kapcsolatát, a tanulók nagymértékű túlterhelésének csökkentését tűzték ki célul. Nem vállalkozom e kérdésekre választ adni. E hónapokban sokan, avatott szakemberek és érdekelt szülők keresik és adnak majd erre választ. Magam csupán néhány gondolatot mondanék el a vita kapcsán — a fővárosi tapsztalatok alapján — a gimnáziumok helyzetéről. Kik jelentkeznek gimnáziumba? A 60-as évek nagy változást hoztak a budapesti gimnáziumok életében is. 1961-ben a budapesti középiskolás diákok 65,5 %-a volt gimnazista. Számuk az 1960-as évek első felében még csak növekedett, de 1971-ben az összes budapesti középiskolásoknak már csak kisebb része: 48,4%-a járt gimnáziumba. Egységessé vált a gimnázium, szilárd tantervekkel, meghatározott követelményekkel, sokszínű, gazdag tartalommal. Új színfoltként megjelentek a szakosított tantervű osztályok, melyek gyorsan nagy népszerűségre tettek szert; ma Budapesten a gimnáziumi tanulók 60,8 %-a ilyen osztályban tanul. A különböző vetélkedőkön — hála a Televízió nagy népszerűsítő hatásának — mindenkit bámulatba ejtettek a gimnáziumi tanulók ragyogó teljesítményeikkel, nemcsak 6 tudományos szinvonalú, széles körű felkészültségükkel, hanem szolid, szerény, szimpatikus megjelenésükkel is. S mégis, sokszor hangzik el különféle panasz a gimnáziumokra. Hadd említsek meg ezek közül néhányat. A gimnázium mindenki számára egységes követelményeket támaszt. Az oda bekerülő tanulók azonban korántsem alkotnak homogén csoportot. Nagyon önkényes csoportosítással — melyben mindenekelőtt saját volt gimnáziumi igazgatói tapasztalatomra támaszkodom — vannak, akik már 14 éves korukban kemény elhatározással kezdik meg tanulmányaikat a gimnáziumban. Kialakult érdeklődésük van, elhatározott szándékuk, hogy az érettségi után továbbtanulnak. Ezen tanulók képessége is legtöbb esetben adott céljaik megvalósításához. Nagy számban kerülnek gimnáziumba olyan tanulók, akiket az a törekvés hozott ide, hogy időt nyerjenek, nem biztosak magukban, nincs jövőjükkel határozott szándékuk, s azt remélik, hogy a gimnáziumi évek alatt dönteni tudnak további sorsukról, biztosabban választhatnak pályát. Egy részük rövid idő után tudatosan készülni kezd az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra, más részük a gyakorlati életben kíván elhelyezkedni. Nem lebecsülendő a gimnáziumba kerülő tanulók azon csoportja sem, melynek tagjai már a gimnázium megkezdésekor többé-kevésbé eldöntötték, hogy nem tanulnak tovább érettségi után, hanem valamilyen kereső foglalkozást keresnek maguknak; de szükségesnek tartják, hogy középfokú műveltséget szerezzenek, vagy éppen időt akarnak nyerni, míg kereső pályára mennek. Nem elvesztegetett idő ... A probléma ott kezdődik, hogy a gimnázium klímája szinte minden tanulónak sugallja a felsőfokú oktatási intézményekben való továbbtanulási vágyat, s érettségi után a végzett tanulók döntő többsége — ha nem is meggyőződéssel — megkísérli a továbbtanulást. S ha elutasítást kapnak — nem kis százalékuk azért, mert nem feleltek meg a felvételin —, keserű csalódást éreznek. Megjegyzem, hogy a budapesti gimnáziumokból jelentkezett tanulók közül 1970-ben sikertelen felvételi vizsga miatt 40,5 %-ot utasítottak el egyetemekről, főiskolákról. A közvéleményben a gimnáziummal kapcsolatos legtöbb ellenérzés épp ezzel kapcsolatban merül fel. Mi történik a gimnáziumot végzett, de felsőoktatásba be nem jutott tanulókkal ? Érdemes volt-e ezeknek négy évet eltölteni a gimnáziumban, nem feleslegesen elpocsékolt időnek kell-e tekinteni ezeket az éveket ? Van-e szükség arra, hogy ilyen nagy számban végezzenek gimnáziumban tanulók, ha az egyetemi felvétel lehetősége nem bővül? Az e kérdésekre adandó válasznál érdemes néhány tényt figyelembe venni. A gimnáziumokba járó tanulók száma évről-évre csökken. Ez nemcsak abszolút csökkenést jelent — melynek egyik okát lehet a középiskolás korosztály létszámának csökkenésével is magyarázni —, hanem a középiskolán belül is csökken a gimnazisták száma. Budapesten például az 1971/72-es tanévre az I. osztályba felvett középiskolások száma 13 978, ezen belül gimnáziumi tanuló 6180 (44,2%). Ha a most IV-be járó tanulókkal vetjük össze ezt a számot, abból is kitűnik a csökkenés. IV. osztályba ugyanis 16 672 tanuló jár, közülük gimnáziumba 8151 (48,9%). Ha viszont figyelembe vesszük, hogy az egyetemi, főiskolai továbbtanulási lehetőség viszonylag változatlan maradt, akkor világossá válik, hogy a gimnáziumot végzettek közül mind többen jutnak be felsőoktatási intézménybe. Érdekes képet mutatnak a gimnáziumot végzett tanulók elhelyezkedési számadatai is. Budapesten az 1970-ben végzett gimnazisták közül azonnal felvételt nyert egyetemre vagy főiskolára a tanulók 28 %-a. Különböző felsőfokú szintű tanfolyamra jár 3%, szakmát tanul 13,2%. 42,4%-uk azonnal dolgozni kezd. A munkába állók 84,1 %-a adminisztratív munkakörbe helyezkedett el. A többi tanuló egy része katonai szolgálatra vonult be, kis részük nem helyezkedett el. E számok elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a gimnáziumi tanulók nagy többsége lány (59,1%). A gimnáziumot végzett tanulók elhelyezkedése Budapesten tehát nem jelent problémát. Az egyetemekre, főiskolákra be nem jutott tanulók többsége olyan szakmát választ (rádió-tévé szerelő, elektronikai műszerész, autószerelő, kozmetikus), vagy olyan munkakörbe kerül (általá-