Budapest, 1971. (9. évfolyam)

11. szám november - Mezei Gyula: Az iskolai élet demokratizmusa

demokratizmusa tesen az is szükséges, hogy az iskolák és igazgatóik is védettséget élvezhessenek, tevékenységüket ne látványos sikerek, hanem ifjúságpolitikai elveink gyakorlati megvalósítása alapján értékeljék. Az iskola ma már elég erős ahhoz, hogy megengedhessük a gyermeki tapasztalatok gazdagodását a helytelen döntésből következő kudarc árán is. Igaz, nevelésünkben a sikerélmény az elsődleges, de ha időt tudunk szánni a kudarc elemzésére, a következtetések levonására, el tudjuk vezetni a fiatalokat a döntésükből fakadó következtetésekig, s felbecsülhetetlen pedagógiai értéket nyerhetünk. Természetesen, nincs helye semmiféle kockázatnak ott, ahol alapvető nevelési céljainkról van szó. Azt sem szükséges itt bizonyítani, hogy az életkortól függően más és más a jelentősége az ifjúság életében a döntés lehetőségének és tartalmi körének. A demokratizmusra nevelés egyben felelősségvállalásra nevelés is. A döntés és a felelősségvállalás kölcsönhatásban van egymással. Nincs ifjúsági önállóság felelősségvállalás nélkül, de nyüvánvaló, hogy nem alakulhat ki az ifjúság felelősségérzete önálló döntések lehetősége nélkül. Az egyik középiskolában arra panaszkodtak a diákok, hogy nem dönthetnek mindaddig az osztály életének egyes kérdéseiről, amíg — az osztályfőnökük szavait idézve—: „Nem tudnak felelősséget vállalni magukért és a közösségért." A demokratizmusra nevelés azonban folyamat, amelyben nem jelenik meg a következmény előbb, mint az ok, az eredmény előbb, mint az erőfeszítés. Akkor alakulhat ki egy osztályközösségben a felelősségérzet önmagukért és közösségükért, ha mind többször szembetalálják magukat döntéseik következményeivel. Nem egy alkalom lesz, amikor nem tudnak megfelelni az önálló, felelősségteljes döntés igényének. Ez azonban mit sem von le az erre való törekvés értékéből. Valahogy mindig megfeledkezünk arról, hogy az oktatásnak nem kiindulópontja, hanem eredménye a tudás, a nevelésnek a neveltség. Haragszunk azokra a fiatalokra, akik néha tudatlannak vagy neveletlennek bizonyulnak, pedig éppen ezeknek volna legnagyobb szüksége ránk. Sok baj van azzal a szemlélettel is, amely a felelősségvállalást valami zordon, súlyos tartalommal társítja. Igaz, hogy a felelősségérzet sokszor belső konfliktus eredménye. De ha felelősséget vállalunk magunkért, közvetlen környezetünkért, a közösségért és áttételesen a hazáért, akkor gazdagabbá, színesebbé, értelmesebbé tesszük életünket, célt adunk mindennapi tevékenységünknek. Ez az érzés az, amely megakadályozza, hogy ifjúságunk elidegenedhessen önmagától, közösségétől és hazájától. A demokratizmusra nevelés fontos elemeként kell említenem az ifjúság alkotó aktivitásának a kibontakoztatását is. Ez betetőzése demokratizmusra nevelésünknek. Minden iskolánk rendelkezik aktív, tenniakaró fiatalok kisebb-nagyobb csoportjával. Ezeknek a fiataloknak már életelemük, hogy dolgozzanak a köz javáért. Ugyanakkor legtöbb iskolánk panaszkodik, hogy a fiatalok nagyobb csoportja csupán passzívan szemléli a tevékenykedőket. