Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Hernádi Miklós: Téli gondról — idejekorán

Kényes kérdésekről pontosan Hozzászólás Érdeklődéssel olvastam a „Budapest" 1971. márciusi számában Fahidy József „Kényes kérdések" című cikkét. A benne foglaltakhoz szabadjon a következő megjegyzéseket fűznöm. A cikk írója a közölt adatokat előttem ismeretlen forrásból merítette. A közölt számadatok egy része megfelel ugyan a hivatalos közleményekben megjelent adatoknak, másik része azonban eddig még sehol sem került közlésre, és emellett el is tér az intézetünk által vezetett statisztikai feldolgozástól. A cikk homályos fogalmazása miatt a közölt számadatok úgy érthetők, mintha 1969-ben a főváros bőr- és nemibeteggondozó intézeteiben 252 30a személyt kezeltek volna nemibetegség miatt. Ennek következtében az olvasó a fiatalok százalékos arányszámát erre a rendkívül magas számra vonatkoztatja s ezzel a közvélemény teljeser hamis képet nyer. A közölt 252 300-as beteglétszám az öszszes vérszűrővizsgálatok és a nemibetegforgalom összesítéséből adódik. Ezen belül a csoportosítás teljesen önkényes, ugyanis ebből a korosztályokra vonatkozó semmiféle következtetés nem vonható le. A vérvizsgálaton részt vevő személyek kor szerinti csoportosítását ugyanis eddig még senki sem tartotta szükségesnek, tehát ez senki előtt nem ismert. A bőr-és nemibeteggondozó intézeti hálózat dolgozói sok-sok év óta igyekeznek elérni, hogy a fiatalok kellő időben szakszerű tájékoztatást nyerjenek a nemi élethez tartozó problémákról. Helytelennek és károsnak tartjuk azonban a közvélemény esetleges félrevezetését félreérthető vagy helytelen számadatok közlésével. Ezzel nem segítik, hanem rossz vágányra terelik a nemibetegségek megelőzéséért folyó küzdelmet. dr. Kovács László a Bőr- és Nemíbeteggondozó Intézetek igazgató főorvosa „Népességi mozgalom" Budapesten 1854-55-ben Budapest demográfiai helyzetéről már a múlt század közepéről is maradtak fenn pontos és sokoldalú statisztikai összeállítások. Ezek egyikét a legrégibb, ma is megjelenő folyóiratban, az Orvosi Hetilap-ban tették közzé 1857-ben. A statisztika összeállítója dr. Tormay Károly, „Pest város igazgató főorvosa". A sokatmondó számok egy részének feltárása és ismertetése nem minden tanulság nélkül való a város múltja iránt érdeklődő mai olvasó számára. Bevezetőjében Tormay dr. rámutat a népmozgalmi statisztikák általános jelentőségére: „A különféle vizsgálatok közt, melyekre a népességi viszonyok közelebbi szemlélete indít, az államtanász (statisticus) azon kérdésre talál, mely az első legfontosabbak egyike: váljon a nép számának növekedése vagy fogyása, vegyis: a házasság kötések, születések és halálozások száma mikép viszonylik a lakosok nagyobb sűrűségéhez?" A kimutatásokból először is megtudjuk, hogy 1854/55-ben Pest 5, Buda 7 városrészből állt. „Tértartalom 1466 oszt. hold 131 öl Szabad tér 62 Űt és utca 348." Ebben az időben 8344 ház és 36 438 lakás volt a fővárosban. A lakosok száma: 186496, ebből pesti 127 935, budai 58 561. A kimutatás szerint a nők száma: 84 942, a férfiaké kevesebb, csupán 79 869. „összevéve a két várost, egy házra közép számmal 22,38 lakó esik." A főváros lakóinak foglalkozás szerinti megoszlása a következőképpen alakult: „Budapesten minden 1000 lakosra esik: 426 ipar és kereskedéssel foglalkozó. 200 legény és munka-segéd. 130 házaló, kertész és napszámos. 120 hivatalnok És művelt osztálybeli. 110 cseléd. 20 mezei gazda," A szerző a közplt adatokból érdekes megállapításokat tesz a népszaporulatra vonatkozólag: „Ha a múltba visszamegyünk, azt tapasztaljuk, hogy a két ikerváros, főleg Pest népessége 80 év alatt többet, mint tízszerte szaporodott, tehát munka-erőben iszonyú sokat nyert." . . . „Azonfelül ne higye senki, hogy a népesség ezen szaporodása természetes úton az újszülötteknek a megholtak ellenében fölösleges száma által jött legyen létre. Ellenkezőleg, évek hosszú során át kitűnt szám által megállapított tény, miszerint a szaporítási tehetség a fővárosi falakon belül nem íi legjobb lábon áll. Sokan alig fogják hinni és mégis való igaz: ha Pest és népessége magára és tenyészi erejére hagyatnék, nemhogy észrevétlenül növekednék, sőt kissebbednék." A tárgyalt évben 1516 házasságot kötöttek, ebből Pesten 1078-at, Budán pedig 438-at. (Az össznépesség 0,96%-a.) Igen érdekes az a kimutatás, amelyből a házasuló férfiak életkor szerinti megoszlása derül ki. A legtöbb házasságot a 30 és 40 év közötti férfiak kötötték. Ugyanez időben Pesten 5918 gyermek született élve és 234 halva; Budán az arány 2221:51. Dr. Tormay Károly megállapítja : „Mindenütt bebizonyulva látszik azon tény, miszerint a gyári kerületekben és a szegényebb néposztályiak közt aránylag legnagyobb a születések száma." A 8424 gyermek közül 6750 házasságból, 1674 házasságon kívül született. A halálozások száma igen magas ebben az esztendőben, elsősorban a kolera járvány miatt. Összesen 11 054 személy halt el: Pesten 8092, Budán 2962, azaz a lakosság 7,22%-a (más években átlagban 4,4%). A meghaltak közül 5627 férfi és 5427 nő. A halálozások száma lényegesen meghaladta a születésekét, A főorvos rámutat: „A gyermekhalandóság igen jelentékeny, annyira, hogy a nagyobb többség mér az élet első havában elhal, és az első életév végéig az összes halottaknak majdnem harmada e rövid életszakra esik. Második évvel a halandóság alábbhagy, azonban 5 éven aluliak halálozása az összes halálozások majdnem felét teszi ki-" Tehát a H'054 meghalt közül 5477 (!) volt 5 éven aluli gyermek. Az erőszakos halállal elhunytak száma 146 volt, ezek közül 42 volt öngyilkos, 61 „szerencsétlenség" áldozata, a többit megölték vagy kivégezték. „Több évet tekintve 1000 meghaltra esik általában 8 öngyilkos, vagy 10 000 élőre 4." Néhány adat a halál-okokról: „legközelebbi okok gyanánt működött károk járványokban (ezek közül cholera) meghalt 3099 = 27,95% Himlőben 125 = 1,15% Nehéz szülésben anya 19 = 0,18% Gyermek 50 - 0,47% Szpkásos kórokban 7618 = 68,03%." A korabeli statisztikákból önkényesen kiragadott néhány adat betekintést nyújthat a több mint 125 év előtti Budapest életébe. Batári Gyula 34