Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Tarjányi Sándor: Szociáldemokraták a Városházán a Bethlen-korszakban

Tarjányi Sándor Szociáldemokraták a Városházán a Bethlen-korszakban Az 1925. évi törvényhatósági választások eredményeként szociáldemokrata lett a fővárosi közgyűlés minden ötödik tagja. Ez Budapest munkásságának olyan lehetőséget jelentett, mellyel — a forradalmak idejét leszámítva — a munkásmozgalom addig nem rendelkezett. A polgári ellenzékkel együtt közel felét birtokolták a törvényhatósági bizottság tagságának. Ez persze még mindig nem jelentette azt, hogy a főváros munkásságának érdekei védelmet, követelései teljesítést nyerhetnek, de azt mindenesetre igen, hogy az ellenforradalmi szavalókórusban néhány tiszta hang is felcsendülhetett. Az az elképzelés, mely szerint a Városházán a demokrata és liberális ellenzékkel közösen meg lehet változtatni a kurzus uralmát, természetesen, illúziónak bizonyult. Kun Béla a „Lesz még forradalom Magyarországon ?" c. cikkében már a városházi „mézeshetek" idején megállapította, hogy Vázsonyi Vilmos és Szilágyi Lajos, a nagytőke és a nagybirtok diktálja a politikai cselekvés módját és formáját a Károlyi programján élősködő Kossuth pártnak és a szociáldemokratáknak. (Üj Március 1925. 1—2. sz. 6—7.1.) A tömeghangulat, mely az összes érvényes szavazatok 52%-át juttatta a Demokratikus Blokknak, a városházi munkában igen megszelídült és a Bethlen—Ripkaféle várospolitika mögé való felsorakozássá változott át. Ez ugyan enyhébb és bölcsebb volt, mint a kurzus városvezetése, de még igen messze a Blokkot támogató tömegek kívánalmaitól. Az illegális KMP jogosan állapította meg, hogy a kurzus elsöpréséről szó sincs, és a reakció elleni harc átcsapott „a békés, megértő és alkotó munka ajánlgatásába. Statiszta, fejbólintó szerepre váltódott be az a harcos tömegenergia, mely a fehér uralom elleni elkeseredésből fakadt." (Uj Március 1925.4. sz. 201—2.1.) A szociáldemokraták egy része is hamar belátta, hogy a Blokk felesleges ballaszt, mely elsősorban az SZDP-t köti meg. Biztosítani kell a párt akciószabadságát, hangoztatta a centrista Bíró Dezső is a párt az év decemberében megtartott XXIII. kongresszusán. „Egy-egy esetben kooperálni kell, de vérszövetséget alkotni, melyhez mi adjuk a vért és ők a szövetséget, nem lehet" — mondotta. Kijelentette, nem ért egyet a titkári véleménnyel, mely szerint a Blokk jól működik. A pártvezetőség pártgyűlési jelentésében, ha nagy eredmények nem is, de néhány kisebb már félévi működés alapján is megemlíthető volt, mint például az 1200 kislakás megépítésének elhatározása, a villamosjegy árának mérséklése, a munkanélkülieknek egyszeri 6 milliárd K-ás segély megszavazása, a polgári iskolai tandíjmentesség kiterjesztése. Mindezek ellenére a fő kérdésekben a Blokk fegyelme érvényesült, vagy még inkább a polgári egységfront a munkásérdekekkel szemben; pl. az ostende-i egyezmény elfogadása, melyben a főváros kiegyezett a külföldi kölcsönök folyósítóival, és a 20 millió dolláros külföldi kölcsön felvétele esetében, mely a főváros lakosságára súlyos kötelezettségeket rótt. A Blokk hamarosan felbomlott, mert benne kezdettől fogva érdekellentétek feszültek. Ha politikai kérdésekben együtt is tartottak, sok kérdésben — pl. a közüzemek problémáinak felvetése során — a demokraták is a jobboldali pártokkal szavaztak, amint Büchler József „Egy év Budapest életéből" című cikkében (Szocializmus 1928. nov. 401 — 5. 1.) megállapította. A sokszínű és laza szervezetű Blokk elemeire bomlott, ugyanis Bethlenék hol édesgetésekkel, előnyök ígérgetésével vagy juttatásával, némely esetben presszióval, sőt, fenyegetésekkel sorvasztották a Blokkot; főleg Vázsonyi Vilmos halála után, aki tekintélyével, nagy várospolitikai rutinjával valahogy összetartotta az érdekszövetséget. A szabadelvűek, mint a Bódy—Ugrón csoport, majd a Bárczy—Harrer csoport kormánytámogatók lettek, a demokrata tömb pedig több kisebb pártra bomlott, így a szociáldemokraták meglehetősen magukra maradtak, s ez bizony a vérszegény eredményeken meg is látszott. A nem kedvező viszonyok ellenére is sokan szívesen vettek részt a városházi munkában. „A főváros hálás munkaterület maradt, hálásabb és eredményesebb, mint a parlament, mert a fővárosi politikában igen szép gyakorlati eredményeket lehetett elérni. Városházi csopor-32