Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Körséta a négyszögölek birodalmában

FÓRUM Szociológus, tanácsi előadó, OTP-ügyintéző egyaránt tanúsítja, hogy a négyszögöl napjainkban nemcsak mértékegység, hanem jelkép is. Azé a jelenségé, amely a hétvégi kikapcsolódásra törekvő városlakó fokozódó „telekéhségében" nyilvánul meg. Az üdülés céljait szolgáló parcellák iránt évről évre nő a kereslet, s e jelenség mögött csak elenyésző mértékben rejlik spekuláció vagy birtoklási vágy. A fő ok: a „menekülés" a rohanó élettempó, a városi élet káros környezeti hatásai elől. A telekéhség csillapítására kétségtelenül jó esélyeket nyújt az állam telekpolitikája, az emelkedő életszínvonal, a kiterjedt közlekedés, hazánk sok tájának nyugalma, szépsége, s az aktív pihenésre, üdítő időtöltésre fordítható szabadidő bővülése. Ami a budapestieket illeti: vágyuk a hétvégi telkek, parcellák után nem szorul különösebb indoklásra. Lehetőségeiket a négyszögölek vásárlására azonban érdemes részleteiben is megvizsgálni. Elfogytak a budapesti telkek Budapesten a tanács a Fővárosi Ingatlanrendezési Iroda útján gazdálkodik az állami tulajdonban levő beépítetlen telkekkel; s a személyi tulajdonú ingatlanokkal is, ha ezt a magánerőből épülő lakások vagy az üdülőépítés közérdeke megkívánja. Ebben az esetben a tanács a kisajátító feladatait is ellátja, majd az állami tulajdonba kerülő telkeket az OTP és a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat révén értékesíti. Ami a még beépítetlen hétvégi üdülőtelkeket illeti, a főváros lehetőségei igencsak korlátozottak. A hétvégi pihenésre alkalmas területek elfogytak; jelentősebb számban utoljára a hatvanas évek elején vásárolhattak parcellákat a lakosok: akkor értékesítettek négyezer olyan elhagyatott telket, amelyeknek tulajdonosai már hosszú esztendők óta nem adtak magukról életjelt. A területszegénység miatt a tanács jobbára csak a vállalati üdülők építéséhez biztosít hétvégi telket. Az egyéni telekvásárlási kérelmek — ezrével iktatják őket a városrendezési és építészeti főosztályon — gazdáinak kevés a reményük: 1971 —1975 között Budapesten húszezer társasházlakás felépítéséhez kell szabad telket tartalékolni; a szanálások által érintett tulajdonosok számára is biztosítani kell cseretelket; s az általános városrendezési terv végrehajtásához szükséges építési tilalmak miatt is kevés a lehetőség az egyéni kérelmezők igényeinek teljesítésére. A Szépvölgyi úton, a Csillebércen parcellázásra kerülő telkek a keresletnek csak egy töredékét elégíthetik ki, a dunai Palota-sziget és a soroksári Duna-ág üdülőteleppé alakítása pedig egyelőre csak távlati terv formájában él a jelentős költségek miatt. Nyilvánvaló, hogy a hétvégi telkek keresletének és kínálatának a főváros határain túl kell találkoznia. De hol? A magyar tenger partján a négyszögölenkénti 1000 —3000 forintos magánforgalmi árak megfizethetetlenek a telekre várók tömegeinek. A folyamatosan parcellázásra kerülő olcsóbb, parttól távoli, közművesítetlen területekre viszont túlontúl nagy a budapestiek konkurrenciája: a Balatonhoz közelebbi városlakó veszprémiek, kaposváriak, győriek, székesfehérváriak is az igénylők listáján szerepelnek. A Velencei-tó környéke is intenzíven beépült, a telekínség in is évről évre nagyobb. A jelek szerint a hétvégi telkek vásárlásáért sorbanálló budapestiek számára Pest megye jelenti a mentsvárat. Húszezer parcella 1975-ig S nem is akármilyen mentsvárról van szó. Bármerre lépi át az ember Budapest közigazgatási határait, 40 kilométeres körzetben olyan tájakat talál, amelyek természeti adottsága különösen kedvező az üdülés, a hétvégi pihenés, az idegenforgalom