Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Tarjányi Sándor: A Szociáldemokrata Párt városházi programja

Barkoczi Péter Rákóczi út 5-7-9. Naponta sok ezren járják a Rákóczi utat. Sietnek a munkahelyre, sétálnak, kirakatokat néznek. Kinek jut eszébe, hogy nemcsak a Várhegynek, vagy a Belvárosnak van történelme. Van a Rákóczi útnak is. Pár száz éve annak, hogy az Astoria mellett állott Hatvani kaputól poros országút kígyózott Kerepes, a Felső-magyarországi hegyek felé. Áthaladt a Nagykörút táján csobogó patak rozoga hídján, két oldalán zsombékok, káposztásföldek és homokbuckák. Aztán a Keleti pályaudvar helyén állott domb mellett elhaladva, beleveszett a rákosi sivatagba. Lassanként benépesült a környék. Már vámot Is szedtek a hídnál; később a Baross téren áthúzódó határároknál is, szemben a nemes vármegye akasztófájával. Kezd kiépülni a pestistől való szabadulásért hálából emelt Rókus kápolna mellett a kórház. 1836-ban megnyílik a Nemzeti Színház, 1846-ban a temető. A századfordulón Heltai Jenő már meg is verseli: „Az elején a büszke színház /a közepén pedig/ Sokablakos, mogorva, ódon /Kórház emelkedik./ Végén sírásók tisztogatják /A temetőkaput/ Szakasztott mása életünknek/ a Kerepesi út." A Rákóczi út három házának történetét szeretném most elmondani. A palánkká kerített 1—3. sz. telken állott 1914-ig a színház és bérháza. Utána a Puskin utcáig: az 5., 7., 9. számú házak. Griff fogadó, majd: Pannónia szálló Hallgassuk meg először Jókait: „ . . .A színház egyik oldalán egy régi granárium, olyan magas, mint a színház maga: patkányok eldorádója. A másik oldalon, a Kerepesi út felől támaszkodik hozzá a „Griff": a főváros legrongyosabb, legszutykosabb földszinti csárdája, szekérállással, széna, szalma boglyákkal az udvaron. Innen feljebb félbeszakad a gyalogjáró kövezete. A legközelebbi ház egy urasági kastély. Ez idő szerint lakatlan tanya. A tulajdonos főúr börtönben ül gyilkosság miatt. A nagy, kétszáz éve épített kastély udvarán egy nagy pocsolya s annak latyakja felterjed az utcai gyalogjáróra is. Esős időben lépésnyi távolságban lerakott téglák teszik lehetővé az átkelést. Egyszer aztán Réti koma (a színház neves színésze, B. P.) arra a tréfás ötletre vetemedett, hogy összeszedett a Rákos parton egy zsák eleven békát, s azokat beengedte a kastélyudvar posványába. Az 5. számú ház homlokzata. Apostol Pál felvételei Reggelre iszonyú kuruttyolást műveltek az ungok. Az emberek összeszaladtak csodájára..." A Griff fogadó helyén épült fel a Pannónia szálloda. (Épülete jelenleg főiskolai kollégium.) Az eredeti fogadó neve már a Ráth-féle, 1803-ban megjelent névjegyzékben is szerepelt. Innen indultak Kassa—Eperjes felé a postakocsik. A ház ekkor még földszintes, homlokzata nem az útra, hanem a színház felé nézett. A tágas udvarban istállók és kocsiszínek, az ideszálló vidékiek fogadására. A múlt század hatvanas éveiben Westermayer József volt a tulajdonosa. 1867-ben a jónevű Pán József nevű építésszel az akkor divatos stílusban, romantikus homlokzatú 3 emeletes épületet terveztetett. Jónéhány átépítéssel ebben üzemelt 1945-ig a patinás nevű Pannónia szálloda. Az üzemet 1884-ben özvegy Glück Károlyné örökölte. Fia, Frigyes — mielőtt átvette volna a vezetést — szakmáját Svájcban és Németországban tanulta ki. Idővel épp úgy a magyar vendéglátás hírességeinek egyike lett, mint Gundel Károly vagy Gerbeaud Emil. Sokat áldozott a főváros szépítésére is, a budai hegyvidék kulturáltságára. A Gugger-hegyi kilátótól a Hűvösvölgyig vezető sétautat is ő építtette s az ma is róla van elnevezve. Steinhardt és Lang építészek 1890-ben az addig még mindig földszintes oldalszárnyat 4 emeletesre emelték s a főhomlokzaton is átalakításokat végeztek. Az első emeleten a 3, a másodikon levő 2 erkélyt ők tervezték. A kapu felett francia rokokó vasrács, felette Rákóczi Ferenc emléktábla. Most már 116 szoba állott a vendégek rendelkezésére. Az udvart is beüvegezték s az étterem télikertjévé képezték ki. Ez akkor divatos megoldás volt(a Duna-parti Hungária és a Rákóczi úti Metropol szálloda udvarát hasonlóan építették be). A budapesti szállodák közül itt vezették be először a gázvilágítás helyett az elektromos fényt. 