Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Vincze Oszkár: A házfelügyeleti rendszer

FÓRUM Yincze Oszkár A házfelügyeleti rendszer Jövője Budapest állami tulajdonban levő házingatlanaiban 14 ezer házfelügyelőt tartanak nyilván, akiknek 35—40 százaléka teljesen kiöregedett, vagy nagy mértékben csökkent munkaképességű ember. Igen sok közöttük az idős asszony. A munkaképes házfelügyelők száma mindössze 10 ezer körül változik; jelentős hányaduk azonban szintén nyugdíjas. További nagy hányaduk a nyugdíjkor közelében levő vagy azon túljutott ember, akiknek munkaképessége erősen csökkenőben van. A HVDSZ Budapesti Bizottsága Csoportjának jelentése szerint a házfelügyelők havi átlagkeresete 417 forint, a ház- és járdatakarítóké 240 forint. E keresetek rendkívül alacsony volta miatt érthető, hogy a házfelügyelők többsége — még a főfoglalkozásúak is — egyéb kereseti források után kénytelenek nézni. A házfelügyelők 60 százaléka fő foglalkozásként végzi munkáját, 20 százaléknak bevallott mellékfoglalkozása van, 20 százalékuk pedig tovább dolgozó nyugdíjas. A HVDSZ Kommunális és Szolgáltató Bizottságának megállapítása szerint a házfelügyelői lakások minősége — az újonnan épült lakótelepek kivételével — az utóbbi 25 évben sem javult. Az ingatlankezelő vállalatok több mint 15 ezer házfelügyelői lakás adatait ismerik. Ezek közül 6382 komfort nélküli, 2982 félkomfortos, 3216 ko nfortos és csak 921 lakás összkomfortos. Ugyanebből a forrásból származó adatok szerint a házakhoz beosztott dolgozók a lakóház felügyeleti teendőivel havonta 60, adminisztratív és díjbeszedő jellegű tevékenységgel 20, belső munkával — épülettakarítás és házi szemét gyűjtése — 50, közterületi takarító munkával 10 órát teljesítenek. összesen tehát 140 órát dolgoznak, 400 forint körüli bérért. Órabérük ezek szerint 2,80 forintnak felel meg. Ez az egyetlen adat azonban nem is tükrözi a valóságos helyzetet, mert a házfelügyelők szinte állandó készenléti szolgálatot is teljesítenek,; sőt, a heti pihenőnapon is igen gyakran látnak el közérdekű feladatokat. Ilyen bérviszonyok mellett érthető, hogy számuk egyre gyérül, a szolgálat pedig erősen elnéptelenedőben van. Feltűnő jelenség, hogy a házfelügyelők 93 százaléka nő; átlagos életkoruk 53 év; összlétszámuk egyharmada pedig többé-kevésbé túl van a nyugdíjkorhatáron. 649-én már a 70. életévet is meghaladták. További érdekes adaléka a házfelügyelő-kérdésnek: munkaruha, védőöltözet csak a fizikai munkát végző dolgozónak jár. A terhesség és szoptatás idejére járó kedvezményeket, valamint a gyermekgondozási segélyt a házfelügyelő nem kaphatja. Fizetett szabadsága idejére 26 alapbére 4 százalékának megfelelő összegért a házfelügyelő köteles helyettest állítani. A helyettesek — ha ez ilyen módon egyáltalán megoldható — érthetően nem végeznek a kívánalmaknak megfelelő munkát. A tanulmány szerint a bérezés eddigi módja minden szempontból helytelen volt, mert nem tükrözte a végzett munka ellenértékét, sem jelentőségét. A tanácsok a legnagyobb áldozatok árán is vállalnák az idejétmúlt házfelügyelői lakások korszerűsítését. Ennek azonban tételes jogszabály, valamint műszaki és költségvetési nehézségek állják útját. Az is az igazsághoz tartozik, hogy e lakások nagy hányada olyan épületekben van, amelyekben bármilyen korszerűsítés merőben céltalan volna; ha a házfelügyelői lakást korszerűsítik, a lakók összessége is okkal jelentkezhetne ilyen igénnyel. Márpedig bontásra kiszemelt házak korszerűsítése igen súlyos pénz- és energiatékozlást jelentene, így a házfelügyelői lakások túlnyomó hányada szoba-konyhából vagy egyetlen helyiségből áll. A komfortosítás tehát rendkívül nehéz, gyakran teljesen lehetetlen. Egy korábbi rendelkezés értelmében meg a festést, mázolást is csak a saját költségükre végeztethetik el. Fürdőszoba legfeljebb a lakások 7 százalékában van. Szinte eredendő hibája a házfelügyelői bérrendszernek, hogy a bér alapja a szobák száma volt. Ez semmiképpen nem tükrözi a végzett munka mennyiségét és minőségét. A bérezés alapjául a takarított felület mérete és a bérlemények száma szolgálhatna. A főfoglalkozású és nyugdíjas házfelügyelők kétharmadrészének mellékfoglalkozásból eredő további keresete van. Erre kényszeríti őket a főfoglalkozásból származó igen csekély jövedelem. Ez az egyik oka, hogy a munkaképes korban levő emberek lehetőleg más munkahelyek felé tájékozódnak. Az idős emberek fizikai ereje erősen korlátozott, ugyanakkor munkájukhoz semmiféle gépet nem kapnak. Nagyrészük szabadságát sem veszi ki. Gyakori eset viszont, hogy éppen kedvezőtlen munka- és bérviszonyaik miatt napközben önkényesen elhagyják munkahelyüket és ilyenkor a ház teljesen gazdátlanná válik. A bérlők ingó vagyona és az őrizetlenül hagyott házingatlan mérhetetlen érték, amelyben garázda elemek igen tetemes kárt okozhatnak. A házfelügyelő érdekeltségét tehát e két tényező józan értékelése alapján is fokozni kellene. A házfelügyelői nyugdíj, a csekély bér miatt, igen alacsony. A szegényes lakás és a rossz nyugdíjviszonyok következtében cserepartnerük is nehezen akad. Általános gyakorlat, hogy a házfelügyelő nyugdíjba