Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Reneszánsz vörösmárvány kandalló-párkány a budai Várpalotából, XV. sz. (Szelényi Károly felvétele)

ság nehezíti életét. A főváros lakóinak számára metropolisunkat úgy kell formálnunk, alakítanunk, hogy az tartalmilag is szocialistává váljék. Budapest világváros; tehát némileg a világé, a külföldieké is, akiknek ellátásáról, a hazai látogatókon kívül, szintén gondoskodni kell. A fővárosi ipar 626 ezer foglalkoztatottja — létszámnövekedés nélkül — elsősorban a műszaki színvonal emelésével növeli a termelés hatékonyságát, új termékeket gyárt a lakosság és az export részére. Folytatódik a vállalatoknál a rekonstrukció és a jövőt meghatározó szelektív iparfejlesztés. A városrendezési tervnek megfelelően végzik az ipar részleges kitelepítését az iparilag elmaradt országrészekbe, és folytatják az üzemek átgondolt áttelepítését a főváros területén. A fővárosi fejlesztések anyagi erőforrásait elsősorban a budapesti ipari munkásság és értelmiség adja illetve termeli meg. A távlati cél: félmillió új lakás A harmadik ötéves tervben — amelyet a Fővárosi Tanács 1966 októberében fogadott el — anyagi eszközeinknek még csak a felét, a negyedik ötéves időszakra azonban már háromnegyed részét irányoztuk elő lakásépítésre. A harmadik ötéves tervidőszak 25 ezer lakásával szemben a következő öt évben 56 ezer tanácsi bér- és szövetkezeti lakás építése a feladat, a hozzákapcsolódó lakótelepi fejlesztésekkel. Megkezdődik 1971-ben annak az óriási távlati célkitűzésnek a valóraváltása, amely Budapesten félmillió lakás megépítését tűzi ki célul. Ebből a lakásmenynyiségből lehetséges a lakáshiány teljes felszámolása, valamint a lakásállomány minőségének és összetételének gyökeres megváltoztatása, megjavítása. A megújuló városképhez tartozik a későbbiekben több mint százezer lakás lebontása. A budapestiek a három évtizedes program megvalósítását nem halogatják: már a negyedik ötéves tervidőszakra vállalják összesen 90 ezer lakás felépítését és 26 ezer bontását. Nagy szükség van az új lakásokra, mivel a házasságkötések száma évente 20 ezer feletti. Jelentős a felvándorlás és emelkedik a természetes szaporulat is. A lakáshiány gyors megszüntetése indokolja házgyárak megvételét, új technológiák bevezetését, a gyárszerű lakástermelést. A technológiai előrehaladás mellett azonban növelni kell a szobaszámot, az alapterületet és a korszerű fűtési módok alkalmazását. A lakástermelés társadalmi feladat, igényli tehát a közösség növekvő erőfeszítését is; ezért az anyagi erőforrások közé be kell venni az egyéni megtakarításokat, főleg társasházak építésével. A lakásproblémák megoldását enyhítik a város különböző lakótelepein épülő, úgynevezett nyugdíjasok házai, továbbá az egyedül élő keresők részére a szállodaszerű elhelyezés biztosítása. A lakásellátáshoz tartozik a meglevő lakások állagának megóvása, a lakóházfelújítási tevékenység is. Az új lakótelepeken, városrészekben kifejeződik az újra, szépre, a harmóniára törekvő emberi akarat. Modernizálódik a Belváros. Megkezdődik a külső kerületi, decentralizált városközpontok építése. A gazdasági-műszaki tervezők feltárják az agglomeráció összefüggéseit, előkészítik — Pest megyével együttesen — a tudományos településfejlesztést. Tudományos településfejlesztés A lakásépítésekhez és az egész városi élethez tartozó elsődleges igény a megfelelő kommunális ellátás. A 70-es években fokozatosan átalakul az energiabázis, a földgáz, a kőolaj „bevonul" a háztartásba, megkönnyítve a család munkáját, s nem szennyezve a város levegőjét. A vízellátásban a mindenkori igények kielégítését kell biztosítani, alacsony Duna-vízállás és szárazság esetén a magasan fekvő helyeken is. A 3500 kilométer hoszszú és egyre növekvő vízcsőhálózatban mindig folyjék a víz. Ezt segítse elő a víztárolók kapacitása, a termelő egységek hálózata; hogy a csúcsfogyasztásnál akkor se legyenek zavarok, ha az igény akár 1,2 millió köbméter fölé emelkedik, vagyis eléri lakosonként a napi 600 litert. A közművesítés színvonalának — sokak szerint a városi településnek — egyik fő ismérve a csatornázás. Ez nagyon költséges beruházás. Budapesten még mindig nem kielégítő a helyzet, és így a 2200 kilométeres csatornahálózat hossza csak „lépésről-lépésre" növekszik. A tiszta város egyik előfeltétele a jó közérzetnek. Legyenek tiszták az