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Arra törekedjünk, hogy az aktívak, a tevékenykedők kerüljenek mindenütt többségbe. Ehhez viszont olyan közéletet kell kialakítani az iskolákban, hogy a passzívak, a közélettől elfordulok érezzék magukat elszigeteltnek. Az ifjúsági szervezet legyen partner a nevelésben Az iskolai élet demokratizmusának kialakításában nagyon nagy szerepe van az ifjúsági szervezeteknek. Meggyőződésem, hogy igazán demokratikus légkört egy iskolában csak akkor lehet kialakítani, ha az igazgató, a testület az ifjúsági szervezetet mint politikai erőt, mint nevelési partnert veszi számításba, tiszteletben tartja a választott vezető testületek önállóságát, azok döntéseit, s igényli az ifjúsági szervezetek segítését az iskola nevelési célkitűzéseinek megvalósításában. Sok helyütt tapasztalom, hogy még ma is nagyon sok időtrabló vita zajlik a körül, hogy mit jelent az állami vezetés felelőssége az ifjúsági szervezetek működéséért. Vannak igazgatók, akik politikai, pedagógiai felelősségüket úgy értelmezik, hogy meghatározzák az iskolájukban működő ifjúsági szervezet munkáját és direkt módon irányítják azt. Ezek az igazgatók azzal érvelnek, hogy csak azért tudnak felelősséget vállalni, amibe közvetlenül beleszólásuk van. Az ifjúsági szervezetek és az önkormányzati egységek azonossága is sugallta azt a leegyszerűsített pedagógiai gyakorlatot, hogy a pedagógus direkt módon szóljon bele az ifjúsági szervezet munkájába. A pedagógusok nem egyszer kifogásolják, hogy kizárólag őket vonják felelősségre, ha egy osztályban nem jól működik a KISZ szervezet. Az egyik iskola tanulója elmondta a kerületi KISZ Bizottságon, hogy náluk nem szervezték meg a társadalmi munkát, nem vettek részt a KISZ vietnami akciójában. A kerületi KISZ Bizottság munkatársa ezután felkereste az iskolát és az igazgatót vonta felelősségre a KISZ munka gyengeségéért. Erőteljes biztatás után volt csak hajlandó arra, hogy minderről az iskolai KISZ szervezet választott vezetőivel tárgyaljon; holott elsősorban neki kellett volna tudnia, hogy a KISZ szervezet működéséért, munkájáért annak választott vezetősége felel elsősorban. A nevelőtestület felelőssége Másfelől azonban akad magában az ifjúsági mozgalomban olyan vélemény is, hogy az iskola állami vezetésének csak az a dolga, hogy az ifjúsági szervezet működéséhez szükséges feltételeket biztosítsa. Hangolja össze az iskolai programot az ifjúsági szervezet terveivel, szervezze meg a pedagógusok segítségét, adjon helyiséget a rendezvényekhez, rendezze be az ifjúsági klubot, tartsa nyitva az iskolát a hét végén és a szünetekben. A többi kizárólag a fiatalok dolga. Ezzel a nézettel nem érthetünk egyet. A vitáknak mihamarabb végére kell jutni. Meggyőződésem, hogy egy olyan demokratikus légkör kialakítása az iskolában, melyben komolyan számítunk a fiatalok részvételére, önállóságuk növelésére, e vitát is eldönti. Az iskolában a nevelőtestület felelős a párt ifjúságpolitikájának megvalósításáért, az ifjúság neveléséért. Ebből fakad, hogy nem lehet számára közömbös az ifjúsági szervezet tevékenysége, enélkül ugyanis elképzelhetetlen az ifjúság önállóságra, politikai felelősségre nevelése. Iskoláinkban a KISZ a párt vezetése alatt működő, önálló mozgalmi szervezet. Önállósága azonban nem jelenthet függetlenséget az iskolától, hiszen az ifjúsági szervezet ugyanazon ifjak kommunista nevelésén fáradozik, mint az iskola. Ezért a pedagógusoknak felelősségteljes szerepük van az ifjúsági szervezet munkájának alakításában; de nem direkt utasításokkal, a szervezeti önállóság megsértésével, hanem azzal, hogy az ifjúságot a szocialista demokratizmus elvei alapján nevelik és tapasztalt vezetőkként tanácsokat adnak nekik. 9