Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Gábor István: A magyar zeneművészek háza

mint a német Breitkopf und Härtel nemrégiben a 250. évfordulóját ünnepelte. Mégis, többékevésbé elégedettek lehetünk, ha arra gondolunk, hogy viszonylag rövid idő alatt feldolgoztuk azt a restanciát is, ami a régi zeneműkiadóknál fölgyülemlett. A vállalat egyik legújabb büszkesége a kasseli patinás Bärenreiter Verlaggal közösen megindított új Liszt-kiadás, amely dr. Gárdonyi Zoltán és Szelényi István szerkesztésében az első sorozatban közrebocsátja Lisztnek két kézre komponált \ilamennyi zongoraművét. Ebből az első kötet, az Etűdök első füzete már megjelent. A magyar lemezgyártás eredményeit sok egyéb között tekintélyes külföldi testületek díjai is mérik. És ilyen díjakból mind több került az utóbbi években a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz. 1968-ban például a francia Charles Cross Akadémia nagydíjával tüntették ki Szokc.lay Sándor Vérnászának és Liszt zsoltárainak felvételeit; egy év múlva ugyanez a Liszt-lemez és mellette Liszt több egyházzenei művének magyar felvétele megkapta a francia Lemezakadémia nagydíját. Ugyanebben a kitüntetésben részesült az elmúlt év végén a Bartókösszkiadás, amelyből addig 15 lemez került ki Párizsba. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy a Bartók-összkiadás olyan külföldi A lépcsőház lemezek társaságában kapott párizsi nagydíjat, mint például Beethoven Hármasversenyének felvétele Herbert von Karajan vezényletével, David Ojsztrah, Rosztropovics, Richter közreműködésével, azután Dietrich-Fischer Dieskau Schubert-ciklusa, és a moszkvai Bolsoj híres Anyegin-előadása, Rosztropovics vezényletével, francia felvételen. A magyar lemezgyártás külföldi sikereihez tartozik, hogy Szokolay Vérnásza megnyerte 1968-ban az NSZK hanglemezdíját is. Ezt a díjat kapta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak az UNESCO támogatásával készített négylemezes Magyar Népzenesorozata is 1970-ben. o A magyar zenei élet egyik jelentős korszaka rövidesen lezárul a régi Országos Kaszinó épületében. Mire e sorok megjelennek, valószínűleg a legtöbb zenei intézmény elfoglalja már helyét a Vigadó irodaházának emeletein. Tizennyolc különféle hivatal, kiadó, szervezet kerül a Vörösmarty térre, köztük valamennyi országos zenei intézmény. A Semmelweis utca 1 — 3. számú épület tör-Dr. Wekerle Sándor A könyvtár ténete pedig rövidesen újabb fejezettel gazdagodik: a Népköztársaság útjáról idekerül az Állami Balettintézet. Előreláthatólag két esztendő múlva. Közben ismét átalakítják a házat, mert ebben a formájában — mondják a szakemberek — nem felel meg új céljának. Négy nagy baletttermet építenek, a belső térben, a koncertterem fölött étterem és konyha létesül. A kamaraterem, amelyben egykor fényes bálokat, az 50-es évek végétől pedig egészen 1971. január 31-ig koncerteket rendeztek, előadóteremmé alakul a balettnövendékek számára. De előbb megnagyobbítják a színpadot, és vetítőberendezéssel szemléltetésre, oktatásra is alkalmassá teszik. Az épületben végre megvalósul az állami balettoktatásnak az a régi törekvése, hogy az intézet, az iskola és a diákotthon egy helyen legyen. Lesz tehát itt általános iskola, gimnázium és művészeti szakközépiskola, száz főre tervezett diákotthon, amelynek külön bejárata a Kossuth Lajos utca felől vezet majd. Hajdanában csak fényes bálok alkalmából nyitották meg ezt a kaput; most állandóan nyitva lesz a tehetséges ifjú táncművészek előtt. De ez már nemcsak a Semmelweis utca 1 — 3. számú ház, hanem a magyar táncművészet számára is új fejezet kezdetét jelzi.