Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Még egyszer a Közmunkatanácsról

MTI Fotó — Bajkor József felvételei Ónody Éva Az MTI-röl jelentem Hírláncok már a történelem kezdetén léteztek; őrszemek mozdulatokkal, hangokkal továbbították a híreket. A közösségek mindig megteremtették távközlő eszközeiket; gondoljunk csak a görögtüzekre, vagy az afrikai tamtamra. Később a távoli világ elhalkult hullámverését a kor két utazója: a katona és a kereskedő hozta. Batu kán halálhíre a XIII. század legtökéletesebben szervezett lovasfutár hírláncán is csak hetek múlva ért Európába, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről 1917-ben napok múlva értesültünk, de Nasszer elnök halálhíre 1970-ben percek alatt ideért. Az információ forradalma 106 évvel ezelőtt Thomas Edison és Sámuel Morse fizikusok találmányaival kezdődött s rohamosan közeledik kiteljesedett formájához; a titkok korlátainak ledöntéséhez. „Földünk egyetlen világméretű falu lett — mondja McLuhan szociológus —, ahol mindenki ismeri a legfontosabb eseményeket." A Magyar Távirati Iroda idén lép 90. életévébe. 1881-ben alapította két vállalkozó kedvű gyorsíró: Maszák Hugó és Egyesy Géza. Ezzel a magyar hírközlés függetlenítette magát a bécsi Correspondenz-Bureau-tól. Egy év múlva már kapcsolatban állnak a legnagyobb hírügynökségekkel, a londoni Reuterrel, a párizsi Havassal, Berlinnel, Béccsel, Rómával. (Barcs Sándor, a mai MTI vezérigazgatója: „A Reuternél még ma is őrzik az 1882-ben kötött szerződés eredeti példányát s úgy emlegetik az MTI-t, mint a legidősebb európai távirati irodák egyikét.") Mégsem bizonyulhatott jó üzletnek ez a vállalkozás, mert a tulajdonosok 1898-ban eladják az MTI-t dr. Radó Sámuelnak, az ismert publicistának. 1920-tól a Horthy-rendszer lemond az intézmény állami kezeléséről és részvénytársaság kezébe adja az MTI-t. De Kozma Miklós, az igazgató, politikailag elkötelezettje a kormánynak, s személye elegendő biztosítéknak látszik. Az MTI anekdotázó kedvű öregje, aki immár 45 éve bábáskodik itt a hírek forrásánál, s még ma sem tud megválni az intenzív munkától, így kezdi történeteit: — A fáma szerint Radó gyakran sétált a munkatársak között, érdeklődött, nézelődött. Fgy fiatal kolléga, aki pár napja volt nálunk, éppen letette a telefont, mikor az igazgató hozzálépett. — Mi újság, fiatalember, mi érkezett ? — Semmi különös, méltóságos uram, csak a csendőrség adott egy hírt, aminek a valódiságát nem tudjuk ellenőrizni, s nem hiszem, hogy nekik van igazuk. — Jegyezze meg, fiatalember — válaszolt Radó —, hogy nálunk mindig a csendőrségnek van igaza. A két világháború között az MTI érdekkörébe vont több intézményt: a Telefonhírmondót, a Rádiót, a Magyar Hirdetőt, a Magyar Filmirodát, továbbá egy bankot és egy műszerüzemet. 1945 után fokozatosan önálló vállalattá, szocialista hírszolgálati intézménnyé alakul. A Rádió jelenlegi, Bródy Sándor utcai székházából 1953-ban Budára költözik az MTI, a festői szépségű Tabánba, a Naphegyre. A négyemeletes székház tetején furcsa rádióantennák jelzik a sajátos rendeltetést. A kormány félhivatalos intézménye kettős feladatot teljesít: ellátja az ország újságjait, a Rádiót és a TV-t hazai és külföldi hírekkel, információkkal, s ezzel párhuzamosan magyar vonatkozású hír- és fényképanyagot juttat a külföldi hírügynökségeknek, sajtóirodáknak stb. * Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: „. . .kedden o órától sztrájkba lépett a General Motors 344 000 dolgozója. . ." Kísérjük végig a távoli földrészről érkezett hír útját — mondjuk — a Népszabadsághoz való megérkezésig, hogy belenézhessünk az MTI rendkívül összetett apparátusának szerkezetébe. 16