Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Siklós László: Életunt tizenévesek

Párizsi forradalmár nő ágyús osztagot vezet. Sahib rajza, Braun Tamás reprodukciói felettese a Kommünben Edouard Vaillant volt, az oktatási ügyekkel megbízott kommüntag. György Aladár, a HON kulturális rovatvezetője még külföldi egyetemi tanulmányai idején barátkozott össze Vaillant-nal, lett tagja az Internacionálénak. György Aladárné az Országos Nő-Iparegylet iskolájának volt ebben az időben igazgatónője. Bizonyos, hogy a György házaspár segített Tinayre-nek tanítványai körének kialakításában. Feltételezhetjük azt is, hogy Madame Adam (Juliette Lamber) írónő, aki Párizs ostroma idején élénk politikai és antiklerikális teVékenységet fejtett ki és annak idején kapcsolatba került a 48-as magyar emigráció több tagjával, ajánlólevelekkel látta el Tinayre-t. Marguerite Tinayre 1873-ban érkezett Budapestre, ugyanabban az évben, mikor Elysée Reclus, a Kommün volt harcosa és emigránsa, a vüághírű földrajztudós De Gerando Attila, Teleki Blanka unokaöccse vendégeként beutazta Magyarországot. A rendkívül művelt, tevékeny és erélyes asszonynak sikerült Budapesten elismerést és megbecsülést kivívni. Ez derül ki 1879-ben a „Marseillaise" című lapnak írott leveléből. Amikor a francia kormány az elítélt kommünárokat részleges amnesztiában részesítette, Tinayre asszony kegyelmi kérvényét elutasította azzal az indoklással, hogy Genfben szocialista, internacionalista tevékenységet fejtett ki. Menekülése után csakugyan részt vett Genfben egy újszülött világi névadó ünnepségén. Marguerite Tinayre kifejti, hogy a francia kormány végzése katasztrofális ránézve, mert Budapesten, ahol mint politikai menekültet fenntartás nélkül befogadták, és a legjobb iskolák, a legelőkelőbb családok rábízták gyermekeiket, most közönséges bűnözőnek tartják majd és hat év alatt szerzett jó hírneve veszélyben forog. Egy pedagógus eseteben pedig a jó hírnév elsőrendű fontosságú. Egyedülálló özvegy, öt gyermeke közül csak a legidősebb keres, de anyja miatt munkáját most az is elveszítheti. A négy kisebbről még neki kell gondoskodnia. A levélből kiderül, hogy Budapesten befogadták a menekült kommünárt. Marguerite írja: sehol sem tagadta le, hogy hazájában az elítéltek listáján szerepel, de Magyarországon ezen senki sem ütközött meg. Néhány évvel a kiegyezés után a legtöbben, ha politikai menekülttel találkoztak, visszaemlékeztek arra, hogy nemrégen még a magyar szabadságharc emigránsai voltak külföldön hasonló helyzetben. De elősegítette a jóindulatot az üldözöttek iránt az is, hogy a Kommün véres leverése idején a baloldali magyar lapok felháborodva írtak a kegyetlen mészárlásról és a francia reakciósokat Haynauhoz hasonlították. Marguerite Tinayre fellebbezése egyébként sikerrel járt. A budapesti francia követ ajánlása alapján 1879 novemberében törlik büntetését. Két fia művészi pályára lépett. Émile festő lett. Budapesten Benczúr Gyula és Székely Bertalan tanítványa, 1880-tól már Párizsban működik. 1900-ban megkapja az egyik legmagasabb francia kitüntetést, a „Légion d'honneur"-t. Julien fametsző lett. Tinayre politikai és irodalmi működéséről Edith Thomas francia írónő, a 19. század haladó mozgalmaiban résztvevő nők életrajzának kutatója ír. Tinayre első regénye, a „Marguerite", 1864-ben jelenik meg, az írónő ekkor 33 éves. A terjedelmes regényben a szerző aprólékosan és szeretettel írja le a kisemberek életét. Hősnője faluról kerül föl Párizsba, mosónő, négy árva unokaöccsét neveli nehéz körülmények között. Amikor megbetegszik, a családnak betevő falat sem jut. A nagyvárosban gyökértelen parasztok végül is visszatérnek falujukba. Egy évvel később megjelent regénye: „Un réve de femme" (Egy asszony álma) előszavában művészi feladatának a természet hű ábrázolását vallja. Regényében óvni akarja az asszonyokat az illúzióktól, a csalódásoktól, figyelmeztetni akarja őket a testi harmónia szükségességére. 1865-ben erről a kérdésről írni még szokatlan, sőt forradalmi tett volt. Ebben a könyvében Tinayre élesen bírálja a vallási és társadalmi intézményeket. Megbélyegzi az emberek önzését. Még az 1848-as forradalmi klubokról is kritikusan ír. Leírja, mennyi fajankó szerepel a tribünökön, beszél a tömeg eltompultságáról, anyagiasságáról. Szerinte a rossz, a bűn oka a tudatlanság: Ha a szellem világossága majd elterjed a tömegek között, akkor megláthatjuk, milyen magaslatra emelkedik az emberiség. Az írónő szerint az első feladat, hogy a tömegek felvilágosításán, nevelésén munkálkodjunk. Ezért a célért dolgozik mint tanítónő, szabad iskolák szervezője, vezetője, és ezt a célt tartja szem előtt mozgalmi munkájában is. 1867-ben egyik alapítója egy fogyasztási szövetkezetnek. Ez nyújt lehetőséget arra, hogy a nők között felvüágosító munkát végezzen. 1868-ban Tinayre aszszony tagja az I. Internacionálénak és a Munkásnők Egyesületi Szövetségének. Rendszeres látogatója a munkásgyűléseknek, forradalmi kluboknak. Gyakran szólal fel szocialista és antiklerikális eszméket hirdetve. A Kommün idején iskolafelügyelőként az egyházi iskolák államosítását szorgalmazza. Politikai aktivitása a Kommün után megszűnik. Nehéz körülmények között, megöregedve már csak gyermekei nevelésének szenteli energiáját. De kapcsolata a régi harcostársakkal nem szakadt meg. Ezt bizonyítja, hogy Émile fia illusztrátora lesz Louise Michel „Misére" (Nyomor) című regényének. Annak a Louise Michel írásának, akit 1905-ben hetvenöt éves korában, Ady Endre politikai gyűlésen szónokolni látott és akiről „A vörös szűz" című cikkében oly meleg rokonszenvvel ír. Nyilas Márta CSEREI SZÁSZ LÁSZLÓ Magam várása Aki most jön: halkan jöjjön Sebtől hímes lápmezőkön tikkadt kráterek ölére lénye legyen mart-magamnak leány-szép ikertestvére aki most jön; liliomok fehérségét mákok mélyen alvó kékjét hozza karcsú két kezében aki most jön; nagy vigyázva titkon lépve tüz lobogjon égig érő rém-riasztó szép szivében. 33