Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: Vadászok

Siklós László A Vadászati Világkiállítás tréfás vadászalakja (Foky Ottó bábfigyrája) Vadászok A szó: vadász, avagy vadászat, más és más képzeteket kelt egy fiatal és egy idősebb emberben. A fiatal legföljebb annyit gon­dol: hobby, szórakozás; az idősebb előtt viszont — immár kitörölhetetlenül — megjelenik egy gróf, bricseszben, bőrruhá­ban, kutyákkal, lovakkal, hajtókkal, a gróf céloz és lő, a vad elhull, a vadat hazaviszik neki és ő elfogyasztja. E képzettársítás alapja mélyen a törté­nelemben gyökerezik, s ez a történelem egészen a második világháborúig kísért. Egy kis történelem Az 1945 előtti években hazánkban három vadászszövetség működött. A Magyar Va­dászok Védegyletének tagjai arisztokraták voltak, s többnyire saját vagy egymás bir­tokán űzték e sportot. A Hubertus Vadász­szövetség a középosztály tehetős polgárai­nak a társulása volt, a Magyar Vadászszö­vetség pedig a jobbmódú parasztgazdáké. Mindhárom kötetlen szövetség volt, vizsgát nem kellett tenni, a vadászatot az idényen belül nem korlátozták. Tagjaik szórakoz­tak: vadásztak. Igaz, ekkor még volt miből. Az 1930-as években apróvad — nyúl, fácán, fogoly —, és nagyvad — őz, szarvas — bőven volt az országban. A vad természetes módon sza­porodott, annyira, hogy a nagy vadászatok ellenére sem apadt a vadállomány. A válto­zás, illetve a megrázkódtatás a háború éveiben következett be. Amerre a harc dúlt, pusztult a vad. Fészkéből kiűzték, le­lőtték, megbolygatták legrejtettebb búvó­helyeit is. A háború végére alig maradt. A felszabadulás után feloszlottak a régi szövetségek. Az újat — a Magyar Vadászok Országos Szövetségének alapítólevelét — 1947. október 15-én hagyta jóvá az akkori belügyminiszter. A háború előtti vadászok közül mintegy háromezer bizonyult érde­mesnek arra, hogy ismét fegyvertartási engedélyt kapjon. A többi leendő vadász a kisparasztok, földnélküli emberek és a munkások közül került ki. Olyanokból, akiknek azelőtt nem volt lehetőségük eh­hez a sporthoz. A negyvenes-ötvenes évek fordulója azonban nem kedvezett a vadnak, a vadá­szatnak. Sőt, e történelemformáló években, érthetően, háttérbe szorult. A termelő­szövetkezetek első szervezésekor sem len­dült föl a vadászat, a szigorú beszolgáltatási kötelezettség idején a lőtt vad nagyrészét is be kellett szolgáltatni. Van-e ma mit lőni? Hazánkban ma 21 ezer sportvadász és ezer hivatásos vadász, azaz vadőr van. A vadászok 15—50 fős társaságokba tömörül­nek. A vadásztársaságok megyei intéző­bizottságok felügyelete alá tartoznak, a megyék pedig az Országos Intézőbizott­sághoz, illetve a MAVOSZ-hoz. A társaságok a megyei tanácsok Mező­gazdasági és Élelmezési osztályaitól bérel­nek vadászterületet. Hazánk vadászható területeinek 82%-át — 12 625 000 katasz­teri holdat — e társaságok bérlik. Ebből mintegy tíz millió holdon apróvad él, a töb­bin pedig nagyvad. Ahhoz, hogy a vadász állandóan és meg­felelő mennyiségű zsákmányhoz jusson, vadra van szükség. Talál-e az erdőben, a folyóparton, a mezőn, a mocsárban eleget? ime, a becsült állomány: Nagygyörgy Sándor felvételei 1933/36 1947 1971 nyúl 1 800 000 500 000 770 000 fácán 750 000 110 000 1 400 000 fogoly 1 100 000 500 000 630 000 szarvas 9 000 1 500 17 300 őz 50 000 10 000 119 500 Ez az úgynevezett törzsállomány, ami év­ről évre megmarad; s csak az e fölötti szaporulatot lövik. — Az a számokból is látható, hogy o har­mincas évekhez képest miből van ma keve­sebb. De a mai viszonyokhoz képest sok ez vagy kevés? — A kérdést Rócz Imrének, a MAVOSZ osztályvezetőjének tettük föl. — Minden vadászterületnek van eltartó­képessége — hangzott a válasz. — Azt hi­szem, nem kell bővebben magyarázni, mit jelent ez. Ha sok a vad, nem találnak elég ennivalót, zavarják egymás nyugalmát. Ezen túl tekintettel kell lenni a mezőgazda­ság és az erdő érdekeire, ahol a vadak él­nek. Ilyen megközelítéssel beszélünk káros vadról — ez a vaddisznó, a szarvas, amelyik tör-zúz, felfalja, ami útjába esik —, és van kifejezetten hasznos, például a fácán, a fo­goly, amely a kártevő rovart és növényt pusztítja. S nem utolsósorban figyelembe kell venni a sportvadászok szenvedélyét és a vad iránti keresletet, az ebből eredő be­vételt is. A vadértékesítő vállalat számtalan országba exportál élő és lőtt vadat; nem mindegy, hogy a keresletet mennyire tud­juk kielégíteni. A vadállományt tehát sza­bályozni kell, egyensúlyban tartani. Szövet­ségünk 1969-ben tízéves távlati tervet dol­gozott ki a vadgazdálkodás fejlesztésére. — Megtervezni a vadak szaporodását? Le­hetséges ez egyáltalán? 15

Next

/
Thumbnails
Contents