Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gerő Győző: A török uralom kezdetei

A OZERKESZTÖ POSTÁJA Balogh Zoltán, Fehérgyai mat. Lapunk cikkeiről összefoglaló tartalomjegyzék eddig még nem jelent meg. Viszont a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai csoportja szerző és téma szerint a mi cikkeinket is regisztrálja. Ha úgy tapasztaljuk, hogy sokfelől jelentkezik az igény, lehetséges, hogy megjelentetünk majd egy több évfolyamot átfogó tartalomjegyzéket. Tokár Tibornak és minden kedves olvasónknak: Kérjük, hogy aki BUDAPEST bekötőtáblát igényel, közölje ezt a Hírlapkiadó Vállalat Terjesztési osztályával (Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3.) Kaptuk az alábbi levelet: ,,Felhívták figyelmemet a BUDAPEST 1971. januári számának 42. oldalán levő cikkre, amelyben az esztergomi Balassi Múzeumban őrzött XII. századi haranggal kapcsolatban az én nevem is meg van említve. Érdeklődéssel olvastam a cikket, azonban abban fájdalommal számos lényeges tárgyi tévedést találtam. 1. Kossuth Lajos nem a Komárom (egykor Esztergom) megyei Uny községben vásárolt ingatlant, hanem a vele szomszédos Pest megyei Tinnyén. 2. Kossuth ezt az ingatlant nem az 1830-as években, hanem 1843-ban vette. 3. Az 1830-as években semmiképpen sem vásárolhatott a ,, Pesti Hírlapban" megjelent cikkeinek honoráriumából, mivel a lap első száma 1841. január 2-án jelent meg. 4. Ahogyan Kossuthnak nem volt köze Unyhoz, úgy a cikkben említett harangnak sincs, ugyanis azt nem Uny, hanem Dág község határában találták szántás közben. Legfeljebb annyi, hogy az a traktoros, aki a harangot a földből kiszántotta, unyi lakos volt. A továbbiak már nem tárgyi tévedések, de kénytelen vagyok az igazság kedvéért megjegyezni, hogy a harang korának meghatározását nem én végeztem el. hanem Dr. Otto Stiefel, a Schaffhausen-i ,,Museum zu Allerheiligen" munkatársa, akinek a harang fényképét elküldtem. A cikk „(ziy szerzőjének az már nem írható rovására, hogy nem volt tudomása arról, hogy a barabási harang már nem szólaltatható meg. Vagy 5 évvel ezelőtt megrepedt és beszállították a debreceni ref. kollégiumba, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Történeti Gyűjteményébe. Igazán sajnálom, hogy egy ilyen illusztris és elsőrangú kiállítású folyóiratban, mint a BUDAPEST, hasonló tévedésekkel teli cikk látott napvilágot. Viszont úgy érzem, kötelességem volt erre a szerkesztőség figyelmét felhívni, mert jobb, ha ezt én teszem meg, mint esetleg a Ludas Matyi." Aláírás: Patay Pál dr., a Nemzeti Múzeum tud. főmunkatársa. — A kérdésben nem lévén szakemberek, a levelet megküldtük a cikk szerzőjének, akitől az alábbi választ kaptuk: ,,Dr. Patay Pálnak, harangjaink múltja jeles búvárának, a lap januári számában megjelent glosszámmal kapcsolatos hozzászólása hírét örömmel fogadtam. Nyilatkozata 1. pontjához a következőket jegyzem meg: Az esztergomi Állami Levéltárban őrzött ,,Esztergom vármegye, 1845" I. fasc. 13. nr. jelzésű irat Kossuth Lajosnak 1845-ben kelt. Esztergom vármegyéhez írt levele. E levelét Kossuth Lajos, mint unyi közbirtokos írja alá. A levél tárgya :Kossuth, — aki úgy írja: ..Uny helységben némi igen csekély nemesi birtokocskám van" — lemond nemesi adómentességéről; vállalja a közteherviselést. A 2. és 3. ponthoz: Az unyi Kossuth birtok vásárlásának időpontja — mint ezt Ortutay András esztergomi levéltári igazgató közlése alapján velem dr. Prokopp Gyula, az esztergomi prímási levéltár vezetője közölte — az Esztergom vármegyei régi iratokból meg nem állapítható. Ha Kossuth unyi ,,birtokocskáját"az 1830-as években vette, bizonyára az Országgyűlési Tudósítások