Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Búcsú a középkor Budájától

sebészekről (Chirurgi, Von den wuntärzten), a fürdőmesterekről (Balneatores, Von den pader), de ezeknek csak címe maradt meg, szövegük elveszett. Ugyanitt a 168. § a városi bíró kötelességévé teszi, hogy az esküdtekkel együtt szombaton gyűlést tartsanak és azon a kórháznak és templomnak ügyeit intézzék. A kórházakról tesz említést a III. rész 373- §-a

is, mely megtiltja, hogy egyházi javakat eladjanak a bíró és a tanács tudta nélkül. Kórház szerepel abban a rendelkezésben is, hogy a mértéket meg nem ütő kis kenyereket a kórházak kapják. Nincs adatunk arról, hogy az Árpádházi királyok korában Pesten lett volna valamilyen kórház, de Budán több ilyen intézmény is működött; ezek közül kettő a Szent Jánoslovagok — a johanniták — birtokában volt. A johanniták külföldön is jelentős szerepet játszottak a betegápolás történetében. Budán tehát ebben a korban a következő kórházak működtek: Szent Lázár lovagjainak kórháza. Valószínűleg ez volt az első budai leprosorium. Schier (Buda sacra sub priscis regibus) adatai szerint Buda városán kívül, a Szent Lőrinc-monasztérium felé vezető úton (a mai Szép Juhászné felett) állott egy kis templom s a templomhoz egy ispotályt csatoltak a szegények számára. Ratzinger (Az egyházi szegényápolás története) szerint 1390-ben Szent Lázár lovagjainak birtokában volt a templom az ispotállyal együtt. A magyar néphit úgy tartja, hogy a Szent Lázár lovagok a gyászmagyarok utódai voltak; a valóság azonban az, hogy 1257-ben néhány jánoslovag pápai engedéllyel lovagrendet alapított a bélpoklosok (leprások) gyógyítására. IV. Kelemen pápa kiközösítés terhe mellett hagyta meg, hogy minden bélpoklos a Lázár-rend valamelyik kórházába köteles vonulni s vagyonát is arra kell hagynia. E parancs végrehajtásáért a püspökök voltak felelősek. A Szent Lázár-lovagoknak, amint az IX. Gergely pápa 1236. évi leveleiből is kitűnik, Magyarországon mindenfelé voltak domiciliumaik. Szent Erzsébet kórháza. „Vala Szent Erzsébet falvában, Pest mellett, egy nemes ember. S esmég vala egy ifjú, ki lakozik vala Szent Erzsébet asszonnak ispitályában, Szent Gellyért hegye alatt." így emlékezik meg a Margit-legenda a jánoslovagok Szent Erzsébet kórházáról, mely Schier szerint legrégibb kórháza volna Budának és Csánki szerint is jóval a tatárjárás előtt épült, a mai Rudasfürdő környékén. A kórház helyét illetően nem egybevágóak az adatok. A zavart az okozza, hogy több szerző Szent Erzsébetfalva területén belül véli megtalálni Szent Erzsébet kórházát, s mindkettőt valahol a Gellérthegy kelenföldi oldalán képzeli el. A kórház valóban Budán feküdt; a falu azonban — s ezt Csánki okmányokkal és adatokkal bizonyítja — Pesten, a mai Közgazdasági Egyetem környékén volt. Rupp (Buda és Pest környékének helyrajzi története) szerint a kórház és kápolna a johanniták zárdája mellett volt, a Sáros- ill. Gellért-fürdő mellett s leprásoknak szolgált menedékül. Ezt a tényt Siklóssy (A magyar középkor erkölcse, I.) szerint az is támogatja, hogy később szifilitikusok használták a fürdőt. A leprát és a szifiliszt pedig a régiek rokon-, sőt azonos betegségnek tartották. A kórház nevével több késői oklevélben is találkozunk: így az 1346-ban kelt oklevél így említi: „Hospitalis Ecclesie S. Elisabeth." A XV. század első felében már nincs a jánoslovagok birtokában, de még fennáll és IV. Jenő pápa, aki a pécsváradi és péterváradi apátságok budai tizedét örökidőkre a kórház jövedelmei közé csatolta, 1433-ban kelt oklevelében így említi: „ ... in hospitali S. Elisabeth Opidi in Buda, Vesprimen dioec ...." (Vesprimiensis dioecesis = püspökség). Zsigmond 1433-ban elrendeli, hogy a Sárkány-rend minden tagja, ha magyar, évi öt magyar aranyforintot köteles fizetni az ispotálynak; ha nem magyar, minden évben, ha visszatér, ugyanennyit. A kórház helyére vonatkozólag közöl adatokat egy későbbi, 1459-ben kelt oklevél; ez olyan pesti házakkal foglalkozik, melyek a pesti Szénapiacon állanak, szemben a Duna másik partján fekvő Szent Erzsébet-kórházzal. Ezek szerint a kórház Budán, az alsó hévizeknél, a mai Rudas- és Rácfürdők mellett feküdt. Egy még későbbi, 1495-ben kelt oklevél egy házról szól, mely Buda 3lővárosában, az alsó hévizeknél, a Gellérthegy alján és oldalán feküdt, Szent Erzsébet kórházának szomszédságában. A kórház tehát ezek szerint is a Rácfürdő környékén volt. A XV. század második felében Miklós az igazgatója. A kórház valószínűleg a mohácsi vész idején szűnt meg. A jánoslovagok Szent Háromság-kórháza. A