utak, járdák, közlépcsők, hidak, mégpedig a munkaerőhiány következtében gépi úttisztítással. Az egyre növekvő mennyiségű szemét, hulladék pedig kerüljön rendszeresen összegyűjtésre, elszállításra és korszerű technológia alapján komposztálásra, elégetésre, „megsemmisítésre". A városi lakóterület, az ipari övezet növekedése, az emelkedő lakosságszám és foglalkoztatottság lényegesen befolyásolják a helyváltoztatási igényeket. A tömegközlekedés igazi megoldása a gyorsvasúti és a metró-hálózat. Milliárdokat „nyel el" a föld, hogy alagutakban szerelvények robogjanak, alul-és felüljáró-rendszerek épüljenek. Pótoljuk a hiányzó többszintes autópályákat, gyorsforgalmi utakat, körgyűrűsen és átlósan egyaránt. A személyszállító járműállomány férőhelyeinek, pálya- illetve hálózathosszának növekedése meggyorsul. A XX. század a gépeké, motoroké — és ez így van a közlekedésben is. A főváros autós telítettsége hamarosan bekövetkezik, tovább fokozva a közlekedési gondokat és örömöket. A városi ember egészségéért A szocialista városban testileg, szellemileg egészséges emberek képesek csak e nagyszabású feladatok elvégzésére. A társadalom minden tagjára kiterjedő, lényegileg ingyenes társadalombiztosítás máris elősegítette az átlagéletkor meghosszabbítását. Gondjaink vannak azonban a kórházi ellátással, az ifjúság-védelemmel, az öregek gondozásával. A fővárosi szociális és egészségügyi ellátás az anyagi-technikai eszközök hiányossága miatt — noha az orvosszám alapján világszínvonalon vagyunk — teljességében mégsem kielégítő. Százmiihók kellenek új — gyermek és felnőtt — kórházi osztályok létesítésére. Sokkal több bölcsődei és szociális otthoni férőhelyre van szükség. Az egészségügyi és szociális ellátás mellett az oktatási feladatok azok, amelyek iránt szintén általános az érdeklődés. A születési görbe ingadozásait követő általános iskolai tanulólétszám elhelyezése, a napközisekkel való külön foglalkozás, a középiskolai ellátás javítása, a továbbtanulási lehetőségek kiterjesztése, diákotthoni férőhelyek létesítése: mindez a közösség elsőrendű kötelessége utódaival szemben. A kor természettudományi igényeinek megfelelően a műhelytermek növelése, mind több szakmai ismeret átadása az ifjúságnak: egyike a negyedik ötéves tervidőszak kiemelkedő feladatainak. Tervezésünk elve, hogy a jövő nemzedék oktatására szánt előirányzatok fontosak és hasznosak. A felnőttek továbbképzéséről, nemes szórakozásáról a népművelési intézmények gondoskodnak. A művelődési otthonok, könyvtárak hálózatának bővítése, a szakkörök, klubok működési körének kiterjesztése a mind hosszabb szabadidő hasznos eltöltésének biztosítékai. A művelődési igények kielégítését segíti elő a tanács azzal is, hogy gondozza a műemléki védettségű 700 fővárosi objektumot. Természetesen, gondol a negyedik ötéves terv a zöldterület bővítésére, a sportra, testedzésre is. A szocializmus alaptörvényének megfelelően, a lakosság egyre növekvő egyéni jövedelméből elsősorban áruvásárlás útján elégíti ki igényeit. Ezért a kulturált, gyors bevásárlás anyagi és személyi előfeltételeit biztosítani kell. A tervidőszak végéig az áruvásárlás mellett a lakossági ipari-javító, méretes szolgáltatást — az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan — szintén bővíteni kell, központi támogatással és vállalati, szövetkezeti, továbbá magánkisipari kezdeményezéssel. A gazdasági munka demokratizmusát az új tanácstörvény megerősíti és továbbfejleszti. A tanácsi gazdálkodás új szabályozása lehetővé teszi, hogy a tanács saját gazdaságán túlmenően, a zavartalan lakossági ellátás érdekében a nem tanácsi szervek tevékenységét véleményezze, bizonyos esetekben koordinálja és érvényesítse a tanácsi testület határozatait. A centenáriumhoz méltó évtized küszöbén A területi fejlesztés gazdája a tanács, amely a népgazdaság erőforrásainak térbeni és időbeni összehangolását egész tevékenységével elősegíti. Ettől is várható egy-egy területen a különböző szervezetek közötti gazdasági kapcsolatok létrehozása, amelynek előnyei a lakosság életkörülményeire is kedvezőek lehetnek. Az 1971-től kezdődő évtized — amelynek elején ünnepeljük Buda, Pest és Óbuda mezőváros 100 éves egyesítését — korábban el sem képzelt fejlesztési távlatokat nyit meg népköztársaságunk fővárosa előtt. A megújuló történelmi város fiataljai és öregjei optimizmussal tekinthetnek a maguk által alakítandó jövőbe. 2