Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Gábor István: A magyar zeneművészek háza

Gábor István Egy régi épület új arca A magyar zeneművészek háza, Semmelweis utca 1—3. Annak az épületnek a történetét, amely az V. kerületben, a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán található — nagyon sommásan és a dolgokat leegyszerűsítve — így jellemezhetnők: a cigányzenés főúri báloktól a nagytömegek Beethoven-hangversenyéig. Az épület históriája, amiről az alábbiakban szólunk, bizonyítja majd, hogy nem is közhely ez a megállapítás, és hogy benne van a történelem sorsfordulója is. o 1882. december 17-én, vasárnap délután 4 órakor közgyűlésre jött össze néhány előkelő úr a régi képviselőház első emeleti dísztermébe. Egy kaszinó alapítása volt a megbeszélés témája. Az új kaszinó tervének kezdeményezői dr. Wekerle Sándor, a későbbi háromszoros miniszterelnök, Reviczky Ambrus és Perczel Gyula voltak. Az alakuló közgyűlésre 1883. január 28-án került sor a Hungária Szálloda termében, 352 tag jelenlétében. Hosszas vita után eldöntötték, hogy Országos Kaszinó lesz az új klub neve. Az első alapszabály első pontja így határozta meg a kaszinó célját: „A magyar társadalom művelt osztályainak érintkezési központot nyújtani, mely az igényeknek megfelelő társas szórakozásokon felül közhasznú célok és eszmecserék előmozdítására szolgáljon . . ." Politikáról szinte szó sem esik még ebben az alapszabályban; a ravasz megfogalmazás azonban már az induláskor sejteti, melyek azok a „magyar művelt osztályok", amelyek számára e kaszinó megnyílik, és hogy kik lehetnek tagjai. Talán érzékelteti szellemét és légkörét az is, hogy a három állandó igazgató közül Wekerle Sándor 1921-ig tölti be ezt a tisztet, 1920 és 1941 között pedig gróf Teleki Pál. A hangos kártyacsatákról, a gazdag arisztokraták egyéb úri passzióiról lelkendezve tudósít visszaemlékezéseiben Bognár János főkomornyik. Tartalmára az 1927-ben megjelent könyv címéből is következtetni lehet: „Három évtized egy úri kaszinó életéből." o Hat évig kapott helyet az Országos Kaszinó a Hungária Szállodában, majd újabb hat esztendeig a régi Nemzeti Színház épületében. De mert tagjainak száma aránylag gyorsan növekedett — mint említettük, háromszázötvenketten alapították meg a klubot és 1890-ben már 877 volt a létszám —, szűknek bizonyult az a néhány terem, amit a színházépület nyújthatott. Megvették tehát a Kossuth Lajos utca és az Űjvilág utca — 1906-tól Semmelweis utca — sarkán levő Arany Sas Szállodát, de mert ez a telekrész kicsiny volt, megvásárolták hozzá a Vimmercsaládnak az Arany Sas melletti házát is. Itt épült fel ezután néhány év alatt báró Aczél Béla, az egyik kaszinó-igazgató javaslatára, Ziegler Győző építész tervei szerint az új palota. Ahogyan a derék főkomornyik emlékirataiból kiderül, már ekkor sem készült el pontos határidőre a ház . . . 1895 novemberében kellett volna megnyitni, de 1895. november 24-én csak a földszinti étterem kezdhette meg munkáját, a végleges megnyitásra 1896. január i-ig kellett várni. A főbejárat akkor is az Újvilág (Semmelweis) utca felől volt, mint most, de bálok alkalmával az előkelő vendégek egy másik bejáraton, a Kossuth Lajos utca felől mehettek föl. A főkapun belépve hatalmas hallba érkeztek a kaszinó tagok. Huszárok álltak itt, akik elvették a kabátokat és a ruhatárba akasztották. A földszintet, mint említettük, a tágas értterem foglalta el, az első emeleten írószoba, könyvtár és néhány olvasóterem volt. Szinte valamennyi korabeli riport kiemeli, hogy a mahagóni falakkal borított könyvtárban már kezdetben több mint 4000 kötet állt az olvasók rendelkezésére. (Hogy ebből mennyit olvastak, arról nem találtunk statisztikát.) A könyvtár fölött a második emeleten kártyaszobákat építettek — az alapszabályok csak készpénzben engedélyezték a játékot —, ide falépcső vezetett föl a biliárdszobából, illetve lift a földszintről. Volt több vívóterem is az emeleten, később pedig vendégszobákat építettek a vidékről érkező, hosszasabban itt időző tagok számára. A bálokat a sárga teremben tartották — ennek a helyén található most az Országos Filharmónia Kamaraterme —, a helyiségért, ha nem a kaszinó vette igénye, 300 koronát kellett fizetni, egy 1916-os tudósítás szerint. Volt még a földszinten egy úgynevezett zöld terem, itt alapították