Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Szelényi Károly felvétele

ezzel a nemzeti jövedelem növeléséhez; egyúttal csökkentené azt a lelki konfliktust, mely az öregeknél az aktív munkából való kikapcsolódás velejárója. A család kötelezettsége A népgazdaság kizárólag állami eszközökkel egyelőre nem képes olyan szinten megoldani az idős emberek szociális problémáit, hogy anyagilag senkitől se függjenek. A növekvő társadalmi ellátás mellett, az átlagos szintű megélhetést nem biztosító nyugdíjak esetében, elkerülhetetlenül szükség van a hozzátartozók anyagi támogatására, a családi gondozásra. Ez természetes is, hiszen a munkából kiöregedett, alacsony jövedelemmel rendelkező szülők anyagi és erkölcsi támogatása a felnőtt, aktív kereső gyermekeknek szüleik iráná legelemibb kötelessége. Ennek ellenére, sajnos, a tapasztalatok azt igazolják, hogy ez a támogatás nem minden rászorultnál érvényesül, még az olyan esetekben sem, amikor az egyébként eltartásra kötelezhető gyermek vagy gyermekek gondtalan anyagi körülmények között élnek. A nyugdíjasok megélhetési problémáival kapcsolatban azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a nyugdíjasok körének bővülése és számuk állandó emelkedése dacára a legalacsonyabb nyugdíjakat rendszeresen emelik; valamint, hogy évről-évre csökken azon régi nyugdíjasok száma és aránya, akiknek nyugdíja jelenleg még a megélhetést sem biztosítja. Ennek következtében fokozatosan a minimumra szűkül az olyan öregek megélhetési problémája, akiknél az életkörülmények alakulása gyermekeik, rokonaik támogatásától függ. A biztosított nyugdíj csak egy része annak a gondoskodásnak, amit a társadalom az idős emberek eltartásából vállal. Ezenfelül tetemes összegeket: fordít segélyezésre, szociális intézmények létesítésére és fenntartására, az idős emberek egészségügyi ellátására, valamint speciális lakásproblémáik megoldására. Szociális otthonok, egészségügyi ellátás A Fővárosi Tanács évenként több mint ioo miihót fordít szociális gondozásra, ebből mintegy 80 miihót szociális otthonok fenntartására. Kezelésében 35 szociális otthon működik, 5017 férőhellyel. Ezek többsége azonban vidéken van, hajdani főúri kastélyokban, ami bizonyos mértékben hátrányos, mert a budapesti öregek nem szívesen hagyják el a fővárost és itt élő hozzátartozóikat. Emiatt már több ízben felmerült a vidéken levő szociális otthonok egy részének Budapestre telepítése. A szociális otthonokban azokról az idős emberekről gondoskodnak, akik nem rendelkeznek a megélhetést biztosító jövedelemmel, vagy akiknek nincsen eltartásra kötelezhető hozzátartozójuk, s végül: akiknek van ugyan megélhetést biztosító jövedelmük, vagy van eltartásra kötelezett hozzátartozójuk, de — bár kórházi ápolásra nem szoruló betegek — egészségi állapotuk nem teszi lehetővé a családon belüli gondozást. A szociális otthonokban elhelyezettek koruknál és egészségi állapotuknál fogva differenciált gondozást igényelnek. Ennek megfelelően a szociális otthonok általános szociális otthonokra és betegotthonokra vannak szakosítva. A Fővárosi Tanács szociális otthonaiban az elhelyezetteknek közel 40%-a állandóan fekvő beteg. A szociális otthonok férőhelyeinek száma a budapesti öregkorúak számához viszonyítva nagyon kevés; az öregkorúak mindössze 1,3%-át lehet elhelyezni. Ennélfogva még a jogos igények nagyobb részét sem lehet — hely hiányában — kielégíteni. Az igények csökkentése céljából néhány évvel ezelőtt két gondozási formát vezettek be: az öregek napközi otthonát és a házi szociális gondozást. Az öregek napközi otthonaiban étkezést, kulturált szórakozást és tartózkodási lehetőséget nyújtanak az olyan idős emberek számára, akiknek bár van saját otthonuk, de a háztartás vezetése már nehezükre esik — egy részüknek nincs is meg ehhez a megfelelő nagyságú jövedelme. A fővárosban 19 ilyen, mintegy ezer öreget befogadó napközi otthon működik; fenntartásukra egy és fél millió forintot fordít a tanács. A házi szociális gondozás esetében a hivatásos területi gondozónők és az arra vállalkozó társadalmi munkások naponként — szükség esetén naponta többször — saját otthonaikban keresik fel azokat az öregeket, akik nem tudják önmagukat megfelelően ellátni, tehát a társadalom segítségére szorulnak. Mosdatják, fürdetik, öltöztetik az öregeket, lakásukat tisztántartják és intézik mindazokat az ügyeiket, amire az öregek már nem képesek. Budapesten mindkét forma jól bevált, éppen ezért ezek további bővítésére van szükség. Az öregekről való fokozott gondoskodás érvényesül az egészségügyi ellátás terén is. Az átlagos életkor meghosszabbodásával jelentősen megnövekedett az ápolásra, gyógykezelésre szoruló idős emberek száma; idős korban ugyanis megnő a megbetegedések gyakorisága és az egyes