1927-ben melegvízfűtést is kapott a szálló. Kávéházi körkép anno 1880 körül Az utcai részen volt a kávéház. Virágvasárnapra ide gyűltek a szerződés nélküli vidéki színészek. Itt volt a „színészbörze". Itt válogatták ki a vidéki színigazgatók a primadonnát, a bonvivánt, a szubrettet, a naivát, az anyaszínésznőt, a natúrbursot, a táncoskomikust — ahogyan a színészeket akkor osztályozták. A szomszédos Nemzeti Színháznak is megvolt a törzsasztala, rajta a „foglalt" tábla. Törzstag volt Újházi Ede, korának egyik legnépszerűbb színésze, öregségére nősült meg, s házasságával épp úgy, mint Jókai sokat veszített a közönség szeretetéből. Újházi mint ember is érdekes egyéniség volt, nem mindennapi szokásokkal. Ezek egyike volt, hogy szeretete jeléül mindenkit „lemarházott". Nem volt ebben sértés, nem akart senkit megbántani. Ártatlan szójárás voltát mindenki ismerte, úgyhogy még a reklám is használta. A Gottschlig gyár plakátja Újházit ábrázolta, közismert szalmakalapjában, szivarcsutakkal a szájában, amint rámutat a nézőre, mondván: „Marha! Mért nem iszik Gottschlig rumot?" A Pannoniának azonban volt egy fiatal, érzékeny lelkületű főpincére, aki nem a humoros oldaláról fogta fel ezeket a lemarházásokat. Megsértődött s becsületsértésért beperelte a művészt. A bíró szerette volna elsimítani az ügyet: szelíden megdorgálta Újházit, aki a megrovás után csendesen megkérdezte: — Bíró úr kérem, de az ugye nem sértés, ha egy marhának azt mondom, hogy főpincér? — Persze, hogy nem. — Hát akkor — és a feljelentő felé fordult — bocsánatot kérek, főpincér úr. Újházi neve nemcsak művészete miatt maradt fenn. A józamatú húslevest Wampetich — Gundelék elődje a városligeti vendéglőben — Újházi receptjére főzette, s ezt az ételt máig is az ő neve „fémjelzi". A kávéházban esténként megjelent Podmaniczki Frigyes is, a kormányzó Szabadelvű Párt elnöke s az állami színházak intendánsa, közismert, mindig pepita mintájú ruhájában. Tejeskávét vacsorázott, elbóbiskolt egy félórácskát, majd kapuzárás előtt átsétált a szemközti házban levő agglegény szállására. Míg fiatal volt, bezzeg nagyvonalúan élt! Vezéralakja volt Kossuth Pest megyei követté választásának. A szabadságharc idején honvédszázados. Mikor büntetésből mint közkatonát egy Felső-Olaszországban állomásozó osztrák ezredhez soroz» ták be, szolgálatát mindenkor kifogástalan fehér glasszé kesztyűben látta el, Abban sikálta fel a kaszárnya folyosóit és tisztította a puskát. Amikor az ötvene* évek elején elengedték, keserűen mondta: „Egy fiatal, emelkedőben levő fő» városnak mondék istenhozzádot, s egy kihalt tartományi városba térék vissza! melynek, hogy utcáin nem nőtt fű, csak a rossz talajviszonyoknak köszönhető." A kávéház biliárdasztalain a színitanodások karambolásztak. Közelükben osztogatta Weidlinger papa, a klakkfőnök a „tapsoncoknak" a potyajegyeket. A színházi sikert nem mindig adták ingyen. A megrendelt taps volt Weidlinger papa igen jól jövedelmező üzlete. Ide jártak a szomszédos Beleznay-kert artistái is. Az ablakok mellett pedig lókupecek tanyáztak, gyakran az asztalokra is feltelepedve. Híres lakók a Pannónia Szállóban A szálloda hátsó frontján, a második emeleten élt négyszobás lakosztályában Szemere Miklós, a századforduló egyik érdekes egyénisége. Élete Krúdy Gyula számos írásában elevenedik meg. Fantasztikus kártyanyereségeiről és versenyistállójáról legendák jártak. Egy lengyel gróftól együltőhelyében uradalmakat nyert. Ferenc Józsefnek nem tetszett ez a stílus s kitiltatta a császárvárosból, Csak akkor térhetett oda vissza, amikor Schratt Katalin — Ferenc József hivatalos barátnője — egy ragyogó ajándék hatására kieszközölte a bocsánatot. Szemere kártyanyereségből vásárolta meg Cséry Lajos nagybirtokos pestlőrinci birtokát, melyet később parcelláztak s róla nevezték el Szemere-telepnek, (A birtok másik részén tovább működött Cséry nagyvállalata, a szeméttelep.) Szemere szállodai lakosztályának dísze Szemere Bertalan képmása volt, a fórra-