Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Gerö Győző: Ipar, kereskedelem, mindennapi élet török-Budán

Ahhoz, hogy a törökké lett Buda mindennapi életébe bepillantást nyerhessünk, elsősorban meg kell ismerkednünk a város gazdasági és társadalmi struktúrájával, illetve iparával és kereskedelmével. Ez a két szorosan összefüggő tényező ugyanis alapvetően meghatározta a budai élet hétköznapjait és döntő módon járult hozzá a keleties utcakép kialakulásához. A gazdasági átalakulás — elsősorban az ipar és a kereskedelem vonatkozásában — viszonylag rövid idő alatt megtörtént; megindulása szinte egybeesik Buda elfoglalásával. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy bizonyos iparágakban, főként a kezdeti időszakban ne találkoznánk bizonyos párhuzamossággal. Élelmiszer-árusok Már a várost birtokba vevő török katonaság nyomában ott találjuk a csapatokat mindenhová elkísérő iparosokat és kereskedőket, akik a megváltozott körülmények között is igyekeztek kielégíteni a törökök megszokott, mindennapi igényeit, szükségleteit. Ezek az első Budára jött iparosok különféle élelmiszereket készítettek, és a keleti városkép jellegzetes alakjai voltak. Ilyen volt a „helvadzsi": a cukrász vagy édességárus; az „ascsi": az ételes, aki köftét, vagy sis kebabot árult. Az italárus, a „sörbetdzsi" hangos szóval kínálta az édes szörpöt, míg az utcai vízárus hátán tömlőben hordva árulta a friss vizet. Az első időkben a török „kaszab" — mészáros — mellett még ott találjuk a magyar mészárost is, aki az ittmaradt kisszámú keresztény lakosság húsigényét elégítette ki disznóhússal, míg a kaszab — ebből a szóból ered a magyar „kaszabolni" ige — üzletét a zsírosfarkú juhok és birkák tették keresetté a muzulmán lakosság körében. A katonaságot követő polgári lakosság létszámának emelkedésével a Budán maradt kevés iparos sem mennyiségben, mégkevésbé ízlésben nem tudta kielégíteni a mindinkább megnövekvő, új igényeket. Ezért már az első betelepülők között ott találjuk azoknak az iparágaknak is a török, balkáni képviselőit, akik a keleti ember megszokott használati tárgyait, mindennapi eszközeit, ruházatát készítették és vitték a város piacára. Az itt letelepedett iparosok között számosan voltak olyanok, akik az új formák és díszítő elemek alkalmazása mellen új iparágakat is meghonosítottak az immár török Budán. Hagyományos ipar volt e korban a fazekasság; új iparágként honosodott meg a Török Birodalomban igen fejlett fokon művelt bőripar, a rézművesség, és a textilművesség bizonyos fajtái. Jelentős változást láthatunk a Város az időben XXV. Gerö Győző Ipar, kereskedelem, mindennapi élet török-Budán Molnárok és pékek céhének felvonulása (XVIII. sz. eleje). Levnl miniatúrája (Molnár János reprodukciói) Lakoma a szultánnál (XVIII. sz. eleje). Levni miniatúrája