johanniták másik nagy kórháza, konventje és temploma a felhévizek alsó részén, a Császár- és Lukácsfürdők helyén feküdt. Itt Keresztelő Szent Jánosról elnevezett temploma volt a konventnek, ezért hol a Szent Háromságról, hol Keresztelő Szent Jánosról nevezték. A Szent Háromság konventjéről a legelső adat 1187. június 23-ról származik: III. Orbán pápa Veronában kelt okmányában különös pártfogásába veszi az esztergomi johannitákat, a magyarországi anyaegyházat. A tatárjárás előtt szegény a konvent, birtokai nincsenek, csak kórházi épületekkel rendelkezik. Nem is önálló még, az esztergomi anyaegyház igazgatása alá tartozik; csak 1245-ben, a tatárjárás után lett önálló konventté. A XIII. és XIV. századból származó számos okmányban, adománylevélben, bizonyságlevélben találkozunk a budafelhévízi konvent és kórház nevével. 1419 és 1433 között Zsigmond valószínűleg francia építőmesterekkel restauráltatta a Szentháromságkonventet. Ez az 1439/40-es ostrom alatt erősen megrongálódott. Az ispotály azonban még állott ebben az időben. A konvent elöljárói kezdetben kórházi mesterek voltak; az épület csak a mohácsi vészt követően pusztult el. A jánoslovagok Szentlélek-kórháza. A vegyesházi királyok korában létesült, Budán. Keletkezésének idejét pontosan nem ismerjük, de tudjuk, hogy a felső hévizeknél, az Óbudától északra elterülő síkon feküdt. „Hospitale S. Spiritus de Buda", később „Hospitale S. Spiritus in suburbio civitatis Budae" néven fordult elő az okmányokban. Schier azon a véleményen van, hogy ezt a Saxia, ill. Sassia szentléleki papok alapították s csak később került a johanniták birtokába (ez egy római betegápoló társulat, melyet III. Ince pápa alapított; mindenfelé voltak kórházaik s higiéniai szempontokból rendszerint folyóparton épültek). Más adatokból tudjuk, hogy 1330-ban Ortolfus mester volt a főnöke. A szentléleki kórház egy Csányi-féle térkép szerint, mely Óbuda középkori épületeinek valószínű helyrajza, a Szentendrei út mentén, az amphitheatrumon túl, az út másik oldalán feküdt. Több régi okmány szerint a felső meleg források mellett állott, ahol Óbuda felett a töltés több meleg forrást szorít egy tóba, mely a lőporgyár vízigépeit és a malmokat hajtja. Ez az a vízgyűjtő vagy Ortus, melyet az okmányok „Caput aquae calidae" néven említenek. így szerepel egy adásvételi szerződésben is, mely szerint 1337-ben Veyner János és testvére, Domonkos a városi tanács előtt eladják 220 ezüstért Lóránd gróf budai polgárnak azt a fél malomrészüket, mely a szentléleki kórház kertje mellett feküdt. Ugyanez a Lóránd gróf 1347-ben mint városbíró, a malom másik felét a királynak és a királynénak ítéli oda. Oláh Miklós püspök 1536 körül tesz említést a kórházról. Bombardi (Topographia Magni Regni Hungáriáé) is említi a Szentlélek-kórházat, mely Óbuda felett, a johanniták másik kórháza közelében feküdt. Mikor a johanniták Felhévizet elhagyták, a szentléleki kórház a Szentléleki társulat kezébe került. 1440-től 1452-ig a kórház rektora Bertalan, 1453-ban a kórház igazgatója Jakab, 1483-ban János deák, 1494-ben Eötvös Mátyás budai polgár. A kórház valószínűleg a mohácsi vész után szűnt meg. A margitszigeti domonkosapácák zárdájának kórháza. A Nyulak szigeti domonkosapácák zárdájában, a kőházban volt a betegek nagyszobája és a konyha. A Margit-legenda megemlékezik arról, hogy Boldog Margit, amikor hidegebbre fordult az idő, tüzet rakott a betegek házában és fürösztötte a betegeket. A tartományi főnök egy időben Rudolf testvért rendelte ide ki orvosul. A vegyesházi királyok korában Pesten is volt egy ispotályuk a jánoslovagoknak. Az első pesti kórház a Károly-kaszárnya (a mai Városháza) környékén állott és Szent Miklósról nevezték el. A kórház történetére vonatkozó adatok nagyon hiányosak, létezését azonban több okmány hitelesen bizonyítja. A budai káptalan 1467. április 26-án Pest megye közgyűlése előtt tiltakozik a Szent Miklósról elnevezett pesti ispotály mestere ellen, mert malmai annyira gátolják a káptalant a halászatban, hogy félannyi halat sem fognak, mint azelőtt. A nagyszombati egyházmegyei zsinati irat is említi ezt a kórházat. Találunk még 1403-ból kelt adatot is, mely szerint Deák István eladta mészárszékét, amely az ispotályos vitézek mészárszékeinek közelében volt, ezek pedig a Szent Miklóskápolna korodájához tartoztak. Megszűnésének idejéről nincs adatunk. A török hódoltság idején nehéz megtalálnunk az állandó kórházi jellegű intézmények nyomait. De tábori és járványkórházak mindenütt létesültek az ostromló seregek nyomában. Litkeiné Brüll Klára 41