Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Veszprémi Miklós: SZOT gyógyüdülő a Rózsadombon

Tahin Gyula felvételei Veszprémi Miklós SZOT gyógyüdülő a Rózsadombon A LÁTVÁNY. Amikor a 6-os villamos Pest felől fölkúszik a Margit-hidra, a jobb oldali ablakokban tűnik föl szinte észrevétlen a képe. A Margitsziget, a Duna közelibb, mozgalmasabb látványa nem igen engedi, hogy a tekintet a távoli Rózsadomb felé kalandozzék. Különben sem föltűnő: sokkal inkább szerényen-harmonikusan illeszkedik a tájképbe. Madártávlatból nem könnyű észrevenni, hogy íve vízszintes irányban megtörik. Az épület követi a Rózsadomb hajlatát: innen a harmonikus illeszkedés. Ahová az emberek pihenni, gyógyulni mennek, ott célszerű, hogy az épület esztétikai értelemben is megnyugtató legyen. Ami nem azt jelenti, hogy okvetlen konzervatívnak kell lennie. A nyugalmasság az építészetben nem zárja ki a korszerűséget. A szóban forgó gyógyüdülő a bizonyíték erre: az ötszintes, horizontális épület a modern építészet klasszikus XX. századi hagyományai jegyében született. Mind a modern, mind a klasszikus jelző használata indokolt. Az épület külső formája fekvő téglalapra hasonlít, azaz a klasszikus házformára. Ebből a téglalapból aszimmetrikusan „nőtt ki" a kilátó étterem, s ehhez a téglalaphoz kapcsolódik a Duna-partra néző kör alakú épület. A kettő sajátos egyensúlyt képez: a kilátó részszel ellentétes oldalon emelkedik a magasba a kör alakú tömb, ez távolabbról nyújtottabbnak és karcsúbbnak tetszik. Holott alacsonyabb a központi épülettömbnél, de az előtte levő meredek domboldal mintegy kiemeli magasságát. Ázt hiszem, ez az optikai csalódás csöppet sem a véletlen műve. A köralakú épületrész túlhangsúlyozása ugyanis háttérbe szorítaná a központi épületet. így viszont inkább fölhívja a figyelmet rá! Méltán: a központi tömb ugyanis — méreteinek hatalmassága ellenére — könnyednek, hajlékonynak, szinte légiesnek látszik. Ami nem mond ellent a belőle áradó nyugodtságnak. Minden bizonnyal ezekből a dinamikus ellentétekből származik az összhatás elevensége. Úgy látszik, az építészeti modernségnek nem föltétlenül kell meghökkentő újszerűségekkel párosulnia. A korszerűség forrása lehet az újjáteremtés is. A klasszikus formák, a megszokottságok újjáteremtése ... A MÚLT. Az építkezés 1968 tavaszán kezdődött. A gyorsaság relatív: ha az előző évek huzavonáitól eltekintünk, tulajdonképpen gyorsan épült föl a gyógyüdülő. 1971. április 30-án a szállodai rész az első vendégeket fogadta: a Béke-világtanács budapesti ülésére érkezett külföldi küldöttek egyik csoportja itt kapott szállást. A hivatalos átadásra azonban csak június 30-án került sor. Az első üdülővendégek pedig július i-én érkeztek meg. A három év alatt a Lukács-fürdő fölött alaposan megváltozott a Rózsadomb képe. A bokros, bozótos, meredek dombfelületet dömperek és földgyaluk gyalulták simára. Az épületnek különleges alapokra volt szüksége. Több mint 12 ezer köbméter földet kellett megmozgatni. Helyenként 9, helyenként 15 (!) méter mélységben. A munkát a Középület Építő Vállalat végezte Vass Antalnak, a Középület Tervező Vállalat mérnökének tervei alapján. Eredetileg 70 milliót szántak az építkezésre. Időközben — elsősorban az építőanyagárak emelkedése miatt — 90 millió forintra módosították a költségvetést. A statisztikusok kiszámították, hogy a negyvenezer légköbméteres épület egy-egy légköbméterére 200 forint építési költség jut. (Ebben, persze, nincs benne a gyógyüdülő több mint nyolcmillió forintos berendezési költsége.) A JELLEMZŐK. íme néhány, az épületre jellemző adat: 3