betegségek gyógykezelési ideje meghosszabbodik. Mindez nehezíti az amúgyis túlterhelt egészségügyi intézmények helyezetét. Az öregkorúak arányukat jelentősen meghaladóan kötik le a körzeti orvosokat és veszik igénybe a kórházakat. A fekvőbetegellátó intézmények férőhelyeinek igen jelentős részét az idős betegek foglalják el, sok esetben nem a betegség súlyossága, hanem a házi ápolás hiánya miatt. A János kórházban az 1960 — 1963. években ápolt betegekről készített felmérés szerint a belgyógyászati osztályok ápolási eseteiből 41,8% volt 60 éves vagy annál idősebb. A jövőben a kórházi ápolást igénybevevő idős emberek aránya tovább emelkedik; egyrészt számuk növekedése miatt, másrészt az elmúlt évben megjelent kormányrendelet alapján, mely a nyugdíjas betegek részére a térítésmentes kórházi ápolást határozatlan ideig lehetővé teszi. Az öregek lakásproblémája A szocialista nagyipar kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan a foglalkoztatás Budapesten teljessé vált. A társadalmi munkamegosztásban a nők részvétele is igen nagy arányú. A munkaképeskorú nők mintegy 75%-a aktív kereső, 9%-a pedig nappali tagozatos tanuló. Ennek következtében — kevés kivételtől eltekintve — a családi kapcsolatok fellazultak, megszűnt az idős szülők és önálló jövedelemmel rendelkező felnőtt gyermekeik együttlakása. Az idős kort elért személyek rendszerint külön laknak és önálló életet folytatnak. Ez a külön-élés általában úgy következik be, hogy a felnőtt gyermekek elköltöznek, a szülők pedig a régi lakásban maradnak. Vannak, akik egészen halálukig megtartják lakásukat, mások a nyugdíjazáskor lakásigénnyel lépnek fel; vagy azért, mert csökkent jövedelmük az igényeiket meghaladó addigi lakás fenntartását nem teszi lehetővé, vagy pedig azért, mert önálló háztartás vezetése számukra már fárasztó. A nyugdíjasok igényét s erejét meghaladó lakásprobléma cserével megoldható. Az új lakásrendelet ehhez kedvező előfeltételeket teremt: a nagyobb lakásnak kisebbre való elcserélését anyagilag is támogatja. Az a nyugdíjas ugyanis, aki az igényeinek megfelelő kisebb lakásba költözik, a nem kis összeget kitevő lakáshasználatbavételi díj közötti különbözetet készpénzben megkapja. Ezenfelül változatlan összegben megilleti az 1971. július i-től járó, a nagyobb lakás használata alapján megállapított lakbérhozzájárulás, s így jövedelme lakáscsere esetén növekszik. A háztartási gondok viselésétől szabadulni szándékozó nyugdíjasok közül sokan szívesen cserélnék fel meglevő lakásukat teljeskörű szolgáltatást nyújtó szállodaszerű otthonnal. Lényegében ilyen a budafoki kísérleti lakótelepen épült „Nyugdíjasok Háza", melyben 25 lakosztály van. Az ilyen igények kielégítésére, sajnos, ma még kevés a szállodaszerű nyugdíjas otthonok száma. Építésük igen költséges, és még nem alakult ki egyöntetű vélemény arról, hogy milyen típusúak azok a szállodaszerű otthonok, amelyek a nyugdíjasok számára a legkényelmesebb életkörülményeket tudják biztosítani. Az ellátottság várható javulása Az idős emberekről való gondoskodás színvonalának javítása érdekében a Fővárosi Tanács a negyedik ötéves tervben igen jelentős arányú fejlesztéseket irányzott elő. A budapesti szociális otthonok férőhelyeinek számát 900 hellyel, a szállodaszerű otthonok lakosztályainak számát pedig ezerrel bővítik. A társadalmi szervek széles körű bevonásával tovább gyarapítják az öregek napközi otthonainak hálózatát és kiszélesítik a házi szociális gondozást. Egészségügyi vonatkozásban a kórházi ágyak száma a tervidőszak végéig 1056 ággyal bővül, s elkezdik a délpesti 922 ágyas, új kórház építését. A járóbeteg ellátás javítása érdekében a szakorvosi óraszámot 6%-kal — 1400 órával — emelik. A körzeti orvosi ellátás fejlesztésére pedig 71 újabb körzetet alakítanak ki. Kiosztották a Földes Ferenc-díjat A Földes Ferenc-dijat Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke nyújtotta át a Pedagógus Napon Burda Pálnénak, a Fürst Sándor Gimnázium matematika-fizika tanárának, Csorna Lajosnénak, a 27-es számú ipari szakmunkásképző intézet magyar szakos tanárának, dr. Feil Györgynének, a Mező Imre ruhaipari szakmunkásképző intézet igazgatójának, Gérecz Istvánnak, a XIX. kerületi dolgozók általános iskolája igazgatójának, Günther Viktornénak, a VIII. kerületi Erdélyi utcai általános iskola tanítójának, Jenővári Istvánnak, a XIII. kerületi Sallai Imre Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanárának, Kutrovdcz Dezsőnek, a Zrínyi Miklós Nevelőotthon igazgatójának, Sipos Sándornénak, a XX. kerületi Béke utcai óvoda vezetőjének, dr. Szondi Lászlónak, a II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola vezető tanárának és Takács Árpádnak, a XVIII. kerületi Tanács V. B. oktatási osztálya vezetőjének. 4