szerkesztői jövedelméből futotta rá. Ha az 1840-es években — ami valószínűbb —, akkor a Pesti Hirlap szerkesztői jövedelméből. A 4. ponthoz: 1966. dec. 8-án Györffy Lajos unyi ref. lelkipásztor az esztergomi Keresztény Múzeumot arról értesítette, hogy Kovács Zsigmond unyi (Sallai Imre úti) lakos, traktoros, szántás közben egy harangot talált. Kovács a szántás közben talált harangot unyi lakására vitte. (Onnan került az be az esztergomi gyűjteménybe.) A harang lelőhelyét cikkem Uny határaként jelölte meg. Uny egyébiránt határos Dággal. A harang szabatos lelőhelyéről Horváth István, az esztergovi Balassi Bálint Múzeum igazgatója 1971. febr. 5-én kelt - 52/971. jelzésű — le/elében ezeket írja: ,,Az unyi haranggal kapcsolatban: Egy unyi traktoros Dóg község legszélső házától 250 méterre szántotta ki a földből. A helyszíni bejárás és a telekkönyvi térképpel való azonosítás során körülbelül három hónappal ezelőtt derült ki, hogy a lelőhely sem Unyhoz, sem Dághoz nem, hanem Csolnokhoz tartozik." Sajnos, Patay dr. gloszszámnak egy kis, egymondatos megjegyzését elmulasztotta helyesbítő megjegyzéseivel ellátni. Budapest szempontjából ugyanis nem közömbös az: vajon mit állapított meg Patay Pál — harangjaink múltjának régi kutatója — a Margitszigeten levő Szent Mihály kápolna gótikus harangjáról. :z ugyanis Nagybudapest egyetlen megmaradt középkori fiorongjo. Arra, hogy ez a harang egyáltalán létezik, s arra is, hogy hol van, pár évvel ezelőtt én voltam bátor felhívni kiváló kutatónk figyelmét. Miután ezt a harangot Patay dr. megtekintette, bizonyára tanulságos lenne azzal kapcsolatos további értékes észrevételeit is megismernünk. "Aláírás: dr. Zolnay László, a Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályának kutatója. Rajna György, Budapest, V., olvasónk írja: ,,Az 1971. januári szám ,,Az Országházá"-ról szóló cikkhez reprodukált egyik fényképnek a felirata a következő: ,,A Néphadsereg (Juhász Andor) utca közvetlenül a Parlament építése után". Ezzel kapcsolatban megjegyzésem az lenne, hogy a Néphadsereg utca korábbi elnevezésénél a Juhász Andor utca nem volt jellemző, mivel azutcaeztazelnevezést csak 1943-45-ig viselte, és ezt megelőzően és azt követően 1954-ig neve Falk Miksa utca volt. De tulajdonképpen a korábbi utcanév megjelölés még így sem helyes, mert akkor, amikor az Országházat megnyitották (1902-ben), az utca neve még Nádor u. (Palatingasse) volt. Ebben az időben ugyanis az utca teljes hosszában 1866—1911-ig ezt a nevet viselte." Köszönjük észrevételét és ezúton ajánljuk figyelmébe az MTI archívumának, hogy a kép aláírását megfelelően helyesbítse! Kálmán József Budapest, IX., Üllői úti lakótelep. Saját, de nyilván többek nevében kérdezi, miért nem nevezhető az Üllői úti lakólakótelep hivatalosan is József Attila lakótelepnek, ahogy egyébként az ott lakók, de városszerte is emlegetik. Ez az elnevezés sohasem volt hivatalos. Budapesten utca, tér, városrész stb. elnevezéséről (megfelelő szakemberek, várostörténészek bevonásával) csak a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága hozhat döntést. A.József Attila lakótelep" elnevezés tudomásunk szerint még javaslat formájában sem került felterjesztésre a Fővárosi. Tan. V. B.