Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Gerő Győző: A török városkép kialakulása

GUI baba türbéje és derviskolostorának romjai, a Baruthane és Veli bej fürdője (Részlet Fontana—Nessenthaler metszetéből 1686.) is említi. Nevezetes volt Veli bej fürdője, aki Szokollu Musztafa kortársa, s többek között székesfehérvári, majd hatvani szandzsákbej volt. Szokollu Musztafa pasa alapítványa volt a mai Császárfürdő és a Királyfürdő, valamint az ő nevéhez fűződik a mai Rudasfürdő építése is. Az utóbbi közelében álló, a mai Ráczfürdő ősének alapítóját nem ismerjük. Az említett közfürdőkön kívül a pasák vári palotájában külön magánfürdő is volt. Főiskolák, kolostorok, türbék A dzsámikon és fürdőkön kívül a tartomány székvárosában még számos olyan jellegzetes török épület volt, amely hozzájárult a város keleti arculatának fokozásához. Ilyenek voltak a medreszék; bennük „köröskörül a tanulók szobácskái vannak"; ezek minden helyiségét egy-egy kis kupola fedte. A legnevezetesebb a mai Mátyás templom mellett állott. A várostól kissé távolabb ott találjuk a derviskolostorokat, amelyek közül a legnagyobb Gül baba tekkéje volt. Ez a mai Gül baba és Török utcák sarkán állott, s abban 1686-ban még 60 dervis tartózkodott. Egy másik kolostor a Vártól nyugatra elterülő dombok egyikén állott. Az előkelő és jelentős személyek sírja fölé rendszerint kupolával fedett nyolcszög alaprajzú kis emléképületet : türbét emeltek. Közülük már csak Gül baba türbéje áll, amelyet a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mohamed építtetett 1543 — 48 között, a szentként tisztelt Gül baba sírja fölé. Közelében — ugyancsak a mai Rózsadombon — volt eltemetve hasonló türbében a már említett Veli bej. A pasa budai palotája közelében állott Ahmed bej türbéje. A törökök jelentős katonai építkezéseket is végeztek, hogy a várat minél jobban megerősítsék. Ezek az építkezések különösen a várfalak arculatát változtatták meg. Főleg a XVII. század folyamán épültek ki a vár nyugati és északi oldalán azok a nagy területű és belül kazamatákkal kiépített rondellák, amelyek nagyrésze napjainkig is áll. Ilyen a Várhegy északnyugati sarkán levő Földbástya, továbbá dél felé haladva a Veli bej és „Savanyúleves" bástya. A nyugati irányba vezető Fehérvári kapu védelmét szolgálta a közelmúltban feltárt és maradványaiban helyreállított Kászim pasa bástya, amelyet a nevét viselő budai pasa 1667 — 68-ban építtetett. A várfal megerősítése Az északi oldal megerősítésére a Sziavus pasa bástya, valamint a Bécsikaput védő Murád pasa bástya és az attól keletre levő, de ma már nyomtalanul eltűnt Mahmud pasa kuleszi szolgált. A vár keleti oldalát főleg az 1684-es ostromot követően erősítették meg. Ekkor épült a pasa palotája közelében levő Vízikapu és a Dunapart közötti utat védő rendszer, amelyet a sokszög alaprajzú Arany és Ezüst bástya erősített. Falai a mai Hunyadi János út alatt levő gyermekjátszótér alatt húzódnak. Az erődítési munkák irányítója Sziavus isztanbuli építész volt. A török palotaépítészet egyetlen emlékeként a budai pasák vári palotáját említhetjük, amelynek maradványai a mai Színház utca 5 — 7. számú volt karmelita kolostor épülete alatt, illetve annak a Dunára néző terasza alatt kerültek elő az elmúlt évek során. A budai vár polgári lakónegyedében végzett épületfeltárások nyomán jelentős török építkezések nyomai kerültek elő több középkori eredetű lakóházban. Bár ezek a maradványok — mint a Bécsikapu tér 1. sz. ház, vagy az Üri utca 48 — 50. számú házak finoman faragott kváderekből épült kapualj boltozatai, a Tárnok utca 5. sz. kőkeretes ajtónyílása és falifülkéje, vagy a Dárda utcai kőkeretes kapu — nem elegendők ahhoz, hogy a budai török lakóház alaptípusát még csak megközelítőleg is rekonstruálni tudnánk, mégis, a török polgári építészet egyedülálló hazai emlékeinek kell azokat tartanunk. 39 Oszmán bej dzsámija 1770. Ismeretlen festő akvarellje A pasa palotája és dzsámija Ahmed bej türbéjével (Részlet Fontana—Nessenthaler metszetéből 1686.)