meg 1898-ban az első női kaszinót. Herczeg Ferenc folyóirata, az Üj Idők nagy lelkesedéssel köszöntötte a klubot, mondván, hogy végre a nők is kivívták maguknak a társalkodáshoz való jogot, és nem otthon, a saját szalonjukban kell költséges fogadásokat adniok előkelő vendégek számára . . . „Az angol nők műveltsége, kitartása, mellyel a kezdet nehézségeit leküzdötték, szolgáljon például a mi hölgyeinknek is" — írta 1899. január 29-i számában az Űj Idők. Az épület halijából félköríves feljáró vezetett föl — és vezet föl ma is — az emeletre. A háznak, amely építészetileg nem különösebben értékes, ez a barokk pompájú széles és dekoratív lépcsőzet az egyik legmutatósabb része. A lépcsősor emeleti pilléres oszlopain valaha bronzszobrok álltak. A ház mai gazdái arról tájékoztattak, hogy ezek a szobrok a II. világháború során eltűntek, és nem lehet tudni, kik készítették, mit, vagy kit ábrázoltak. Ha megbizunk Bognár János főkomornyik emlékezetében, akkor valamit mégis megtudhatunk e szobrokról. Bognár szerint ugyanis ott állt Fadrusz János műve, „A farkasokkal viaskodó Toldi Miklós", aztán Zala György és a híres francia szobrászművész, Falconet alkotása is. (Valószínűnek látszik, hogy ez utóbbi inkább csak másolat lehetett.) De volt más művészeti érték is az Országos Kaszinóban: később sorra megfestették az alapítók képeit, és a többi között Benczúr Gyula és Ferenczy Károly is készítettek ilyen portrékat. Nem csekély személyzet állt az Országos Kaszinótagságarendelkezésére. Egy 1917-es kaszinóévkönyv szerint fizetett alkalmazott volt az épületben: a titkár, a könyvtáros, két főinas — egyikük lehetett három évtizeden át Bognár János —, 15 inas, négy inasnövendék, egy fizetőpincér, négy ételhordó, hat pincérnő, nyolc borfiú, három liftes, egy-egy szolga, szobatisztító, szobatisztítónő, gépész, viceházmester és öt takarítónő. o A kezdeti prosperitás, a vidám, hangos és fennhéjázó kaszinóélet után volt egy rövid időszak az épület történetében, amikor a ház sokkal fontosabb és nemesebb célokat szolgált. 1919. január 20-án lefoglalták a második emeleti részt és diákotthonnak rendezték be. Amikor pedig kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a IV. kerületi pártszervezet költözött ide. A kerületi direktórium az olvasóteremben tartotta gyűléseit, és Wekerle Sándor emeleti szobájában volt a pártszervezet titkársága. Később a Vörös Hadsereg egy része, a vasasok dandárja vette birtokba az épületet. 1919 decemberében a kaszinó első ténykedéseként Wekerle elnökletével rendkívüli közgyűlést tartottak, ezen kizárták a tagok sorából Károlyi Mihályt és nyolc társát, köztük Linder Bélát, a Károlyi-kormány hadügyminiszterét, s dr. Harrer Ferencet, a Tanácsköztársaság bécsi követét. A húszas évek elején az Országos Kaszinó népszerűsége rohamosan csökkent, és ez megmutatkozott a tagok számának apadásában is. Amíg 1917-ben 2227 tagot számlált a klub, 1930-ban már csak 1875, 1940-ben 1480 tagja volt a kaszinónak. Panaszkodik is erről A kaszinó alkonya című cikk írója a Pesti Napló 1933 húsvéti riportjában. A szerző, Rab Gusztáv, miután bemutatja a Nemzeti Kaszinót és a Park Clubot, így folytatja riportját: „A középosztály anyagi leromlásának tükre a harmadik előkelő klub, az Országos Kaszinó, amelynek tagnévsora az utóbbi időben erősen megcsappant. Az arisztokrata tagok túlnyomó többsége kilépett az Országos Kaszinóból . . . Ilyen módon a kaszinó ma köztisztviselők, ügyvédek, orvosok és földbirtokosok klubja ... A kapu előtt, ahol évekkel ezelőtt fogatok és autók várakoztak, most néhanéha egy-egy szürke taxi áll meg, és nyomban továbbrobog." o Az Országos Kaszinó végső alkonya 1945-ben jött el. A régi kaszinók, klubok feloszlatása után — az épület háborús sérüléseit sebtiben kijavítva — a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos központja költözött a Semmelweis utca 1—3. számú házba. Wekerle Sándor egykori szobáját Balogh páter, a Kisgazda Párt egyik vezetője foglalta el, a többi helyiséget irodáknak használták. Amikor megszűnt a Kisgazda Párt, az épületet a Magyar —Szovjet Művelődési Társaság központja kapta meg. 1950-től 1956 októberig volt itt az MSZMT székhelye; az ellenforradalom alatt vandál huligánok betörtek a társaság Kossuth Lajos utcai oldalon levő könyvüzletébe, fölgyújtották a máglyára rakott 23