Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Büky Béla: Tallózás a budai és pesti névanyagban

Mária születése. Ikon Mária templomba megy. Ikon (Wagner Richard felvételei) Arsza Todorovics szerb ikonfesto Budán Arégi szerb műv> >zet a XVIII. században kilépett a „középkorból." A török megszállás alatt sínylődő pravoszláv népeknél a középkor határai messzi kitolódtak, egészen a nyugat-európai legújabb kor küszöbéig. A megszállás alatt nem alakulhatott ki az a gazdasági élet, amely alkalmas alapokat teremtett volna a világi művészet számára, a nyugat-európai tudományos és művészeti eredmények igénylésére. Az elnyomott népek nemzeti létük fennmaradásának egyik eszközét találták meg ősi vallásuk és annak minden járuléka — így például művészete — megőrzésében. Űj szelek fújdogáltak a szerb művészet felett, midőn I. Lipót megindította balkáni hadjáratait, és mind nagyobb szerb tömegeket igyekezett a hadakozások számára megnyerni. E hadjáratok előnyeiből nemcsak területi önállóságot kaptak a szerbek; ezeknek felmérhetetlen politikai jelentőségük is volt. A szerbek történelmükben először kötöttek Európa egyik legfejlettebb államával szövetséget; megismerkedtek a „modern" eredményekkel, a barokk kor művészetével. 1690 után a magyarországi szerbek, a polgárosodás útján haladva, átvették a helyi polgárok barokk viseletét. A magyarországi kolóniák körül felvirágzott a pravoszláv-barokk művészet: számos névtelen és név szerint ismert mestere tevékenykedett országszerte. Pest-Buda és környéke szintén e pezsgő művészet kialakításának színtere volt, mint ahogyan az egész Duna-vonal Újvidéktől Győrig részt vett a pravoszláv-barokk formálásában. Az első generációt Krisztofor Zseráfovics, Dimitrij Bácsevics, Todor Krácsun képviseli. Zseráfovics még szerzetesfestő, de már nyíltan érdeklődik a világi művészet iránt. Megfesti Sztrátimirovics arcképét, mégpedig Budán, az akkor már püspöki székhellyé emelt szerb központban. Az ikonfestők arcképfestők is egyben és a budai püspöki rezidencia falait díszítik a püspökök galériájával. (Jelenleg Szentendrén látható.) Abudai szerb templom feldíszítésén is szorgalmasan dolgoztak. Még Csárnojevits Arzén pátriárka intézkedett az első budai szerb templom emeléséről, melyet a Lipót-i diplomák alapján 1697-ben fejeztek be. Ennek helyére emelték a budai szerbek új templomukat 1742-ben, most már mint a budai szerb püspökök székestemplomát. Belső feldíszítése még tíz évet vett igénybe, majd 1775-ben remekmívű rokokó toronysisakkal koronázták meg. Több mint két évszázadon keresztül e toronysisak uralta a mai Döbrentei tér környékén a hegyekre kapaszkodó utcákat, dísze volt a XIX. században kibontakozott „modern" Tabánnak, míg a második világháború el nem pusztította. A háború okozta súlyos rongálódásokat helyrehozni már nem lehetett; lebontása elkerülhetetlen volt. Építészeti együtteséből ma már csak a toronysisak modellje maradt meg, az is a szentendrei Szerb Múzeumba került. Arsza Todorovics (1768 —1826) tevékenységének színtere volt ez a templom, miután régi berendezését 1810-ben tűz hamvasztotta el. A magyarországi szerb és görög templomok ikonosztázionjainak fafaragó mestere, az egri Jankovics Miklós műhelye készítette el az új ikonosztázion fa architektúráját; 69 képének megfestését Arsza Todorovicsra bizta a szerb püspök. Három évig munkálkodott Budán az akkor már hírneves művész, aki Versec, Pákrác, Becskerek, Újvidék, Karlóca, Karlovác és Zimony templomai számára az ikonok százait festette meg, néhány évtizedes művészi pályája alatt. Budára éppen Zimonyból érkezett, ahol a görögök ortodox templomát díszítette egy ikonosztázionnal. Nagy hatással volt kortársaira, és a szerb művészetben érdekes hely illeti meg. Egyik énjével a barokk művészet képviselője, míg a másikkal a klasszicizmus felé fordul. A tabáni ikonosztázion fennmaradt képei ezt a kettősséget árulják el. Ez nemcsak egy ikonosztázionon, de még egyetlen ikonon belül is megnyilvánul. Művein felismerhetők azoknak a vázlatoknak és jegyzeteknek eredményei, amelyeket bécsi tanulmányai idején gyűjtött. Ezek még teljesen a barokkhoz kötik a mestert, amikor a magyarországi festészetben a barokk már régen elvirágzott. A világi művészet terén ő maga is haladóbb irányzatot képviselt, amennyiben a biedermeyer festészet fő képviselője a szerb festészetben. A tabáni szerb templom fennmaradt ikonjain tapasztaljuk, hogy a többalakos jelenetek egészükben és részleteikben sokféle barokk megoldást rejtenek. Az alakok mozdulatai, a ruhák redővetése, a kompozíció a XVIII. századi bécsi és magyarországi barokk hatása alatt készült. Ezzel szemben az egyalakos ikonok — így a Pantokrátor, Szent Miklós, a próféták — mind a klasszicizmus jegyeit viselik. A budai ikonok restaurálásra várva, de nem elfeledve vészelték át a lebontásuk utáni negyed évszázadot. Remélhetőleg, egyszer még alkalmunk lesz kiállításon is bemutatni Arsza Todorovics műveit. Somogyi Árpád Mária templomba megy (részletek)