Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Gábor István: A Magyar Tudományos Akadémia

1865. december 11-én délelőtt 10 órakor nagygyűlésen avatták föl a Magyar Tudományos Akadémia új palotáját. A Bach-korszak utáni közéletnek erre a fontos eseményére nem kisebb ember, mint Arany János fogalmazta meg a meghívót, magyar és latin nyelven. (Németül nem, így hát a költő az udvari cs. kir. kancelláriának is latin nyelvű meghívást kézbesíttetett.) Az épülettel együtt avatták fel az Eszterházy-képtárat is. Eszterházy Pál, az ország 1848-as külügyminisztere ugyanis letétként átadta egész bécsi családi képtárát az Akadémiának. Negyven esztendőn át, amíg vásárlás útján a Szépművészeti Múzeumba nem kerültek, a Lánchíd melletti palotában voltak láthatók az Eszterházyak híres Tizianjai, Murilloi, Raffaelloi, Coreggioi. I. Az Akadémia alapításának históriája minden iskolás könyvben szerepel. A jelenetet, amely gróf Széchenyi István híres fölajánlását ábrázolja, az Akadémia oldalán dombormű Gábor István Egy régi épület új arca II Magyar Tudományos Akadémia Az 1893-ban felállított emléktábla BALLA DEMETER FELVÉTELEI Az Akadémia székházának terve (18S6) hirdeti ma is. De egy hazai tudóstársaság alapításának gondolata még régebbi keletű. Már Bod Péter hangsúlyozta 1760-ban, hogy „ . . . igen jó volna tudós emberekből álló Magyar Társaságot a magyar nyelvnek ékesgetésére mint más Nemzetekben vagyon felállítani." Alig két évtizeddel később Bessenyei György külön tanulmányt írt a kérdésről, „Egy magyar Társaság iránt való jámbor szándék" címmel. Révai Miklós, a híres nyelvész két tervezetet is készített — 1784-ben és 1790-ben — tudós társaság létesítéséről. Ilyen előzmények után került sor a nevezetes pozsonyi ülésre 1825. november 3-án, a kerületi ülés napján. Tar Gáspár naplójának tanúsága szerint Széchenyi pontban 11 órakor lovaskapitányi ruhában, mellén katonai érdemjeleivel „a zöld asztalhoz szelíd méltósággal közelítvén", megtette híres fölajánlását. Döbrentei Gábor még részletesebben így írja le az eseményt: „Felszólalt gróf Széchenyi István: nekem itt szavam — mondá — nincs; az országnak nagyja nem vagyok; de birtokos vagyok, és