Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Hernádi Miklós: Téli gondról — idejekorán

FÓRUM Hernádi Miklós Téli gondról - idejekorán Bosszúságainkkal kapcsolatban gyakran emlegetjük — hol kesernyésen, hol adomázva — a béka ülepét. Néha nagyon is valós, lerázhatatlan terhek nyomják az újítókat, a jobbat akarókat. Legtöbbször azonban elhárítható lenne minden, ami akadályoz. Csipetnyi lustaság, nemtörődömség itt is, ott is — így adódik össze oly sok tehertételünk. Meg arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent akkor — vagy még később — tűzzünk napirendre, amikor „aktuális", a világért sem előbb. Nyáron a sörhiányt, télen a bundacipők ügyét — vagyis amikor már késő. Beszéljünk hát a sísportról — idejében. Egy balhiedelem Hiszik is, meg nem is Magyarországon, hog}r

hegyvidékeink síparadicsommá fejleszthetők. Pedig a sísportnak jóval több esélye volna éghajlatunk alatt, mint egykor a gumipitypangnak volt. Hegyek, tekintélyes magasságúak csakugyan nem ajánlják nálunk a sísportot. A Kárpátok 5—6 hónapos sí-idénye — ugrásra tőlünk — nyomasztó fölénnyel érvel a magyarországi sízők külföldjárása mellett. 1913-ban, mikor a Magyar Síszövetség a sízés nemzetközi szervezetéhez csatlakozott — negyvenhét tagállam közül kilencedikként —, hegyesebb volt a magyar táj, mint azóta. Sízni azonban közepes nagyságú hegyeken, dombvidéken is lehet! Az idény, a havas időszak — igaz — a csúcsokon is csak 3—4 hónapos, ám ez az idő még így is meghaladja a nyári fürdőidény tartamát. Magyarországon a tél is három1

hónapos, a nyár is. Míg azonban a borús, szeles, esős nyári nap elveszett idő, a téli szezonnak perce sem vész kárba: sízni lehet hóesésben, szélben, még ködben is. Magyarországon erős hagyomány a téli tétlenség. Tán a paraszti munkák természet hozta szünete hiteti el velünk, hogy az élet, a mozgás, a sport a meleg hónapokra korlátozódik. A havat, hideget ma is úgy fogadjuk, mint ami „nem embernek való", csupán a természet visszatérő cselvetése — bosszantásunkra. A tél: kényszerszünet, sorscsapás, interregnum; értelme, hogy undokságával kiemeljea nyárinap s a tavaszi meleg szellő örömét. Észre sem vesszük, hogy télen is süt a nap, télen is szép, talán legszebb az erdő, tiszta, tüdőt újító a levegő — a szabadban. Nem népi, de parlagi észjárás bélyegezte „úri sportnak" a sízést. Ez a gondolkodás a nagy tömegbázisú magyar sísportot tetszhalotti állapotba kényszerítette. Ma már tudjuk, hogy nincsenek eleve „úri" foglalatosságok, csupán „urak" vannak, akik ezt vagy azt a sportot űzik. A sí növekvő népszerűsége nem külföldmajmolás, nem is divathóbort nálunk. A héthosszat székben görnyedő, izomsatnyulásos városi ember a gépkocsi sebességét érheti el a hóborította lejtőn. Minden porcikáját megforgatja a mozgás gazdaságosságára, ügyességére épülő sport. Minden pillanat más látványt, távlatot mutat a munkában megfáradt szemnek. A síző az utolsó szegletig kiismeri a hegy világát, megmártózik benne. Tüdeje éles, oxigéndús levegővel telítkezik, s a kibújó nap nyarat megszégyenítő bámulást teremt az arcára. Éppen azokban a hónapokban, amikor az influenza — oly szükségtelen, felháborító módon — százezreket terít le, a munkaerő kiesésévél milliós veszteségeket okozva. De ha a nátha egy fordulóra el is kapja a sízőt — amíg egészséges, sokkalta frissebb, jobb munkás, mint hétvégeken otthonülő társa. — Lőjenek célba, vagy focizzanak! Minek kell maguknak mindenáron sízni? Különbenis, csak ki kell nézni az ablakon. Máris olvad a hó! — ez a gyakori „hozzáállás" jól példázza az intézményesített, síellenes közhangulatot. A XII. kerületi tanács uszodát készül telepíteni a Városmajorba. Uszodára, minél többre, csakugyan szükség van a fővárosban is, vidéken is. Általában: minél több embert kell a nézősportoktól az ún. részvételi sportokhoz átcsábítani. De óhatatlanul elgondolkozik az ember — ha örül is majd az újszülött létesítménynek—: a tanács a főváros leghegyesebb kerületének gazdája. Ne tudná, hogy népes — és jövedelmező — sport-alkalmat teremthetne a hegytetőn? Olyat, amilyet másik kerület nem teremthet? Nem a hó hiányzik Mi kell a sízéshez ? Sípálya, hó és sífelvonó. Magyarországon annak rendje-módja szerint kialakított és kezelt sípályák nincsenek. A lesiklópályának füvesnek, kaszáltnak kell lennie, hogy a havat megtartsa, nehogy néhány óra alatt lesodorják róla a pályaavatók. Hó volna. A tavalyi idény négy teljes hónapig tartott még a Szabadság-hegyen is, nemhogy a börzsönyi Nagyhideghegy táján vagy a Mátrában. De a hószegényebb szezon 32