Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Élet a romok alatt

nevét máig őrző Öntőház utcában. A Zeughausnak, a budai Hadiszertárnak építését azonban csak 1715-ben kezdik meg. (Ez a „Zeughaus" a Sándor palotától délre, a Szent György téren állt. A múlt században bontották le. Helyén emelte Hauszmann Alajos a királyi palota északi szárnyát.) A polgári élet kezdetei Vorster élelmezési igazgató alig hat nappal az 1686-os ostrom befejezése után azt írja Bécsbe: igen fontos lenne Budán jó kamarai gazdálkodást bevezetni („ein guete Cameral Würtschaft einzurichten".). Az új honalapító okos ember: javasolja a város benépesítését, a kereskedelem megindítását, a lakosság „és a nemesség" összeírását, a polgári adózás bevezetését, a rendes és rendkívüli kincstári jövedelmek biztosítását. S mindjárt hozzáteszi (s ezzel egy később elmélyülő viszály kezdetére utal): a polgári városélet kialakulását megbénítja az, ha a hadsereg és tisztjei kisajátítják a kincstári jövedelmeket és beleszólnak a polgári igazgatásba. A Kamara azt reméli, hogy „a helyőrség ületéktelen beavatkozásával nem fogja őfelsége érdekeit megsérteni, hiszen a budai várparancsnok maga is rendes javadalmat élvez a kincstári jövedelmekből ..." Werleín kamarai inspektor Budán A Kamara, Lipót király jóváhagyásával, a budai kamara élére Werlein János István érsekújvári kamarai inspektort nevezte ki. Werlein a már 1686 előtt visszafoglalt Esztergom és Érsekújvár újjászervezése során bőségesen kitanulta a „neoaquistica commissio"-nak nevezett intézmény ideológiáját. (Hogy mi volt ennek az „újjászervezési bizottságnak" eszmeisége, cikkem végefelé láthatja az olvasó.) Werlein utasításait egyenesen a Kamarától kapta. A Kamara leszögezte: a budai kamarai inspekció mindaddig, amíg a török Székesfehérvárott és Egerben fészkel, s így a budai lakosság helyzete bizonytalan, csak átmeneti, kockázat nélküli intézkedéseket tegyen. Ilyen sürgős teendő — például az ivóvíz kérdésén kívül — a házak kiosztása, legelsősorban az ingatlanok felbecslése. Ez volt 1686 őszén az új városalapítás első lépcsője. A kamara már ekkor jelezte: Budán fő kereskedelmi gócpont kialakítására van remény. Már nem egy kereskedő itt akar letelepedni. Ám sok víz lefolyt addig a Dunán, amíg erre sor került. „... gorombaság lenne valamennyiüket kirekeszteni" Buda újratelepítésénél a császári udvarnak a magyarországi neoaquistica-ra, új birtokbavételre való általános szándéka érvényesült. A Haditanács szeptember 16-án — 1686-ban vagyunk, két héttel Magyarország fővárosának visszaszerzése után — már rögzíti a magyarok és nem-katolikusok helyzetének hátrányos megkülönböztetését. * Ezek a szándékok — ha mégoly paradoxnak tűnnek is — a magyarság budai térfoglalása ellen irányultak. Eleinte a felekezeti kérdés leplébe rejtették ezt a diszkriminációt, amelynek szellemi atyja maga a vakbuzgó uralkodó, Lipót „császár" volt. A nem-katolikus szerbeket a bécsi kormányzat beengedte Magyarország újonnan visszaszerzett városaiba, azon az alapon, hogy Bécsben is megtűrték őket. Á magyarokkal azonban nem holtak üyen engedékenyek. 1686 szeptember 29-én a Haditanács nyíltan megírja Budára, Rabatta gróf főhadbiztosnak: „a legjobbnak tartjuk a felső várost csak németekkel és katholikusokkal, az alsóvárost magyarokkal, rácokkal vegyest betelepíttetni ..." Az Udvari Kamara osztrák tanácsosai ugyanebben az értelemben határoztak, de a német telepesek mellett néhány magyar főúrnak — így Esterházy nádornak — budai házvételét mégis engedélyezték. „... durum esset illos omnes excludi ..." — mondották. Vagyis: kemény, goromba dolog lenne minden magyart kirekeszteni Budáról. Hát ebben a jegyben indult meg Buda újjátelepítése. A kezdeti feszültségeket — a magyar-és protestáns-ellenességet — hamarosan tovább fokozták a német helyőrség s a német városvezetőség súrlódásai, valamint a gazdagodó német patríciátus egymás közötti, fel-fellobbanó viszályai. * ,,.. . man seye eben der Mainung, dass in die neü acquirirte Posten in Hungaren keine sectische Burger eingelassen werden sollen, warunter aber die Ratzen nit zu verstehen, weilen sie alhier, als in der Residenz Statt, gelitten werden ..." Lásd: Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán, 1686-ban. Tanulmányok Budapest múltjából, 5. [1936!. 259. Buda ősi kiváltságlevele (1703) 39