Budapest, 1971. (9. évfolyam)
6. szám június - Mayer Mária: A Fasisztaellenes Munkásegységfront képviselőjelölésikísérlete 1935-ben
Mayer Mária A Fasisztaellenes Munkásegységfront képviselőjelölési kísérlete 1935-ben A Hitler uralomra jutása után kialakult nemzetközi helyzet kedvező talajt teremtett a fasizmus magyarországi erői számára is. Gömbös miniszterelnök 1935 elején feloszlatta a parlamentet, új választásokat írt ki, s — többek között — törvényjavaslat-tervezetet dolgozott ki a munkást és munkaadót egyaránt felölelő, a bérharcot tilalmazó, s a kormány által ötévenként kinevezett vezetőséggel rendelkező olasz mintájú érdekképviseleti szervek, az ún. korporációk bevezetésére. A fasizmus németországi győzelme után Európa-szerte megerősödtek a jobboldali-szélsőjobboldali mozgalmak. Az új helyzet kialakulásával újraértékelte politikáját a kommunista mozgalom is. Ismeretes, hogy a KMP a Tanácsköztársaság megdöntése után az új szocialista forradalmat tűzte ki közvetlen stratégiai céljául. Ezen a párt 1925. évi kongresszusa sem változtatott. A KMP még 1928-ban, a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán elfogadott program után is fenntartotta korábbi stratégiai irányvonalát. A Komintern Végrehajtó Bizottságának elnöksége 1929 őszén Nyílt level-et intézett a KMP tagságához, ebben megerősítette a KMP álláspontját. A levél leszögezte: „A forradalom Magyarországon csak proletár, csak szocialista forradalom lehet!" Hitler németországi uralomra jutása s Gömbös hazai fasiszta jellegű próbálkozásai nyomán világossá vált e stratégia tarthatatlansága. 1933 második felétől számítható a KMP politikájában beálló változás. Kezdetben ez inkább a taktikai kérdésekben érződött, tekintve, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom új stratégiáját: a demokratikus erőkkel való együttműködést a fasizmussal szemben, csak a Komintern VII. kongresszusa dolgozta ki 1935-ben. A KMP 1933-tól támogatni kezdte a legális szakszervezeteket, felhasználva azokat a munkásosztály jogainak védelmében. „Be a szakszervezetekbe!" — ez volt az új jelszó. A fasiszta törekvések elleni harcot szolgálta a Gömbös-féle korporációs rendszer bevezetésére irányuló törvényj avaslat-tervezet publikálása és támadása. (A tervezetet 1935 első napjaiban az egyik szociáldemokrata vezető funkcionárius juttatta el a KMP-hoz s azt a párt illegális lapja, a „Kommunista" teljes egészében leközölte. Az általános tiltakozás miatt a korporációs rendszer bevezetésére nem is került sor.) A korlátozott legális lehetőségek kihasználására irányuló törekvés tükröződött a KMP itthoni vezetőinek 1934-ben kidolgozott választójogi követelésében, bár ebben a kérdésben is megoszlottak a vélemények. A demokratikus jogokért való harc ugyanis logikusan az általános titkos választójogért való harcot is jelentette. Magyarországon ebben az időben az ország lakosságának csak töredéke rendelkezett választójoggal, s a főváros és néhány vidéki város kivételével mindenütt nyíltan szavaztak. A KMP Budapesti Pártbizottsága 1934 nyarán egyik röpiratába felvette a titkos választójog követelését. A Központi Bizottság helytelenítette ezt: úgy ítélte meg, hogy a titkos választójog követelése megalkuvás a fennálló rendszerrel. A Központi Bizottságban folyó vita a Komintern közép-európai titkársága elé került. A közép-európai titkárság helyeselte a választójogi követelés meghirdetését s így ezt a Központi Bizottság elfogadta. 