Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Dr. Gács Ferenc: Védekezés a rágcsálók ellen

FORUM Védekezés a rágcsálók ellen A rágcsálók, elsősorban a patkányok elleni küzdelem világszerte előtérbe került. A kérdéssel az elmúlt években az Egészségügyi Vüágszervezet is behatóan foglalkozott és megállapította, hogy a patkányok által okozott gazdasági és egészségügyi kár roppant jelentős. A gabonaneműekben végzett pusztításukat világviszonylatban egyes jelentések 15 millió, más jelentések 33 millió tonnára becsülik. A rágcsálók és rovarok minden évben a termés több mint 20%-át pusztítják el betakarítás előtt. Az élelmiszerek fogyasztásán és szennyezésén kívül, hatalmas károkat okoznak épületekben, közművekben, közgyűjteményekben, csomagoló" és göngyöleganyagokban stb. Az USA egyik élelmiszerraktárában, ahol patkányokat észleltek, s emiatt felülvizsgálták a két hónapja tárolt készleteket, a nagyfokú szenynyezés miatt 1200 zsák sót, 1724 zsák kávét, 15 tonna lisztet és több mint 2000 tonna cukrot kellett megsemmisíteni. Hasonló példákért nem kell ilyen távolságra menni. Budapesten is nagy a rágcsálók száma és kártevésük igen jelentős. A Söripari Vállalat évi 250 000 Ft, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat 45 000 Ft, a Fővárosi Vasipari Vállalat 253 000 Ft, az I—XXII. kerületi Közért Vállalatok 242 000 Ft kimutatható kárt jelentettek. Szerintem azonban a fenti kártételek jelentősen alábecsültek és nem tükrözik a valóságot. Ezt bizonyítja az is, hogy a budapesti pályaudvarokon a rágcsálók évenként több millió forint kárt okoznak a MÁV által szállított áruban. A föld különböző területein, sok országban és városban a patkányok száma több, mint a lakosságé. WHO adatok szerint Indiában a patkány populáció tízszerese a lakosság számának. Az USA-ban 195 millió lakosra 100 millió patkány jut. Általában elfogadott becslés, hogy Budapesten 2,5—3 millió patkány él. Vannak különösen fertőzött területek, pl. a vágóhidak, csarnokok, piacok, sertéshizlaldák stb. környéke. Egy-egy patkány évenként legalább 12 kg élelmiszert fogyaszt, és ürülékével is nagy mennyiségű élelmiszert tesz emberi fogyasztásra alkalmatlanná. Ez évente Budapesten kb. 2500 tonnának megfelelő élelmiszermennyiség. Ha ehhez még hozzávesszük azt a kárt, amit az épületek rongálásával, a közművekben és a közgyűjteményekben okoz a patkány, akkor a patkányok évi kártételét több száz millió forintra becsülhetjük. Gazdasági kártékonyságukon túlmenően a patkányok több mint harmincféle fertőző betegségnek a terjesztői. Világviszonylatban ezek közül legfontosabb a pestis; hazánkban a salmonellozis és leptospirozis. Gyakran ételmérgezések okozói. Terjesztői lehetnek a trichinellózisnak is. Egyes államokban ezért törvényben rögzítették, hogy ha egy lakott terület 15%-án patkányelözönlés van, az már közvetlenül is veszélyezteti a lakosság egészségét és gondoskodni kell a mentesítés megszervezéséről, valamint végrehajtásáról. Korszerű módszerek Hazánkban jelenleg kormányrendelet alapján — az Egészségügyi Minisztérium elvi irányítása mellett — a helyi közegészségügyi szervek, illetve az ingatlan tulajdonosok és bérlők végzik a rágcsálók irtását. Budapesten 1954 óta a Fővárosi KÖJÁL szervezésében folyt a rágcsálók elleni védekezés, elsősorban az évenként kétszer — tavasszal és ősszel — lebonyolításra kerülő kampányok formájában. Az elért eredmények mérsékeltek és nem állnak arányban a mintegy évi 20—30 millió forintot kitevő anyagi és munkaerő-ráfordítással; csak a nagyobb mérvű elszaporodást tudtuk meggátolni. Mindeddig az irtás végrehajtását nem lehetett egységesen megszervezni. Az érintett szervek sem a jelentőségének megfelelően kezelték ezt a feladatot. A részben, vagy nagymértékben mentesített területen az irtást nem követte fenntartás, ami újbóli elpatkányosodáshoz vezetett. A patkányirtás szakértelmet kíván. A lakosság viszont kellő szakismeret és megfelelő irtószer hiányában objektumai patkánymentesítését nem