Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Még egyszer a Közmunkatanácsról

s kereken hatvanezer sertést fo­gadott be, egyre lejjebb szorul a ranglistán. Vannak, akik bizonyos nosztal­giával gondolnak vissza azokra az időkre, amikor egyes kerüle­tekben szép számmal tartottak állatokat. Azt hiszem, vitatható az az elképzelés is, amit egy vezető állatorvostól hallottam. Szerinte az illetékesek ott követ­tek el hibát, hogy a higiénikus állattartást annak idején nem fel­tételekhez kötötték, hanem kate­gorikusan eltiltották. Az állat­tartást „közegészségügyüeg nem kívánatos"-nak minősítették. Hol­ott: ahol elszaporodnak a le­gyek, ott légyirtót is kapni. Jobban félünk a sertésbűztől, mint a benzingőztől? Hány, az egészségre hasonlóképpen káros koszos lebujt, piszkos vendéglőt, bisztrót, W. C.-t nem zárnak be ? Külföldi városokban is van pél­dául tehenészet, higiénikusabb, tetszetősebb, mint sok más intéz­mény. Manapság már olyan tech­nológiával is lehet malacot tar­tani, hogy annak jóformán szaga sincs. Mindezek tudatában is, fel­tehetően kevesen hiányolják, hogy a fővárosban nevelt haszonálla­tok száma erősen megcsappant. Egyetem — kutatás A főváros mégsem vonta ki magát az állattenyésztés gondjai­ból. Itt működik ugyanis az Állatorvostudományi Egyetem, az ország egyetlen ilyen jellegű intézménye. 1787-ben alapítot­ták, s már több mint nyolcvan éve Budapest belvárosába, a VII. kerületbe költöztették. Az épü­letek jó részét a közelmúltban le­bontották s a helyén már — a szokásos tempóban — építkez­nek: 120 millió forintért új épü­leteket húznak fel, amelyekben a legkorszerűbb műszerek kap­nak helyet. Az új módszerek alkalmazása nem csupán az okta­tást, hanem a kísérletezést, a tan­széki kutatásokat is segíti. Hi­szen az egyetem a magyar állat­tenyésztés fő kutatási bázisa. — Az utóbbi időben megvál­tozott az állatorvos tevékenysége — magyarázza dr. Kovács And­rás professzor, az egyetem rek­tora. — Ma már nem egy-egy állat ellátásáról, esetleg gyógyí­tásáról kell gondoskodnunk. A tömegesen együtt tartott állatok új problémák megoldását sürge­tik. Egyfelől más, új betegségekre fogékonyabbak, s így új kutatá­soknak nyitnak tért, másfelől: egy-két beteg állat könnyen fer­tőzheti a többit is. Tehát a be­tegségek megelőzésére kell igen nagy gondot fordítani. Az egye­tem, a tanszékek munkatársai rendszeresen járnak vidéki gazda­ságokba, ahol a legkülönfélébb kérdésekben konzultálnak a helyi szakemberekkel. Az iparszerű ál­lattartás előnyei igen jelentősek. Nekünk ezt lényegében még csak a baromfitenyésztésben sikerült kiaknáznunk. Egy érdekes példát mondanék: az egyik legkorsze­rűbb gazdaság — a bábolnai — minden héten bérel egy IL-18-as repülőgépet, hogy baromfitermé­keit a Közel-Keletre exportálja. — A tanszéken végzett kuta­tások persze nemcsak állategész­ségügyi problémákat ölelnek fel. Sokszor ugyanazoktól a kóroko­zóktól betegednek meg az álla­tok, mint az emberek; ebben az esetben az állat terjeszti a beteg­séget. Ez már közegészségügyi feladatokat jelöl. Az állat gyó­gyítása sokszor olyan tapasztala­tokat ad, amelyeket az ember gyógykezelésében lehet haszno­sítani; hasonlóképpen a humán­gyógyszereket először — többek között — mi próbáljuk ki, ellen­őrizzük állatokon. Állatkórház — állatklinika A felszabadulás előtt magán­állatkórházakban gyógyították a beteg állatokat. Negyvenöt után két állatkórház működött: a Le­hel úti és a kőbányai; ez utóbbi a Sörház utcában, a sörgyárak közelében. Itt elsősorban a nagy állatokat, történetesen a sörgyá­rak lovait látták el. Amikor erre már nem volt szükség, a Sörház utcai állatkórházat az Országos Állategészségügyi Intézet labo­ratóriumként működtette 1966-ig. Ekkor modernizálták a Lehel úti állatkórházat, s azóta itt keze­lik a beteg állatokat. A „kór­termekben" harminc kutya s fele annyi macska számára van hely, ezenkívül négy nagyállatot is el tudnak helyezni. A fertőző beteg­ségben szenvedőket az Illatos úton különítik el. Az Állatorvostudományi Egye­temen három klinika működik éjjel-nappali ügyelettel: sebésze­ti, belgyógyászati és szülészeti klinika. Mindhárom klinikán több száz állat kaphat férőhelyet. En­nek többszöröse a „bejáró bete­gek" száma. Adott esetben az egyetem saját teherautóján szál­lítja