1935 kora tavaszán, az új taktikának megfelelően a KMP Budapesti Pártbizottsága elhatározta, hogy legális fedőnéven megpróbál indulni a meghirdetett képviselőválasztáson. A terv szerint — a KMP erkölcsi és anyagi támogatása mellett — egy 18 főnyi csoport „Fasisztaellenes Munkásegységfront" néven indulna. Listavezetőnek a jó szónok hírében álló s nagy politikai tapasztalattal rendelkező Kámány Jánost (akkoriban hibásan Kálmán néven szerepelt) jelölték. A 34 esztendős esztergályos Kámány János ifjú kora ellenére régi illegális harcosnak számított. Alig 16 esztendős esztergályostanoncként 1917-ben lépett be a Vasas ifik csoportjába. 1918-ban tiltakozó memorandumot szerkesztett a tanoncgyerekek érdekében; 1918 őszén az ifjúmunkásokat szervezi; 1919 tavaszán a Vörös Hadseregben harcol; az 1920-as években a Vasas szakszervezetben tevékenykedik; 1925—26-ban a Rákosi-per egyik fővádlottja, az éhségsztrájk résztvevője. Egy évig ül börtönben. 1929-bcn munkanélküli éhségfelvonulást szervez; 1930-ban terjeszti az illegális pártsajtót; a gazdasági válság éveiben bérmozgalmakat, sztrájkokat szervez. . . 1935 első napjaiban hozzá is eljut a Gömbös-féle korporációs tervezet egy példánya, s míg felesége diktál, ő egész éjszakán át másolja azt egy MÁV fuvarkönyv lapjaira, hogy másnap átadhassa a KMP vezetőinek — tájékoztatásul. Kámány János elvállalta az új pártmegbízatást. Március első napjaiban felkereste a Berlini (ma Marx) téri közjegyzői irodát, hogy hitelesíttesse a „Fasisztaellenes Munkásegységfront" indulását a képviselőválasztásokon. Megindult hát a legális küzdelem. . . Budapest székesfőváros II. északi és III. déli választókerületében indult a Fasisztaellenes Munkásegységfront 18 képviselőjelöltje, köztük 16 ipari munkás és 2 földmunkás. „Feltűnő, nagybetűs plakátjaink tömegével kerültek a pesti lakóházak és kerítések falaira, deszkáira. Tízezrével osztogattuk lakóházakban, gyárakban, szakszervezetekben, sőt az utcákon a legális választási programnyilatkozatunkat tartalmazó brosúrákat, röpiratokat" — írja viszszaemlékezéseiben Kámány János. A demokratikus szabadságjogok—, a szakszervezetek védelme, a fasiszta rendszabályokat bevezetni akaró Gömbös-kormány elleni tiltakozás — ez a legális propaganda vezérmotívuma. A plakátok, brosúrák és röpiratok illegális nyomdákban készültek, ugyanott, ahol azok a röpiratok, amelyeken a KMP felszólította tagjait és a munkásokat: támogassák a Fasisztaellenes Munkásegységfront képviselőjelöltjeit. Március 17-re két választási gyűlést hirdetett meg a Fasisztaellenes Munkásegységfront. Az egyiket a Baross moziba, a másikat a városligeti Gambrinus kertbe. A Gambrinus kerti gyűlés vezérszónoka Kámány János lett volna, de a rendőrség — a kiadott engedély ellenére — rajtaütött a jelenlevőkön és szétkergette a gyűlést. Másnap, március 18-án, politikai nyomozók jelentek meg Kámány János lakásán, házkutatást tartottak, majd bevitték a főkapitányság politikai osztályára. Két nap múlva az Esti Kurir közölte: „Kommunista szervezkedés miatt előállították a Fasisztaellenes Munkásegységfront listavezetőjét. .." A Népszava március 21-i száma ugyancsak hírül adta: „őrizetbe vették a Fasisztaellenes Munkásegységfront vezetőit". A választási akció ezzel természetesen kútba esett, pedig Kámány János visszaemlékezése szerint az ajánlási listákat alig néhány nap alatt is több százan írták alá, köztük a demokratikus értelmiség képviselői, orvosok, ügyvédek, stb. Kámány János március 22-én szabadult a toloncházból. November 20-án kelt a budapesti királyi ügyészség vádirata ellene és 19