Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Rózsa Gyula: Mesterek a téren

Csigó László felvételei Rózsa Gyula Mesterek a téren 22 A Medgyessy művészetét megvitató szobrászankéton előttem felszólalt egy vidéki unitárius lelkész. Arról beszélt, hogy ne aggódjunk amiatt, hogy Budapest nem hajlandó felismerni Medgyessy nagyságát, Debrecen és Hódmezővásárhely a maguk távoli, zárt körében bizony régen felismerték, és szívósan ragaszkodnak is a felismert igazsághoz." (Ferenczy Béni: Medgyessyről) ,,Hatvanötéves lettem éppen, mire elértem, hogy köztéren szobrom állhatott. (A temetői szobrok nem számítanak..)" (Beck Ö. Fülöp emlékezései) Vedres Márk kilencven éves volt, mire ugyanezt elérte, Ferenczy Béni kereken hetven, amikor első pesti szobrát állították, s Medgyessy is betöltötte már az ötvennyolcat, amikorra fővárosi köztérre kerülhetett. Szomorúan könnyű hát a dolgom, ha a század mestereinek budapesti műveit akarom ismertetni: négyüknek négy műve áll összesen a Duna két partján. Keserű bevezetés Elképesztően kevés. Még akkor is elképesztő, ha tudomásul vesszük, hogy államiközületi megbízatás és művészettörténetiesztétikai tökély csak ritka szerencsés esetben találkozik; még akkor is elképesztő, ha tudjuk, hogy a ritkánál is ritkább volt az ilyen egymásra találás az elmúlt félszázad magyar szobrászatának és magyar mecenatúrájának történetében. Az okok közismertek: amikor Beck Ö. Fülöp beérett és Vedres Márk első szobrász-sikereit vehették tudomásul, az uralkodó feudális-neobarokk szellem neobarokk-plasztikákkal telepítette be az országot; az első világháború végéig, a forradalmakig nem kellett a hivatalos ízlésnek sem Vedres, sem Beck klasszikusokon nevelkedett, de modern-sallangtalanná nevelkedett szobrászata. S amikor Vedres és Beck művészete csúcsára ért, amikor Ferenczy Béni és Medgyessy munkássága kiteljesedett, a két világháború közt változatlanul a neobarokk, majd a keresztény-nemzeti politikai szándékoknak jobban megfelelő keresztény-nemzeti római iskolás klasszicizálás szorította ki legnagyobb mestereinket a közterekről. Kiszorultak a felszabadulás utáni években is sokáig. Miközben Kossuth-díjat kaptak és főiskolai tanárok lettek, óvták tőlük a legnagyobb nyilvánosságot: Ferenczy Béni első pesti szobrát 1960-ban állították fel, ugyanabban az esztendőben, amikor Vedres Márk Békekútját. A fővárosban ugyanis gyakran rosszabb volt a helyzet mecenatura-ügyben, mint vidéken: Budapest ártalmasan közel volt a hivatalos ízlés forrásaihoz és fővárossorsa is szerencsétlenül arra predesztinálta, hogy állandóan és demonstratívan megvalósítsa a hivatalos ízlés elképzeléseit. Akkor is, ha nem a kultuszminisztérium, ha maga Budapest volt a mecénás. Igaza volt a Ferenczy Béni idézte unitárius papnak: egy-egy vidéki város valódi jólzlés, mecénás becsvágy, vagy akár személyes indokok okán jobban ambicionálta a neobarokk tobzódás, a római iskolás kegyeskedés idején is, hogy a legjobb művésznek adjon közmegbízást; sőt, a sematizmus esztendeiben Ferenczy Béni: Ülő nő