képes megoldani, részvétele így a deratizációban csekély. A szakvállalatok munkája sem mindig kielégítő, mert nem következetesen hasznosítják a rágcsálók elleni védekezés korszerű elveit és módszereit. A főváros épületeinek és közműveinek jelentős hányada elöregedés, háborús kár stb. következtében nem kielégítő műszaki állapotban van, hiányoznak azok a berendezések is, amelyek a patkányvonulást, patkánybehatolást vannak hivatva akadályozni. Sok helyütt hiányoznak, vagy a célnak nem megfelelőek a csatorna-, lefolyó és szellőzőrácsok, a pinceablakok és egyéb nyüászáró szerkezetek. E műszaki hiányosságok nagy többsége megfelelő karbantartással megszüntethető lenne. Sajnálatos, hogy még az új tervezési elképzeléseknél sem veszik figyelembe a patkányok elleni műszaki védekezés lehetőségeit, emiatt több új lakótelepünkön is rövid idő alatt elszaporodtak a patkányok. A korszerű védekezésben három tényező játszik szerepet. Az egyik a rágcsálók életmódjának mind pontosabb- megismerése; a másik az irtószerek kutatásának és gyártásának fejlődése; míg a harmadik az előző kettő alapján létrehozott szervezési módszer. A korszerű deratizáció ma már nem az évi egy-két alkalommal történő kampányirtási formákat helyezi előtérbe, hanem egyszeri nagy akciót, amely alatt a patkányokat egy településen belül teljesen kiirtják. Ezután az eredmény fenntartását célzó karbantartást kell biztosítani. Tehát a kezdés időpontjától az irtás mindaddig folytatódik, míg az adott településen patkányelőfordulás észlelhető, illetve még azon túl is figyelmet kell fordítani újabb patkány megtelepedés és invázió elhárítására. Bebizonyított ugyanis, hogy az egész városra kiterjedő deratizációs kampány csak akkor hatásos, ha a patkánypopuláció pusztulása legalább a 90%-ot eléri. Ilyen elv alapján történt irtás Nyugat-Németország több nagy városában (Hamburg, Duisburg, Saarbrücken, Cuxhaven, Helgoland-sziget stb.), Angliában, Walesben, Dánia több megyéjében; az utóbbi években Prágában és Bulgária több városában is. A költségkihatásokra jellemző, hogy Nyugat-Németországban pl. egy-egy városban az akció és a fenntartás összege kb. 10 MD kiadást jelentett évente, lakosonként. Ez az összeg azonban sokszorosan visszatérült, már a következő években. Városok teljes patkánymentesítése biztosítható ma már a korszerű irtószerek komplex alkalmazásával és modern módszerekkel. A nemzetközi irodalomban speciális nomenklatúra jelent meg: a „rat-free town", azaz a „patkánymentes város". Magyarországon az elmúlt években a Fővárosi KÖJÁL kezdeményezésére történt több, hasonló elveken alapuló, bár méreteiben kisebb deratizáció. Először a KÖJÁL végzett deratizációt a főváros III. kerületében, 1965—66-ban. Egy évi munka a kerületben mintegy 95%-os patkánycsökkenést eredményezett. A kísérleti jelleg miatt az akciót csak minimális fenntartási munka követte, ezért az eredmény nem volt tartós. Hasonló deratizációt végzett a KÖJÁL a Nagytétényi Sertéshizlalda telepén, üzemi tapasztalatok szerzése végett. Itt a patkányok által elfogyasztott csalétek mennyiségéből kiszámítható volt, hogy a mintegy 25 000 Ft-os ráfordítás csupán takarmányban évi 1 millió Ft megtakarítást eredményezett. A patkányok ugyanis 2 nap alatt több mint 7 q csalétket fogyasztottak; valószínűleg takarmányból sem ettek volna kevesebbet. A fentiek alapján úgy véljük, hogy a patkányok okozta gazdasági kár, valamint a főváros járványügyi helyzetének továbbjavítása végett elkerülhetetlenül szükségessé vált Budapesten a teljes deratizáció végrehajtása. Ehhez ma már a felsorolt feltételek is megvannak. Fővárosi kezdeményezésre az Egészségügyi Minisztérium az érdekelt tárcákkal együttesen úgy módosította tehát az érvényben levő jogszabályt, hogy a tanács illetékességi területén elrendelheti a kötelező és teljes rágcsálóirtást, azt minden jogi személy köteles tűrni és támogatni, és az ezzel járó kiadásokat a tanácsnak megtéríteni. Lehetővé teszi a jogszabály továbbá azt is — és ez 32