Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Kunszery Gyula: Budapesti alakok a századfordulón

Mozaik a főváros múltjából A Tű foka * Nem áll már a mai Bem József és Horvát utca sarkán az új klasszicista, „copf stilus"-ban épült Marschal-ház. E ház arról volt nevezetes, hogy görögös-rómaiaskodó kapu timpanonjába ágyúgolyók voltak befalazva. Ezeket az építő bizonyára az alsó városfal környékéről ásta ki, mint ahogy a városfal maradványaiból is sokat felhasznált az építéshez. Ez az alsó városfal a mai Bem József tértől húzódott végig a ma ugyanolyan nevű utcán, majd az egykori Országút, később Margit körút, ma Mártírok útján s tovább a Széna téren át az Ördögárok vonala mentén a várat körülvéve, a Tabánon át a Dunáig. A mai Mártírok útja páros oldalán az ifjú korunkban még álló öreg házak homlokzata mind erre a törökkori városfalra épült. Én még láttam a Kapás utca sarkán volt Orfeus mozi ajtaját, amely a kétöles vastagságú törökfalba volt vájva. A mellette levő, fellegjáró, kurtakocsma fala is a városfal része volt. Ma már csak a Széna tértől délre áll szabadon a városfal egy része, emléktáblával hirdetve múltját. Negyvenöt évvel ezelőtt itt fedezte fel Bevilaqua Borsody Béla dr. az egykori lőréseket és lesőfolyosóinak nyomát, de meglelt egy magas, keskeny gyalogkaput is, amelynek a neve keleten máig Tű foka kapu. Ezen a kapun a málhás tevék is átjártak s ezért mondja -óla az írás: könnyebb a tevének általmenni a Tű fokán, mint a gazdag embernek az Isten országába! Ilyen Tű foka kapu Pesten is volt, a mai Váci utca végén, amit később Kakas kapunak, majd a német világ beköszöntésekor Hühnerloch Thomak neveztek, mert rajta jártak ki a pesti polgárok tyúkjai a bástyafalárok szemétdombjaira. Irodalmi háborúság Wigand Ottó, a kitűnő és haladó szellemű, nagy magyarbarát könyvkereskedő és kiadó 1827-ben nyitotta meg egészen újfajta, hat, egymásbanyíló szobából álló díszes, ízléses könyvkereskedését a Váci utca és a Régiposta utca sarkán. A hatodik szobát azonban csak a beavatottak ismerték, mert annak ajtaja — hatalmas könyvespolc volt, amiről a rendőrség sohasem szerzett tudomást. Egy nyomás a rejtett gombon: a polc nesztelenül elmozdult a helyéről és kitárult a titkos szoba. írók és politikusok itt olvashatták a birodalomból kitiltott szabadszellemű, külföldi lapokat, az elkobzott vagy elkobzandó könyveket és erősíthették egymást a forrongó eszmék hirdetésében. Bizonyára itt született meg a terv egy magyar nyelvű lexikon kiadásáról is, amire Wigand 1830-ban már előfizetést is hirdetett. A meg nem nevezett szerkesztő, a különben minden magyar ügyben lelkesen szorgoskodó Döbrentei Gábor volt. A közzétett próbacikkek azonban nem voltak elég színvonalasak és ezért Bajza József vezetésével az Auróra kör heves támadást intézett e vállalkozás ellen, mert „a szerkesztő ügyetlen, munkatársai pedig nem értenek a dolgukhoz, s így az ügy csak kárára lesz az irodalomnak". Döbrenteinek védelmére kelt a nagy tekintélyű gróf Dessewffy József, de Bajza őt is keményen megleckéztette — elsőként hirdetve —, hogy az irodalomban csak a tehetségnek van létjogosultsága, nem a születésadta rangnak. Érdekes és Bajzát igazolja, hogy Wigand ezen a kiadványán tizenötezer forintot veszített. Török-Buda életéből A reánk maradt leírások szerint Budán a törököknek hét főiskolájuk volt. Közöttük a leghíresebb az Eski dsámi (Nagyboldogasszony) temploma mellett működött, amelyben Konstantinápolyból meghívott tudósok tanítottak — nyilvánosan. A külvárosokban is volt még főiskola, továbbá tizenhat elemi szinten tanító iskola. Huszonegy dsámiban és negyvenhat mecsetben imádhatták az ájtatos törökök Allahot Budán. Ez idő tájt hetvenöt közkút és egy állandó csorgó volt a pasa házának előudvarában, ahová a vizet a Dunából „egy ügyes frank mesterember úgy vezette fel, hogy az emberi ész elbámul rajta". A házakban általában fürdőszobácska volt padlófűtéssel, ahogy azt Pesten, a belvárosi, egykori piarista ház (most Tudományegyetem Bölcsészeti kar) építése alkalmával egy nagyon régi ház alapfalai alatt megtalálták. A főutcák kövezve voltak. Bár a tisztaság nem volt a törökök erénye, egy ebből a korból származó gyermekies, jámbor leírás szerint: „ha eső esik, az utcákat lesöprik és a szennytől, piszoktól egészen megtisztulnak". Orvosok, patikusok A XII. századbeli okmányokban gyakran találkozunk oruos alakban a magyar orvos névvel. Az 1151-ben megjelent „Decretum Gratiani" pedig már azt is bizonyítja, hogy nemcsak papok voltak az orvosok, hanem világiak is, mert abban ez a tilalom van feljegyezve: zsidó oruost beteghez ne hívjanak! — A Szt. Margit legendában is olvassuk: egy szerzetesnővér olyan súlyosan megbetegedett, hogy az oruos is kétségbeesett miatta. Nemcsak orvosok, hanem gyógyszertárak is működtek a gyógyítással foglalkozó, XIV. századbeli Johannita rendi kórházakban. Így az óbudai Xenodochium Sancti Spiritus és az Ecclesia Sanctae Trinitatis fürdőkórházakban, amelyek bizonyára az első hazai gyógyszertárak voltak, a mai Rómaifürdőnek nevezett gyógyforrások és a mai Lukács fürdőbeli gyógyforrások melletti (a mai Török és Frankel Leó utcai háztömb helyén volt) klastromokban. A XIV. századbeli okmányok pedig már a papi gyógyszertárakon kívül polgári patikákról is megemlékeznek. 