-hez. Ám ha oda került volna, sem valószínű, hogy elfogadták volna. A lakótelepeknek a Fővárosi Tanács elvből nem ad nevet, minthogy — szerintünk is nagyon helyesen — azon a véleményen van, hogy nem telepeket építünk, hanem városrészeket. (Gondoljunk arra, hogy a nagyjából egyszerre épült Újlipótvárost sem hívjuk lakótelepnek. A külső VII. kerületet, amely szintén egyszerre épült, sem hívjuk ilyen vagy olyan lakótelepnek, hanem a pesti köznyelvben „Csikágó"nak.) Néhány év alatt elhalványul az a tény, hogy lakótelepként, egyidőben épült egy városrész. A Lágymányosi lakótelepet ma már nemigen nevezik lakótelepnek, csupán a régi dűlő-nevén: Lágymányosnak. A város végül is nem telepekből, hanem kerületekből és a kerületeken belül negyedekből áll. Utóbbiak elnevezése nem hivatalos közigazgatási jellegű, csupán a hagyomány és a szokásjog szentesítette. Persze lehetséges, hogy az Önök városnegyedével kapcsolatban a szokásjog — anélkül, hogy hivatalos megerősítést kérne — szentesíti majd a máris eléggé elterjedt elnevezést. Sándy Gyuláné, Budapest, I., Toldy F. u. Megértjük fájdalmát. Önhöz hasonlóan sokan hagyják el, kivált az idősebbek, Óbudán is, de bármilyen hihetelen, méga csúf külsőjózsefvárosban is, bontásra ítélt, omlatag, korszerűtlen, régi házukat. Viszont meg kell érteniök: a város tiő, fejlődik, s a Tanács elsőrendű gondja mégis az, hogy minél korszerűbb, egészséges lakásokat adjon azoknak a budapestieknek, akiknek ma még több mint a fele elavult vagy zsúfolt lakásban él. Megérthetik, hogy ilyen esetben, közérdekből, nemhogy az érzelmeket, de még a személyi tulajdont sem szabad mértéken felül tekintetbe venni. Zárt beépítésű városnegyedben nem hagyható meg egy ócska földszintes ház a magasházak között, pusztán azért, mert az valakinek személyes tulajdona és a szívéhez nőtt. A bontási intézkedés kisebb mértékben sérti azt az egy embert, mint amilyen mértékben sértené elmulasztása az egész várost, de még az utódainkat is. Véleményünk szerint a fennálló intézkedések messzemenően tekintetbe veszik mind az egyes lakosok érzelmeit, mind pedig az egyes tulajdonosok anyagi érdekeit. Kisajátítás esetén nem önkényesen történik az ár megállapítása. A bíróságok méltányos, a napi árfolyamot maximálisan megközelítő árat szabnak meg. Olyan összegeket, hogy ha az illető ragaszkodik a családi házhoz, szerezhet magának családi házat a város olyan negyedében, ahol ez az építkezési forma fennáll. Ha az illető lakást kér, megkapja a lakást, azon felül pénzben az értékdifferenciát. Ha valaki a kerületéhez ragaszkodik, általában ez az igénye is kielégíthető. A kerületi tanácsok a lebontott lakások mértékében kapnak megfelelő számú lakást, éspedig hacsak lehetőség van rá, minél nagyobb százalékban helyben, a kerületben. (Természetesen nem csak ott. A külső kerületek építkezéseit nem lehetne csupán az ott igénylőkkel megtölteni. A belső, zsúfolt területeken pedig több az igénylő,mint az építkezés.) Még annak sincs akadálya, hogy ha valakinek nem tetszik az új építésű, modern lakás, s bútorai, vagy bármilyen ok miatt ragaszkodik a nagy szobákhoz, megfelelő cserék révén ezt az igényét is kielégíthesse. Hiszen a legtöbb igénylő a praktikus, új lakásokat keresi. Bízzanak tehát benne, hogy minimális kompromisszum árán megoldható lesz az Önök gondja is.Csupán azt kell eldönteniük, hogy melyik megszokásukhoz ragaszkodnak jobban: kerületükhöz, utcájukhoz, a megszokott környékhez, vagy a megszokott szűkebb környezettípushoz, a családi házhoz. Egyébként, történetesen az I. kerületben valószínű, hogy cserével mindkét igényük kielégíthető. Ne szenvedjenek tehát előre a bajtól, amiről még nem is valószínű, hogy lesz! Májusi számunk tartalmából: Budapest és környéke általános fejlesztési terve V|l. Preisich Gábor: A központok rendszere Fülöp János: Egy pesti munkásdinasztia Mégegyszer a Közmunkatanácsról Egy régi épület új arca Gábor István: A magyar zeneművészek háza Rózsa Gyula: Somogyi József köztéri szobrai Siklós László: Nevelési tanácsadó Sulyok Katalin; A szociális gondozás új formája 46