Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Osgyáni Csaba: A KÖJÁL a fővárosi ártalmakellen

négy évszak mindegyikében fellelhető tojás, hal, hús és baromfi dömpinghez, amelynek szemlélői és élvezői a budapestiek. A fővárosi piacokon napjainkban fellelhető bőség és áruválaszték mindinkább idegenforgalmi attrakcióvá is előlép. Aligha kell bizonygatni tovább a piacok növekvő jelentőségét: a fogyasztóközönség, 2 milliós fővárosunk lakosainak többsége ott találkozik és ismerkedik a legérzékletesebben agrárpolitikánkkal, az áru mennyiségéből, a termékek minőségéből, árából ítéli meg, hogy mennyire kamatoznak a mezőgazdaságért hozott anyagi áldozatok, s az erőfeszítések a főváros ellátásának folyamatosságára, rendszeres javítására. Szektorok helycseréje Érdemes bepillantani a fővárosi piaci, csarnoki pultok — és legkülönfélébb eladóhelyek — mögé is, ahol a hatvanas évek elején még a szocialista kereskedelem, az állami vállalatok, zöldértek, földművesszövetkezetek sora alkotta a többséget. Ez a szektor az összes piaci áruforgalomnak csaknem a felét bonyolította le akkortájt, míg az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a magántermelők részesedése 33 százalékos volt. A legutóbbi években bekövetkezett a szektorok helycseréje; megnőttek az egyéni termelés, a háztáji gazdaságok áruértékesítési lehetőségei, s a termelő nagygazdaságokkal együtt a piaci áruforgalomnak már 40,5 százalékát bonyolították le. A szocialista kereskedelem 31,6 százalékos részesedéssel a második helyre szorult. Az árukínálat kiegészítése végett kapott helyet a magánkereskedelem is: jelenleg 751 magánkereskedő évente mintegy 400 millió forintos forgalommal vesz részt a budapesti piacok és vásárcsarnokok vérkeringésében. Megnyíltak: 1897-ben E piacok és csarnokok jelentősége, kereskedelmi szerepe távlati mértékkel mérve sem csökkent. A vitatott csupán az, hogy gyorsan növekvő forgalmuk milyen keretek és körülmények között bonyolódjék le a továbbiakban. Budapesten a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek által értékesített termékek értéke a piacokon megkétszereződött i960— 1970 között, azonban a piacok és vásárcsarnokok területe változatlan — 300 ezer négyzetméter — maradt. E közkedvelt bevásárlóhelyek között mind több az olyan, amelynek — hely híján — a környékét, az úttestet, a járdát is kénytelenek elfoglalni az árusítók, s a hétvégeken, az ünnepek előtt a vásárlók szenvedik meg a már-már tarthatatlan zsúfoltságot. Maguk a vásárcsarnokok, amelyeknek elvileg kulturált élelmiszerpiacok szerepét kellene betölteniük, tisztes életkoruk miatt nem képesek erre; a Tolbuchin körúti nagycsarnokot 1897-ben nyitották meg; vele egyidős a Rákóczi téri, a Hunyadi téri, a Klauzál téri, a Rosenberg házaspár utcai csarnok is. Az építmények elavultak, s az árusok ma még hiába várnak arra, hogy tiszta falak közé, tető alá kerüljenek, a vevők pedig arra, hogy gyorsabb, kényelmesebb, egészségesebb feltételek között vásároljanak. A budapesti piaci-csarnoki hálózat karrierje előtt tovább kell egyengetni az utat, épp ezért a közegészségügyi, ellátási és városképi követelmények sürgető jelentkezése élénk vitát váltott ki a szakemberek körében arról: hogyan modernizálják a népszerű bevásárlóhelyeket, figyelembe véve gazdasági-kereskedelmi viszonyaink sajátosságait, a fogyasztói igényeket és igényességet, a városnyi nagyságú új lakótelepek kereskedelmi szükségleteit, s a városközpontok, kerületi centrumok ellátását. Milyen legyen a modern piac ? Nehezítette az egységes álláspont kialakulását, hogy a fenti követelmények megvalósítását realizáló piacok, csarnokok tervezéséhez, építéséhez a mai napig sem állnak megfelelő külföldi tapasztalatok a hazai szakemberek rendelkezésére. A legtöbb vélemény megegyezett abban, hogy világos, tágas, gépesített, hűtőraktárakkal ellátott új vásári csarnokokra lenne szükség; egy ilyen létesítmény 100 millió forint nagyságrendű anyagi áldozatot követelne. Ez az összeg azonban nem sokkal haladná túl a jelenlegi csarnokok rekonstrukciós költségét. A kereskedelmi szakemberek egy csoportjának nézete szerint a fővárosban egy-egy ilyen csarnok-kombinátot kell építeni északi, déli, keleti és budai (Lágymányos környéki) helyszínnel, míg a piaci értékesítés korszerűbb feltételeihez pavilonok, raktárak, boltok, árudák intenzív létesítésével kell hozzájárulni. A lakosság kedvelt élelmiszerbevásárló központjainak fejlesztésében