Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Bozóky Éva: Értelmi fogyatékosok

vidékről bejáró munkások falusi főzetű pálinkát hordanak be az üzembe s azt az állami árnál olcsóbban, decinként adagolva is árulják. A zugárusítás mindenkinek árt; ezek az italok, a szakszerűtlen szeszfőzésből eredően, az egészségre káros anyagokat tartalmazhatnak, s ami a legfőbb: a dolgozók munka közben is fogyasztják, ez jelentősen növeli a balesetveszélyt. A Vöröskereszt és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának közbelépésére számos üzemben intézkedtek, hogy megakadályozzák az alkohol bevitelét a munkahelyre (szúrópróbák a portán, alkohoiszondázás munkaidő közben stb.). A V. B. 1965. évi határozata óta rendszeresebbé — de még nem rendszeressé — vált az italboltok ellenőrzése, különös tekintettel a fiatalkorúak és az ittasok kiszolgálására. A legutóbbi hálózati ellenőrzés során 47 esetben kellett szabálysértési eljárást indítani, 70 százalékban a fiatalkorúak, 30 százalékban az ittas egyének kiszolgálása miatt. Az ellenőrzést megnehezíti az italboltok zsúfoltsága, áttekinthetetlensége, az italozók cinkossága: gyakori eset, hogy az ittas személynek vagy a fiatalkorúnak más váltja meg a blokkot. A rossz munkakörülmények miatt a vállalatok nehezen találnak becsületes, erkölcsileg is kifogástalan munkavállalót, így az italboltok dolgozói általában szakképzetlenek, olyanok, akik más munkaterületre alkalmatlanok. Mindent egybevetve: az italforgalom részaránya a vázolt intézkedések és profil-változtatások után sem csökkent a vendéglátóipar teljes forgalmából. Viszont egyre növekvő italmennyiséget hoz forgalomba a bolti kiskereskedelem; a Közért vállalatok italforgalma pedig 1960—1969 között 245 százalékkal emelkedett! Sokan feltételezik, hogy az italeladás növelésében nagy szerepet játszik a vendéglátóipari dolgozók anyagi érdekeltsége. Holott a jutalékrendszer éppen ellenkező irányban hat. Az italboltokban pl. a következő jutalék-kulcsokat alkalmazzák: az ételeknél 4 százalékot, az italok után csak 0,6—0,8 százalékot. Hasonló az arány az éttermekben. A kisvendéglőkben az ételeknél 9, az italoknál 0,5 százalék a jutalék-kulcs. A vállalatokat érintő szabályok is jó irányúak; az ételforgalom után 12,5 százalék ártámogatásban részesülnek, míg az italeladást 4 százalék forgalmi adó terheli. Maguk a vállalatok is igyekeznek az ételfogyasztást szorgalmazni; pl. sok helyen a zenefelárat csak az italokra számítják fel. Az italértékesítés és az italfogyasztás ellentétes tendenciáit mind ez ideig nem sikerült közös nevezőre hozni. A Kereskedelmi Főosztály, számolva a reális igényekkel, az életszínvonal emelkedésével, az italfogyasztás további növekedésének ellensúlyozására azt javasolja, hogy az italárukat értékesítő vendéglátó egységeket gyarapítani kell, nem az italforgalom elősegítésére, hanem a kedvezőtlen, kulturálatlan helyzet megjavítására. A Vöröskereszt állásfoglalásában szintén természetesnek tartja, hogy az életszínvonal emelkedéséből következően mind többen megengedik maguknak az étkezéshez 1—2 pohár bor elfogyasztását, szórakozóhelyeken némi alkohol rendelését. De nyomatékkal hangsúlyozza a jelentés: a lakosság egy részének rendszeres és túlzott alkoholfogyasztása az utóbbi években oly gyors növekedést mutat és ebből annyi kára származik egyénnek, családnak, társadalomnak, ami határozottabb hatósági és társadalmi fellépést követel. Rendőrségi, bírósági, tervhivatali statisztikákkal bizonyított tény az alkoholos befolyásoltságból eredő károk szaporodása. A közúti balesetekből eredő kár összegszerűen sem elhanyagolható: 1969-ben 120 millió forintot tett ki, amiből 20—25 millió írható az alkoholfogyasztás rovására. A közúti balesetekből származó gyógyítási költség (táppénz, kórházi ápolás stb.) mintegy 120—130 millió forint. Az üzemi balesetekről ilyen jellegű statisztika nem készült, de az egyes területi felmérések alapján általánosítható az arány: a halálos kimenetelű üzemi balesetek mintegy 40 százalékát, a nem halálos balesetek mintegy 30 százalékát okozta ittasság. A Fővárosi Bíróság információja szerint 1968—69-ben a házassági bontópereknél 35—40 százalékkal szerepelt válási ok gyanánt az egyik házastárs túlzott alkoholfogyasztása. Az 1969-ben állami gondozásba vett gyermekek mintegy 50 százaléka az apa vagy az anya alkoholizmusa miatt került intézetbe. A