Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gerő Győző: A török uralom kezdetei

Az úthálózat fejlett, a gyorsforgal­mi utakon kitűnően lehet közleked­ni; de az államhatárokon útadót kell fizetni, és a parkolási díj is magas. Egy napi utazás során 5 — 7 S-t is el lehet költeni csupán parkolásra és útadóra. A nyári melegben a lakások, iro­dák, az üvegházak és a gépkocsik is légkondicionáltak. Valamennyi mun­kahely fel van szerelve hűsítőital-, cigeretta- és édességautomatákkal. Az irodákban szintén automatákkal ellátott ebédlő áll a dolgozók rendel­kezésére. A munkahelyeken biztosít­ják a kávé- vagy teaszünetet, de a munkaidőt nálunk nem tapasztalt in­tenzitással, megállás nélkül kidolgoz­zák. Jártam a New York-i Modern Művészet múzeumában. Megcso­dálhattam Picasso „Guernica"-ját és sok más értékes alkotást; de láttam meghökkentő dolgokat is, így példá­ul az egyik falon egy szakadt zsákot, amelyre ötletszerűen néhány festék­foltot helyeztek. A híres „Carnegie Hall" bejáratánál a New York-i filhar­monikusok műsorát hirdették és a félév múlva sorrakerülő szibériai tánc­együttes fellépését. Már félévvel az előadás előtt sem lehetett rá jegyet kapni, noha a helyárak csillagászati­ak (100 8 felettiek). Érdekesek és jellemzőek a fel­iratok: „Ez az ön országa, élvezze Chev­rolet kocsiban".— „Hűtsön gázzal, most hűt és ön később fizet". — „Mi szeretjük gyerekeinket, hajtson las­san". Udvariasságukra jellemző fel­irat, az útjavítási szakasz végén: „Köszönjük az ön közreműködését". Érdeklődési körömnél fogva, első­sorban a parkokat, kerteket figyeltem. A meglátogatott városokban nagyon kevés parkot találtam, és azok meg­lepően gondozatlanok voltak. Ebben a tekintetben nagyon jellemző kettős­ség tapasztalható. A trösztök, ban­kok és iparvállalatok székházai előtt e cégek által létesített ápolt virágá­gyak és kertfelületek láthatók. A szom­szédos vagy a szembenlevő telken viszont méteres gaz tanúskodott arról, hogy a másik telektulajdonos nem tud, vagy nem akar ilyen célra pénzt áldozni. A városok nem sok pénzt adnak a parkokra, tehát a tel­kek tulajdonosaitól függ, hogy mi­lyen az utcakép. Nem jártam Wa­shingtonban és Los Angelesben, ahol — mint hallottam — vannak szép közparkok. New York-ban a Manhattan felhőkarcolói között te­rül el a híres, közel 100 ha kiterjedé­sű Central park, agyonhasználtan, meglehetősen gondozatlanul. Amin camping táborok, mert éjszaka nem lehet ott aludni, hanem csak egy­egy napra igénybevehető üdülőterü­letek, ahol a személyenkénti belé­pő I S, gyerekeknek 50 Cent. Az ál­talunk meglátogatott magánpark 30 ha nagyságú volt, esőtetővel, gyalult asztalokkal és hűsítőitalokat kiszol­gáló büfékkel; a látogatók az élel­met hordozható hűtőszekrények­nőségtől függően, 6 —12 S, egy tucat I. osztályú rózsa 10 S. Az étkezés ára önkiszolgáló étteremben 2—2,5 S, ugyanez hagyományos étteremben 16 S- Mozijegy 1,5 — 5 S között vált­ható, színházjegy 12 — 20 S között. Ing kapható 6—roS-ért de ugyan­azt a minőségűt előkelőbb negyedben 16—20 S-ért lehet megvásárolni. A munkások évi keresete 4—10 000 S Magánpark uszodával Warren Ohio-ban egy vándortár­sulat operett előadását láttam: Schu­bert „Virágzó idők" c. művét. Hama­rosan kiderült, hogy a „Három a kis­lány" amerikai változatáról van szó. Kényesebb zenerajongók fennakad­hattak volna azon, hogy lágy osztrák dallamokból indulók lettek, s hogy a szereplők egy része amerikai állam­polgárrá változott. Mindennek elle­nére Schubert megmaradt osztrák­nak és a színhely Bécsnek. Az emberek kedvesek, rokonszen­vesek, de meglepően naivak. Tő­lem például megkérdezték, van-e már Magyarországon mozi, és tud­nak-e Magyarországon pipát gyár­tani. Sajnos, a csárdáson és a pusz­tán