Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Dr. Gerelyes Ede: Helytörténeti mozgalom a fővárosban

Dr. Gerelyes Ede FÓRUM Helytörténeti mozgalom a fővárosban helytörténeti jelentőségén túl, jó szolgálatot tett a honismeretnek, gazdagította az ország különböző részein élő emberekben a fővárosról, annak múltjáról kialakult képet. Ami helytörténeti vonatkozásait illeti: valósággal kultúrtörténeti jelentőséget adott a játéknak az, hogy számos fővárosi kerület várostörténeti kutatását soha nem látott méretűvé emelte, növelte az emberek lokális ismereteit, tömegeket mozgósított és tett érdekeltté lakóhelyük megismerésében. Egy-egy televíziós adás alkalmával 2— 300-an szerepeltek a képernyő előtt, s legalább három-négyszer ennyien a háttérből segítettek. Ehhez még hozzá kell adni a cédulázók, adatközlők számát, s kiderül, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk: a vetélkedő közel húszezer embert aktivizált és milliókat érdekelt. Közel egy éve nyerte mai szervezeti formáját a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága mellett működő Helytörténeti és Helyismereti Bizottság. Míg korábban a Népfront külön szervezet nélkül segítette a fővárosi honismereti mozgalmat, most már a megnövekedett igények szükségessé tették a közös célú társadalmi törekvések koordinálását. A Népfront-mozgalom politikai tartalma lehetővé tette, hogy erre a feladatra Bizottsága vállalkozzék. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatainkat — a közelgő budapesti honismereti konferencia alkalmából — érdemes elmondanunk. A Népfront felkarolja a mozgalmat A szocialista törekvésű honismereti mozgalom a főváros kerületeiben mintegy 12 éve él, dolgozik. Hol fellendült, hol visszaesett, de mindig nagyobbat lépett előre. 1958 végén jelentkeztek a társadalmi összefogású úgynevezett akcióbizottságok; akkor a Magyar Tanácsköztársaság emlékeit gyűjtötték, iskolások és veteránok segítségével. A nagy események évfordulóinak egymásutánisága biztosította a lendületet, s 1960-ra, a felszabadulás 15. évfordulójára előadásokkal, kis kiállításokkal jelentkezett a mozgalom. Mindez még magán viselte a kampányszerűséget, de jónéhány aktíva a népfront bizottságok keretén belül állandó jellegű helytörténeti csoportot hozott létre. Tevékenységüket egymástól elszigetelten, ám igen lelkesen végezték, és elindítói voltak a ma már kiterebélyesedett amatőr helytörténeti kutatásnak. Az országszerte megindult hasonló jellegű tevékenység szükségessé tette e munka irányelveinek első megfogalmazását, amelyet 1962-ben az Esztergomban megtartott helytörténeti konferencia kísérelt meg. Ez időtől beszélhetünk szervezett, tömeges és átgondolt helytörténeti munkáról a fővárosban. Az irányelvek alapján a Budapesti Történeti Múzeum kezdte meg a kerületi törekvések patronálását, rendszeres konzultációkkal. Később a Múzeum irányító tevékenysége specializálódott a kerületi gyűjteményekre. A mozgalmi irányítást a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága végezte. Az eltelt időszak alapvető fővárosi eredménye, hogy történelmi múltjuk megismerésére serkentette a kerületeket — már amelyeket kellett. Az országos honismereti mozgalom múlt évi konferenciája elvégezte az évtized elvi kérdéseinek értékeléséhez szükséges vizsgálatokat, s azok Budapest vonatkozásában is megállják a helyüket. A honismereti-helytörténeti érdeklődés fellendülésében a fő tényezők: a nyugodt politikai légkör, a marxista történetszemlélet torzulásainak letisztulása, a mindenkori lehetőség a vitára, s ami alapvető: a hazaszeretet szocialista tartalmú erősödése. Mindez persze csak a lehetőséget adta meg a helytörténet kibontakozásához: a tennivalók a szakemberekre, az önkéntes kutatókra, a lelkes lokálpatriótákra vártak. Pozitívan reagáltak a budapesti emberek az adott feladatokra; de az sem kétséges, hogy az elvégzett munka nem hiánytalan. A meglevő társadalmi igény látványos jelentkezése volt a tv felszabadulási vetélkedője: a „Fekete-fehér, igen-nem". A fővárosi vetélkedő országos nyilvánossága, .. . és homlokzata (Bakos Margit felvételei) .. . titfé®^'Keríileti monográfiák Már a vetélkedő előtt Csepel és Ferencváros önálló köteteket, a Rákospalotai Múzeum évkönyvet adott ki. A vetélkedő folyamán is jelentek meg könyvek a csapatok munkájának segítésére, elsősorban adattár jelleggel. Ezek közül különösen sikeres volt az I. kerület, Rákospalota és Kispest kiadványa. A monográfiák sorát — a vetélkedő után — a XXII. kerület nyitotta meg: Tétény-Promontor c. kötetével. Ez a munka, a korábbi csepeli kötethez hasonlóan,azember megjelenésétől napjainkig tárgyalta a kerület történetét. Természetesen, ilyen lehetőség nem volt a belső kerületek esetében, mivel ott jobban egybeolvadt a várostörténeti múlt. Csepel és Budafok monográfiájához hasonló tematikai A XVII. kerületi Néprajzi Ház egyik szobája 28