be távolabbi vidékekről is azokat az állatokat, amelyek va­lami különösebb betegségben szenvednek. így az állatorvos hallgatók alaposabban vizsgálód­hatnak. — A szállításért és a kezelésért nem nyújtunk be számlát — mondja a professzor. — Pedig meglehetősen szép summáról van szó: évente kereken félmillió fo­rintról. Rendelésen Kopott szőrű, szánalmas kis kutya toporog a kövezeten; rogy­gyant lábakkal, s a fülei is fél­oldalasan csüngenek. Épp csak megszokásból lép egyet-egyet, szemlátomást semmi kedve hoz­zá. Mellette termetes, idősebb asszony, kopottas, egyszerű ru­hában; kutya és gazdája külsőre egyazon hangulatot kelt. Az asszony perceken át magya­rázza, mi történt derék négy­lábújával ... A gyomrával lehet valami: napok óta rosszkedvű, unott, s fájdalmas a tekintete. Ha nem állna előttem eleven illusztrációként a kiszolgált ku­tya, azt hihetném, apró gyerme­kéről mesél az asszony; csupa gyöngédséggel, csak emberek megnyilvánulásait illető szavak­kal. Több mint tíz éve élnek együtt, a külvárosi szoba-konyhá­ban. Az asszonynak senkije sincs. Csak a kutyája. — Milyen állatot tartanak Bu­dapesten ? — kérdezzük az ügye­letes állatorvost. — Sokat, sokfélét. Azt is mond­hatni, egyre többet és egyre több­félét. Az életszínvonal emelke­dését bizonyos fokig ez is jelzi. Befogadnak a családba papagájt, mókust, teknősbékát, aranyhör­csögöt, macskát; s a legtöbben kutyát. A hatvanas évek elején több mint hatvanezer kutyát tartottak nyüván Budapesten; számuk negyvenötezerre csökkent ugyan, de az arány ezen belül jelentős mértékben nőtt a fajtiszta ebek javára. — Öt-tíz évvel ezelőtt még a spaniel vezetett a divatlistán. Aztán ott szorongtak mögötte a foxik, a vizslák, a pulik, a ko­mondorok, a kuvaszok. — Napjaink divatja ? — A boxer. A német juhász, a tacskó. Azután a magyar vizsla, az agár. Egyre előkelőbb helyet foglalnak el a magyar fajta ku­tyák. — Mi befolyásolja a kutya­divatot ? — Kutyát tartani — hobby. S az is növeli az igényeket, hogy az egyik kutyatulajdonos túl akar tenni a másikon. Néha jelentős anyagi háttere is van a dolognak: a boxertenyésztés pél­dául nem rosszul jövedelmező vállalkozás. — Kik tartanak kutyát ? — Idősebb asszonytól általá­nos iskolás gyerekig, mindenféle ember hozott már kutyát rende­lésre. Diplomata kocsi is behaj­tott már ide. Egyébként: nem ismerek olyan kutyatulajdonost, aki egy idő után ne fogadta volna jóbarátjává az állatot. Még ha eleinte idegenkedett is tőle, akkor is. Van, aki többet áldoz rá, mint saját magára. Különösen, aki magányosan él. Az a fontos a számára, hogy élőlény van a közelében. Akivel időnként „el­beszélgethet". S ha eseüeg el­pusztul a kedvenc, nem vesz helyette másikat. Ne legyen még egy kutya, amelyikhez ugyan­olyan érzelmi szálak fűzhetik. Házőrző kutya — luxuseb Régebben zömmel házőrző ku­tyákat tartottak; számuk azon­ban visszaesett. A hatóság ugyan­is csak azt az ebet ismeri el ház­őrzőnek, amelyik a szabad tar­tást is elviseli. Jóllehet, nemcsak vülákba törnek be, s a házőrző eb dolga ott sem az, hogy a váratlan látogatóról letépje a nad­rágot, hanem inkább az: jelezze az idegent. A kutyák egy részét külön­leges feladatokra képezik ki, mint például a jelzőkutyákat, a vezető­kutyákat. De a legtöbbjük luxus­eb. S mivel egyre több a faj­tiszta állat, gondozásuk is foko­zott lekötöttséget igényel. Ha elutazik a család, kire bízhatja kedvencét? A főváros keskeny utcái is egyre forgalmasabbak; egy hirtelen félreugrás, s meg­történik a baj. A kutyán szinte valamennyi humán betegség fellelhető, s tu­lajdonképpen ugyanazokkal a gyógyszerekkel is kezelik őket, mint az embert. Szinte minden­nap sor kerül egy gyomorműtét­re: a kutya hancúrozás közben gumilabdát, gyűszűt, a legkülön­félébb dolgokat is lenyeli. Egyik leggyakoribb fertőző betegségük a szopornyica, ami különféle sú­lyos szövődményeket okozhat. Hosszú időre óvó oltással nem lehet védekezni ellene, ezért a legbiztosabb félévenként oltani az állatot. A sok baleset miatt gyakran van szükség sebészi be­avatkozásra. Az sem ritka, hogy a haragos szomszéd az állaton tölti ki bosszúját, s — például — lehajítja az emeletről. Az állatkórházban, s különösen az egyetemi klinikákon figyelik a fejlődési rendellenességeket is. 14

Next

/
Thumbnails
Contents