kétségkívül azok a javaslatok tűnnek a legcélszerűbbeknek, amelyek szerint a korszerű piacnak követnie kell a nagy alapterületű egységek megteremtésének koncepcióját: azt, hogy e létesítményekben a szocialista kereskedelem értékesítési tevékenységéhez szervesen kapcsolódhassák a mezőgazdasági termelők és magánkereskedők értékesítési munkája. Ilyenformán a piaci kereskedelemben is helyt kell adni a napi cikkek teljes választékának, illetve az ennek megfelelő üzlettípusnak, az ABC-áruházaknak. A jellegzetesen élelmiszerpiaci termékek eladását alapvetően a szövetkezeti kereskedelem, a termelőszövetkezeti és állami gazdasági árudák segítségével kell lebonyolítani, változatlanul gondot fordítva arra, hogy a magánkereskedelem mielőbb modern üzletsorokban fogadja a vásárlóközönséget. Mindezen kívül az „őstermelői" felhozatal lehetőségeit is biztosítani kell. Időszerű tehát, hogy a piacokra ma még jellemző pavilonos rendszert korszerű üzletek, árudasorok váltsák fel. A főváros általános rendezési és kereskedelmi fejlesztési programjának keretében különböző kategóriákba sorolták a budapesti piacokat, csarnokokat; a közellátás szempontjából kiemelkedő jelentőségűeket, illetve a kisegítő szerepet betöltőket oly módon rangsorolták, hogy a negyedik és az ötödik ötéves tervben a lakosság ellátása érdekében fokozatosan újjáépüljenek, átépüljenek. Beruházási és rekonstrukciós program A piacok és csarnokok beruházási és rekonstrukciós programját az idén nyáron elfogadta a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A többi között foglalkozik e program a Fehérvári úti piaccal, amely a lágymányosi és a kelenföldi lakótelepek létrejöttével ma már Budapest legzsúfoltabb bevásárlóhelye, s a legelemibb kereskedelmi kívánalmaknak sem felel meg. Átépítését a negyedik ötéves tervben az itt számításba vett új szövetkezeti áruház is indokolja. Az I. kerületi Batthyány téri vásárcsarnok hamarosan egy rendkívül forgalmas közlekedési csomópont kereskedelmi szükségleteit is hivatott lesz kielégíteni. Emeletráépítés, s a virágpiac áthelyezése révén ABC-áruházzal, zöldség-gyümölcs szaküzlettel, több iparcikk bolttal kívánják gyarapítani az eladóhelyeket. A Kerepesi út és Hungária körút mentén elhelyezkedő, valóságos nyomortelephez hasonló piac kétharmad részét a Kerepesi út szélesítése miatt amúgyis lebontják; pótlására a szomszédos területen teljesen új piacot terveznek, erre 2000 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat is építenek. A 30 évvel ezelőtt magánkereskedelem céljaira épült óbudai, Kórház téri piac állapota ugyancsak tarthatatlan, bontását tervbe vették, s a kerületben épülő városnegyed lakosainak ellátására új vásárcsarnokot létesítenek a helyén. A csepeli Deák téri piac — évi 120 millió forintos forgalmával — a munkás-kerület fontos bevásárlóközpontja, átépítésének előkészítését a kerületi tanács már meg is kezdte. Egy esztendő múlva nyitja meg kapuit az újpesti, István téri piac is, amelynek beruházási költségei meghaladják a 33 millió forintot. A rekonstrukciós program más örvendetes adalékokkal is szolgál majd a budapesti „piacolóknak". A Tolbuchin körúti nagycsarnokban az ipari víz-, gáz- és elektromos hálózat korszerűsítése, hűtőkompresszor és takarítógépek beszerzése került napirendre; a Rákóczi téri, a Klauzál téri és a Hunyadi téri csarnok tatarozására I975_

ig csaknem 10 millió forintot fordítanak, a Garay téren a kis áruház modernizálása mellett új fedett piac létesítésére is tervek készültek. Nem marad ki a felújításból a Rosenberg házaspár utcai, a Teleki téri és a Gyáli úti csarnok, illetve piac sem, mint ahogy az olcsóbb árai miatt igen közkedvelt Élmunkás téri piac modernizálására is megszülettek az elképzelések. Ami még várat magára: a Bosnyák téri nagybani piac problémájának megoldása. A hajdani Haller térről ide helyezett zöldség és gyümölcs átvevő centrumban értékesítik a budapesti termelői szabadpiacra hozott zöldségfélék 60 százalékát, s a piaci napokon, kedden és pénteken teherautók hosszú sora foglalja el a környező utcákat. A vásárcsarnokok és piacok áruforgalmának növekedése, az élelmiszerkereskedelemben betöltött jelentős szerepük megköveteli e korszerűsítési tervek mielőbbi valóra váltását. Remélhetőleg a beruházási és rekonstrukciós program végrehajtására összpontosított anyagi eszközök megfelelően kamatoznak a korábban oly méltatlanul mellőzött bevásárlóhelyek fejlesztésére. 15