számára. Magától értetődik, hogy a közelség is vonzó a fővárosiak szemében; igényeik valóra váltását a többi között a kormány 1965-ben hozott határozata a Duna-kanyar regionális fejlesztéséről is elősegíti. Gépkocsival, vonattal, távolsági autóbusszal jól és gyorsan megközelíthető üdülőtelepi községek, városok egész sorában folyik erőteljes parcellázás, amelyet folyamatosan nyomon követ az értékesítés. Mindez az 1969-ben megjelent kormányhatározat eredményeként, amely adóztatás és vásárlási korlátozás révén visszaszorította a telekspekulációt, a kisemberek jogos telekvásárlási igényeinek kielégítésére pedig a helyi tanácsok gondjaira bízta a kihasználatlan, beépítetlen területek feltárását és értékesítését. Megközelítően pontos felmérések szerint Pest megyében négyezer holdon mintegy 30 ezer, üdülési célra már hasznosított egyéni telek található; a következő öt esztendőben, több mint hétezer holdon, körülbelül húszezer telek parcellázását hajtják végre. Ilyenformán 1975-re a Pest megyei víkend-telkeken már legalább kétszázezer lakos — tekintélyes számban Budapesten élő, dolgozó ember — töltheti szabad idejét. Személygépkocsi híján is húsz-negyven perces utazással érhetők el a hétvégi pihenés céljaira legalkalmasabb környékek; például a budai térségben Diósd, Solymár, a Duna-kanyarban Szentendre, Leányfalu, Dunabogdány, Alsógöd, vagy a ráckevei Duna-ág térsége. Hogy Pest megyét a budapestiek „felfedezték", arra ékes bizonyíték: 1966-hoz képest tavaly megduplázódott a telekvásárlások száma; évente három-négyezer vevő — többségben fővárosi lakos — jelentkezik víkendtelkekért a megye tanácsainál, OTP-fiókjainál. A tanácsok a legutóbbi két évben részletes terveket dolgoztak ki a parcellázások végrehajtására, szakbizottságok segítségével több ezer holdon vizsgálták felül a parcellázásra kijelölt területeket. Az intenzívebb gazdálkodás eredményességét jelzi, hogy a megye állja a rohamot: csupán tavaly, egy év alatt több mint hatezer üdülőparcellát alakított ki. Szociális telekpolitika A hétvégi telkek értékesítése főként az OTP szervezésében zajlik. Az árak kialakításánál a tanácsok figyelembe veszik a terület jellegét, fekvését, közművesítettségét, illetve a közművesítés lehetőségét; ennek megfelelően az üdülőtelkek négyszögölenkénti ára 35—250 forint között váltakozik. A közművesíthetőség egyébként is az egyik legizgalmasabb kérdés a leendő tulajdonosok előtt. A megyében az újonnan parcellázott területek többségében a víz-, villany-, úthálózat hiányzik, vagy legalábbis hiányos, csupán a földutakat hozták rendbe megközelítésükhöz, egyidőben a parcellázással. A közművek megépítése elsősorban az új telektulajdonosok együttes hozzájárulásának mértékétől, társulásuk gyorsaságától s természetesen a kapacitás megszerzésétől függ; annyi bizonyos, hogy ez utóbbi érdekében a helyi tanácsok mindenütt igyekeznek az újdonsült telektulajdonosok segítségére sietni. A Pest megyei hétvégi telkek folyamatos értékesítésének tapasztalatai arra utaltak, hogy a vevők zöme a magasabb keresetű, szellemi munkát végzők közül kerül ki, s viszonylag csekély a kisebb jövedelmű, fizikai dolgozó telekvásárlók száma — még az olcsóbb, külterületi parcellákon is. A fővárosi és a Pest megyei pártbizottságok, tanácsok között létrejött megállapodás, valamint a telekpolitikai kérdésekkel foglalkozó kormányhatározat nyomán most már mind nagyobb gondot fordítanak a tanácsok a jelentkező vevők egyéni elbírálására; arra, hogy a kis fizetésűek, munkások aránya a telekvásárlók között legalább 40 százalékos legyen, s az üzemek, szakszervezetek javaslata is latba essék a parcellák szét-Fekete Gábor Körséta a 28