kívül nagyon keveset tudnak ró­lunk. nem lehet csodálkozni, hiszen ha a helybeli lakosság zöldre és levegőre vágyik, csak a Central parkba mehet. Az amerikai városok nem rendelkez­nek olyan zöldterületekkel, mint pl. a mi Margitszigetünk, Gellérthe­gyünk vagy budai parkerdőink. A parkokban kevés a játszótér. Fel­szerelésük a mieinkhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy futball pályák helyett base —ball pályák láthatók. Megállapíthattuk, hogy játszótere­ink kibírnak mindenfajta összehason­lítást. Jellegzetes képződmény a bé­relhető park, uszodával. Az Ohio állambeli Warrenben jártunk egy ilyen magánparkban, ahova családok járnak üdülni, pihenni. Ezek nem ben magukkal viszik. Itt az amerikai­ak tulajdonképpen azt kapják a pénzükért, amihez nálunk a kirán­dulóhelyeken mindenki ingyen hozzá­jut: fákat, zöld füvet, jó levegőt és helyenként fürdési lehetőséget. Nagyon szépek és ízlésesek az ame­rikai kertvárosokban a fából készült lakóházak körüli magánkertek. Nin­csenek bekerítve, szépen kezelt, rend­szeresen nyírt és öntözött pázsittal rendelkeznek, a nálunk is használa­tos cserjékkel és egynyári növények­kel kiültetve. A kerteket a nálunk is használatos önműködő szórófejekkel locsolják, és önjáró pázsitnyírógéppel gondozzák: a gépeket, sokszor játék­ból, 10 — 12 éves gyerekek kezelik. A szépen kezelt magánkerteket legnagyobb megrökönyödésemre te­lerakták gipsz-törpékkel, lámpást­tartó négert ábrázoló figurákkal; egyes kertekben vidáman legelész­tek a gipszből készült kacsák és libák. Növényekhez szokott szememnek a virágüzletben is feltűnt a sok művi­rág és gipszfigura. Láttam műanyag fenyőfát, ficust és rododendront, üvegből formált virágokat; olyan em­berek elképzelése szerint készültek, akik ilyen virágokat a valóságban nem is láttak. Pedig az Egyesült Államok­ban nagyon fejlett a virágtermesztés, és az emberek nagyon sok virágot vá­sárolnak. 1969-ben például több mint 400 millió dollár értékű dísznö­vényt termeltek, ami több mint az alma-, rizs- vagy paradicsomter­mésük. Minden kommentár nélkül néhány árat közlök. Egy tucat szegfű 6 S, egy tucat chrysanthemum, a fajtától és mi­között ingadozik, ami megfelel havi 350 — 8008 keresetnek. Lakbér 120 — 400 S- Ezek az árak és bérek az észa­ki országrészekben érvényesek: az Egyesült Államok déli részén az árak és a bérek is alacsonyabbak. A clevelandi Buckei Streeten fél napot töltöttem kollégámmal a ma­gyar negyedben. A több kilométer hosszúságú utcában zömmel magya­rok laknak. Ez az utca külső képén is meglátszik, mert az üzletek angol és magyar nyelvű feliratokkal kínálják áruikat. A feliratok többsége arról akarja meggyőzni a vásárlót, hogy az üzletben valódi magyar áru van: ez azonban nem mindig felel meg a va­lóságnak. Megható volt látni, meny­nyire igyekeztek lemásolni a hazát, mint próbálták átmenteni a hazai em­lékeket, hangokat és ízeket. Honfitár­saink minduntalan megszólítottak bennünket. Különösen akkor tanú­sítottak figyelmet irántunk, amikor megtudták, hogy nemcsak frissen ér­keztünk hazulról, hanem a lehető leggyorsabban haza is megyünk. Ta­lálkoztunk olyan honfitársunkkal, akinek jól megy a sora, de nagyon elismerően és szeretettel beszélt ha­zánkról ; találkoztunk olyannal, aki ferde szemmel nézett ránk; és olyan­nal is, akinek élete egyetlen vágya, hogy mégegyszer cigányzenét hallhas­son Budapesten. Furcsa volt hallani az angol szavakkal kevert magyar be­szédet; és meglepő volt, milyen szen­vedélyesen vitatkoznak a hazai álla­potokról olyanok, akik 30 éve jöttek el Magyarországról. Jó volt hallani olyan kislány magyar beszédét, aki már kint született s még sohasem járt Magyarországon. 43 Cleveland, Buckei street

Next

/
Thumbnails
Contents