Budapesti Rendőrfőkapitányság szerint az 1968—69-ben elkövetett öngyilkosságoknak mintegy 20 százaléka az alkoholizmusra vezethető vissza. Az összes bűncselekményekhez viszonyítva a jogerősen elítéltek közül alkoholos befolyásoltság alatt a következő százalékban követ, tek el bűntetteket: 1966 1969 Hivatalos személy elleni erőszak 61,9% 71.6% Garázdaság 73,5% 76,4% Emberölés 49,2% 45,9% Gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés 16,8% 24,5% Ifjúság elleni bűntett 56,4% 62,8% Erőszakos nemi közösülés 42,6% 48,3% Szemérem elleni erőszak 24,6% 26,5% Személyi javak elleni egyéb bűntett 19,3% 26,8% összes bűntettek 23,6% 31,4% A V. B. határozatának megfelelően, a Vöröskereszt felvilágosító előadásokat szervezett a lakóterületeken és az üzemekben; két év alatt 1347 előadást, csaknem 50 ezer hallgató előtt. De — pénz hiányában — szegényesek, kis példányszámúak a Vöröskereszt alkoholizmus elleni kiadványai. A Fővárosi Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottságban mindazon szervezetek képviseltetik magukat, amelyek hivatottak küzdeni az alkoholizmus terjedése ellen. A Bizottsághoz beérkező tervek és javaslatok azonban mind sablonosabbakká váltak az évek során. Többen félreértik a Társadalmi Bizottság szerepét; mintha egymaga képes lenne az alkoholizmus visszaszorítására. A Vöröskereszt Budapesti Titkárságának helyzetelemző jelentése külön felhívja a figyelmet a tanulóifjúság körében terjedő alkoholizmusra. A vendéglátóipar nem támogatja kellően a KISZ által kezdeményezett alkoholmentes ifjúsági klubok és szórakozóhelyek számának növelését. Egyes iskolai rendezvényeken 18 éven aluli diákoknak is szolgálnak fel szeszesitalt, s a vendéglátó vállalat arra hivatkozik, hogy az ifjakat kísérő szülők kedvéért árusítják az alkoholos italokat. Minden bizonnyal egyetlen szülő sem kifogásolja, haatanulóifjúság összejöveteleinek színhelyéről ezentúl egyértelműen száműzik a szeszesitalt. Ugyancsak meg kell szigorítani a vendéglátóhelyeken a 18 éven aluliak kiszolgálását alkohollal. Ennek ellenőrzését sem lehet társadalmi aktivistákkal elvégeztetni, mert közülük sokat a részegek inzultáltak. Inkább több ellenőri munkakört kell létesíteni, s nem szabad visszariadni a rendőrségi beavatkozástól sem. Hiszen a rendőrség bűnüldözési tevékenységéhez ez szorosan hozzátartozik, mint azt a már fentebb közölt alkoholos bűnözési statisztika is bizonyítja. Szigorítani szükséges a részeg állapotban garázdálkodók elleni szabálysértési és bűnvádi eljárásokat. Észrevehető a tartózkodás ugyanis az alkoholisták rendzavarásával szemben, a társadalmi szerveknél is. Erre vall, hogy az utóbbi években rohamosan csökken a kényszerkezelésre kötelezettek száma. A kényszerkezelésre ítélt alkoholistáknak ugyanis joguk van az ügyiratba betekinteni, s Igy tudomásukra jut, ki kezdeményezte kezelésüket. Ez a körülmény társadalmi szervezeteket és családtagokat egyaránt visszatart a határozott fellépéstől. Miután az alkoholizmusból eredő anyagi károk is tetemesek, az alkoholizmus elleni küzdelemre sokkal több pénzt kellene szánni. A Fővárosi Detoxikáló Állomás évek óta zsúfolt; indokolt, hogy mielőbb létesüljön egy jól felszerelt, legalább 30 ágyas új állomás. A pomázi munkatherápiás intézet országos intézmény, ahol kevés hely jut az idült fővárosi alkoholistáknak. Pedig tartós eredmény csak szigorú elkülönítéssel és rendszeres munkával érhető el. Mindkét jelentés határozati javaslatában szerepel a fiatalkorúak, az ittasok kiszolgálásának fokozott hatósági ellenőrzése és az üzemek környékén levő italboltok nyitva tartásának szabályozása. Szükségesnek tartja, hogy a Kereskedelmi Főosztály erőteljesebben támogassa az alkoholmentes ifjúsági szórakozóhelyek és klubok számának növelését. Biztosítsanak erősebb reklámot az üdítő italoknak, gyümölcsleveknek, és ellenőrizzék, hogy ezek mindenütt kaphatók legyenek. A téesz-borozókat ösztönözni kell az ételárusítás bevezetésére. Meg kell vizsgálni egy újabb detoxikáló állomás s egy fővárosi munkatherápiás intézet létrehozásának lehetőségét. Az alkoholelvonó rendelések orvosai szakmai irányítással segítsék a volt alkoholisták klubjainak vezetését és programjainak kialakítását. Miután a V. B. a javaslatokat magáévá tette, várakozással tekintünk az illetékesek határozottabb fellépésére a társadalomra oly veszélyes alkoholizmus elleni küzdelemben.