Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Ónodi Éva: Százéves a Magyar Képzőművészeti Főiskola

Gyulai Líviusz: Villon-illusztráció 100 éves a Magyar Képzűművészeti Főiskola Bene Géza rajza 1871-ben a Rumbach Sebestyén utca 6-os számú bérházban megnyílt a Ma­gyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde: a Képzőművé­szeti Főiskola őse. A fontos intézmény létrejöttét tervek és eredménytelen próbálkozások sorozata előzte meg. Az alapítás előzményei 1775-ben a hőn óhajtott művészeti akadémia ügyében Daniel Gran oszt­rák festőhöz fordulnak szakvélemé­nyért a magyar mágnások. A tervet, melyet Gran benyújt Batthyány Lajos nádorhoz, nem ismerjük. II. Lipót or­szágos bizottságot jelöl ki a szabad művészetek akadémiájának tanulmá­nyozására — azonban ez a kezdemé­nyezés is megreked ebben a stádium­ban. 1804-ben egy pozsonyi rajztanár, Schauff Nepumok János sürgeti az in­tézmény létrehozását, amelynek fő fel­adata építészek nevelése volna, mert a magyar nemzet hősi ka­rakteréhez legjobban az építészet il­lik". Persze, nem volnának elhanyagol­hatók a „finomabb ízlést" igénylő művészetek sem (festészet, szobrá­szat). A sikertelen kísérletek követ­kező dátuma 1820: „Tervezet, melyet alulírott Hesz Mihály, mint hazai mű­vész, egy nemzeti képzőművészeti akadémiának Magyarországon való fel­állítása végett igazi hazaszeretetből, a nádor főherczeg királyi Fenségének és a nagyméltóságú helytartótanácsnak tisztelettel fölterjeszt . . ." Ernszt La­jos, a nagy mecénás és műgyűjtő írja 1898-ban: „Érdekes még, hogy Hesz ezen tervezetét még Széchenyinek az Akadémia alapítására felajánlott nagyszerű adománya előtt írta, tehát mentes minden példától, tisztán saját kezdeményezéséből és lelkesedéséből fakadt a hazai cultura ügye iránt". A magyar művészetpártolás ügye azonban az újrakezdések, a sziszifuszi teljesítmények története. 1827-ben a kormány a nádor elnöklete alatt új­ból bizottságot küld Bécsbe, s ez a bi­zottság is eredménytelenül sürgeti a megvalósulást. Húsz évvel később a velencei szár­mazású Jacobo Marastoni magánaka­démiát nyit Pesten, mely európai szemmel nézve a korabeli művész-is­kolázás dekadens és elavult típusát képviselte, nálunk mégis előrehaladást jelentett: puszta létével a képzőművé­szeti nevelőintézet szükségességét iga­zolta s csak erősítette a nemzeti öntu­datot. Eötvös József, mint művelődésügyi miniszter Kelety Gusztáv festőművészt bízza meg az intézmény tervezetének elkészítésével. Kelety részletesen ta­nulmányozza a nagy európai akadémi­ák rendszerét, s tapasztalatait a hazai igények figyelembevételével fogal­mazza meg s teszi közzé 1870-ben: „Művészek képzése szoros értelem­ben nem lehetne a tanintézet felada­ta .. . Viszont hézagpótló lenne egy képezde, ahol festészeti pályára, vagy a művészettel rokon iparágak valame­lyikére készülő érettebb és immár bizonyos készültséggel bíró ifjak al­kalmat leljenek jó gipszművek, de leg­inkább az élő minta (élő modell) utáni gyakorlati rajzolásban magukat töké­letesíteni." Az alapító tehát főfelada­tának a rajztanárképzést tartotta, így akarta megteremteni a hazai vizuális kultúra alapjait. Az akadémiákat min­denhol a gazdag, telített és szerte­ágazó művészeti élet hozta létre — te­hát a művészeti élettel fejlődtek vagy hanyatlottak. Nálunk előbb meg kel­lett teremteni a művészeti életet. A rajztanárképezde megnyitása Ezt szolgálták Kelety és mindenek­előtt Eötvös elképzelései, és ezt szol­gálta az 1871-ben, Kelety Gusztáv igaz­gatásával megnyílt intézmény. A rajz­tanárképezde nevében is hordozta jel­legét; művészdiplomát nem adott, vi­szont adott a vidéki iskoláknak is nél­külözhetetlen tanárokat. 53 növendé­ket vettek föl az első évben, köztük iparosokat is, akik a művészies iparban óhajtották magukat tovább­képezni". Az oktatás rendszeréről és a tananyagról is árulkodnak a tantár­gyak: alakrajz, ékítményes rajz, stíl­tan, építészet, a szakmában való ter­vezés és geometria. A tanítás reggeltől estig tartott s a szegény és '.ehetséges hallgatók évi 300 Ft ösztöndíjat kap­hattak. Az ösztöndíj három évig az ál­lam által kijelölt iskolához kötötte a végzett tanárt. Az iskolán oktat Szé­kely Bertalan és Izsó Miklós is. A kor eklektikus ízlése — az a mű­vészeti irányzat, amely alkotó erő hí­ján több korabeli stílusból alakítja ki vegyes formanyelvét — kiterjedt stí­lusismeretet, a díszítésben való jártas­ságot kíván. Fiatal intézményünk így hamar virágzásnak indul, kinövi szűk kereteit s az ország fokozódó igényei­nek kielégítésére törekszik. 1876-ban felépítik az intézmény központi épü­letét az akkori Sugár úton (ma Nép­köztársaság útja 71.). A Rauscher Lajos tervezte neoreneszánsz stílusú ház fi­nomrajzú sgraffitóival hívja fel a járó­kelők figyelmét. Mesteriskola az Epreskertben Ám a művésznevelés sem váratha­tott már sokáig magára. Nagy magyar művészeink — Zichy Mihály, Madarász Viktor és Munkácsy Mihály — külföldi sikerei még a közvéleményt is arra ösztönözték, hogy adjunk lehetőséget hazai tehetségeinknek a felkészülésre, ne kényszerüljenek külföldi akadé­miákra zarándokolni. 1882-ben, a Bajza utcai Epreskertben megnyílik a mesteriskola. A festészeti osztályt a Münchenből hazahívott Benczúr Gyula, a szobrász szakot Stróbl Alajos vezette. A Várból kimustrált Mátyás­korabeli kaput és a Józsefvárosi Kál-35

Next

/
Thumbnails
Contents