Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Siklós László: Nevelési Tanácsadó

konkrét megfogalmazáshoz, hogy a gyereket pszichológushoz kellene vinni. Pedig az ilyen helyzetek — amikor pszichológusra lenne szükség — tömegesen fordulnak elő. Magyarországon 1905-től 1948-ig — többek között a Ranschburg laboratóriumban, a Gyermekideggondozó Intézetben, az I. sz. Gyermekklinikán, kórházak ambulanciáján — folytattak nevelési tanácsadást. Az 1950-es évek végén merült fel újból a Nevelési Tanácsadók létrehozásának a gondolata. Budapesten a Gyámhatóságok fogalmazták meg: mindennapi munkájuk jobb elvégzéséhez ilyen tanácsadókra lenné szükség. Olyan komplex tanácsadó-szolgálatra, ahol a gyermeket alaposan megvizsgálnák. Az ügynek sikerült megnyerni jónéhány pedagógust, orvost, gyógypedagógust, gyermekpszichológust. Az első években még híjával voltak a tapasztalatoknak, egységes elvek sem alakultak ki. De sem ezt, sem a rendszeres működést nem is lehetett számonkérni. A résztvevők szó szerint társadalmi ügynek tekintették, lelkesedésből, társadalmi munkában, ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak. A kezdeményezők közül ide kívánkozik I.ing Lajos orvos-pszichológus, Paneth Gábor orvos-pszichiáter, Selmeczi László gyógypedagógus, Székely Lajos pszichológus neve. A tanácsadók legalizálására és az első működési szabályzatra egy évtized után került sor. 1968 januárjában a Fővárosi Tanács határozatot hozott: minden kerületben létesíteni kell Nevelési Tanácsadót. Tagjai mellékállású — tehát honorált — munkatársak legyenek, s működésükhöz a kerületek helyiségeket, valamint költségvetésükből megfelelő öszszeget biztosítsanak. 1969-ben a Fővárosi Gyermek-és Ifjúságvédelmi Bizottság ajánlást tett: a tanácsadókba függetlenített, azaz főállású pszichológus kerüljön. A tanácsadók létrejöttének első, hősi korszaka ezzel lezárult. Szakmai összetétel A tanácsadót minden kerületben úgy igyekeztek kialakítani, és a továbbiakban fejleszteni, hogy minél sokoldalúbb vizsgálatot tudjanak végezni. Azokban a kerületekben, ahol a főállású pszichológusok gyakorlattal rendelkeznek, már ők irányítják a csoportot. Más kerületekben pedig friss-diplomás — elsősorban a pedagógiai lélektanszakon végzett — pszichológus vezet majd egyegy csoportot. A vezetőn kívül még egy-két mellékállású pszichológust is alkalmaznak. A csoportnak tagja egy-két pedagógus, akik a vizsgált gyermek tudásszintjét mérik, összevetik, s viselkedését megfigyelik várakozás, játék közben, az óvodában, illetve az iskolában. A gyógypedagógus szűrővizsgálatot végez, hogy a gyermeknél fölmerül-e szellemi fogyatékosság gyanúja. A csoportnak helyenként tagja gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő is. A tanácsadóban a gyermekszakorvos hivatott a testi betegség megállapítására, gyógyítására. A tanácsadók arra törekszenek, hogy lehetőleg a kerületi tanács egészségügyi osztályának gyermekgyógyász főorvosa vagy annak megbízottja működjék náluk. így a szükséges intézkedést — szakrendelés, receptírás, kórházi, szanatóriumi beutalás — halogatás nélkül megteheti. A tanácsadót asszisztens-adminisztrátor egészíti ki. A beutalás módja A Nevelési Tanácsadók ott vetették meg a lábukat, ahol tudták. Rendelnek általános iskolában, tanácsházán, gimnáziumban; van olyan kerület, ahol egykori orvosi rendelőben rendezkedtek be, másutt egy iskola több emeletén, szétszórva működnek. Jelenleg csupán négy kerületben dolgoznak ideálisnak mondható körülmények között, egymással öszszefüggő helyiségekben. A rendelési idő — körülményeiktől függően — heti 10 órától heti 22 óra között változik. A beutaltakat általában délután 4 és 8 óra között fogadják. Mert a vizsgálatot többnyire beutalás előzi meg. A beutalást kérheti a gyermek pedagógusa — osztályfőnöke —, az indok és. az eset leírását kiegészítve az iskolaorvos javaslatával. Kivizsgálást kérhet, a pedagógustól függetlenül, az iskolaorvos vagy bármelyik szülő. És kérheti, sőt, elrendelheti a gyermek kivizsgálását a gyámhatóság. A Nevelési Tanácsadó ezután berendeli a gyermeket, irataival, s lehetőleg az anyjával, aki a legtöbbet tud mondani róla, a terhességtől kezdve. A tanácsadók foglalkoznak óvodásokkal, általános iskolai, iparitanuló-intézeti, technikumi és középiskolai tanulókkal; tehát 3 éves gyermekektől 18 éves if jakig. A problémák már az óvodáskorúaknái kezdődhetnek: pszichés zavar, fejlődési rendellenesség, öszszeférhetetlen magatartás. A tanácsadó fontos feladata az iskolaérettség vizsgálata. A gyermekorvosok Budapesten körülbelül egy évtizede megvizsgálják a gyermekeket, hogy testileg egészségesek, fejlettek-e. De ez a vizsgálat nem terjed ki a gyermekek értelmi fejlettségére. A tanácsadó ezért — az orvos diagnózisa után — az egész személyiség érettségét vizsgálja meg. Az óvodába járó gyerekek fejlődése általában egyenletes; legalábbis jobban ellenőrzött. A tanácsadó az elmúlt évben elsősorban az óvodába nem járókat vizsgálta. Budapesten 1969/70-ben valamennyi otthon nevelt gyereknél végeztek iskolaérettségi vizsgálatot. És kísérleti jelleggel csoportosan, óvodákban is. A tanácsadók munkája az általános iskolákban folytatódik, ahol sok a pszichésen sérült, nehezen nevelhető, családi körülményei miatt veszélyeztetett gyerek. Együttműködés — helyett Vannak tanulók, akiknél a pedagógus — egyébként jól bevált — módszereit sikertelenül alkalmazza. Sok esetben a gyermek helytelen magatartásának okait nem is tudja feltárni, s különösen nem tud beavatkozni, hogy a kiváltó okok megszűnjenek. Erre módja, megfelelő eszköze, de szaktudása sincs. Ezért ezekben MTI Fotó — Lajos György felvétele 29