1303-ban az akkor virágzó Óbudán „Petrus physicus et apothecarins Budensis"-ről, 1375-ben Saynock és Baruch, majd 1397-ben Gottfrid nevű polgári gyógyszerészt említik. Az egykorú teleknyilvántartásokban feljegyzett óbudai házak patikus tulajdonosainak sora bizonyítja, hogy ingatlanaikon nyilvános gyógyszertárak szolgálták ki a betegeket. A kelet- és nyugatrómai császár Budán A török elleni közös tevékenység megbeszélésére 1423-ban Mánuel császár Budára érkezett, hogy Zsigmonddal összehangolja a védekezés terveit. Két hónapig tartózkodott a keletrómai császár a nyugatrómai császár budai várában. A húsvétot együtt töltötték és Borbála királynéval (Czilley gróf lányával) valamint Placentius bíbornokkal részt vettek a nagypénteki körmenetben is. De a vígasságnak is erősen hódoltak. A várudvarban rendezett lovagi játékok és főképpen a táncmulatságok egymást érték és ezekben elöljárt Zsigmond, a magyar király és nyugatrómai császár, aki a női nemnek nagy tisztelője volt. S azt nem is nagyon válogatta! Róla jegyezték fel, hogy egyízben Párizsba érkezésekor százhúsz szép, de ledér leány élén vonult be táncolva a városba. Utána ezt a női kíséretet királyi módon megvendégelte és egyenként mindegyiket értékes aranygyűrűvel ajándékozta meg. Nem csoda, ha a nagy pompa, a sok utazás, az ilyenfajta pazarlásai, meg a Velence elleni hadjárata miatt is elzálogosította a gazdag, tizenhárom szepesi várost. R. R. S. Magyaros városrész-nevek 1882-ben a főváros képzőművészeti bizottságának egyik ülésén bizonyos Vidéky János azt indítványozta, hogy miután a főváros egyes részei az uralkodóház iránti lojalitás jeléül már el vannak nevezve, a többi városrészt nevezzék el a régi magyar királyok után. A Vár legyen Mátyásváros, a Víziváros Árpádváros, Óbuda Budaváros, a pesti belváros Istvánváros, Kőbánya pedig Bélaváros. — A javaslatból az idők folyamán mindössze anynyi valósult meg, hogy a XVI. kerületnek, Rákosszentmihálynak van egy Mátyásföld s egy Árpádföld elnevezésű települése. K. Gy. Az érdi Kutyavár regéi A törökvilág végvári harcainak viharszüneteiben nem egyszer puszipajtásságig fokozódott a török s magyar urak barátkozása. A diplomáciai érintkezés során is gazdag ajándékokat adtak egymásnak császárok, királyok és szultánok. Meg agák, pasák és magyar kapitányok. Megesett az is, hogy közös vadászatokat rendeztek. 1547-ben Konstantinápolyban I. Ferdinánd király követétől a nagyvezír és Rusztem pasa magyar sólymokat és vadászkutyákat kér. 1591-ben, amikor Wratislaw Vencel báró, a király-császár követe a török-Budára ér, Habsburg Ernő főherceg ajándékaképpen egy díszes intarziás pisztolylyal és egy fehér angol doggal kedveskedik a budai pasának. 1608-ban II. Mátyás király már majdnem olyan függőségbe kerül a szultántól, mint Erdély. II. Mátyás követe a szultánnak ekkor 25 000 körmöci aranyat, tizenkét órát, két nagy díszlámpást és hat vadászkutyát ad — a békesség kedvéért! Feljegyezték: a nagyfényességű Padisah az utóbbiaknak örült legjobban! Erdély évente átlagban ötven-hatvan idomított vadászsólyommal kedveskedik a szultánnak. De török s magyar főemberek között is dívik lovak, sólymok, ebek csereberéje. 1611-ben Kora Húszain budai pasa Batthyány Ferencnek egy paripát küld ajándékba. „Az Nagyságod szép fiának penigh — írja magyar nyelvű levelében a pasa — küldöttem fiatal agarat . . ." 1627. április 13-án Tholdalagi Mihály erdélyi követ jár a budai török pasánál. Ezeket jegyzi fel: „13. Április, Kedden Buda várából az Vezér pasával és Mufti efendivel menék ki vadászni. Sok szarvasokat, őzeket látánk, de őzet, nyulakat nehezen fogánk. Onnan visszatérvén az Hamza bég szerájához, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszögletű kő kastélyban, kit is az törökök Köpekhiszárnak, Kutyavárnak hívnak ... Itt egy szép forrás mellett megszállánk ..." Az Érdhöz közeleső Kutyavár romjairól még az 1718-ban megjelents Michael Bombardius jezsuita által írt magyarországi topográfia is megemlékezik. Ekkor még több állt belőle, mint ma! Mindenesetre 1959-ben Genthon István művészettörténészünk úgy vélte: a tetemes középkori épületmaradvány vagy Mátyás király vadászainak és agarászainak, vagy az Ebenyi család váraként épült. Ekkor Genthon még nyomon követte a Diósd község felé vezető vadaskertnek nyomait is. z. 1. 48