Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Vincze Oszkár: Védekezés a zaj ellen

FÓRUM Védekezés ci zaj ellen A századforduló első éveiben városaink éjszakai csendjét a fuvaros, a piacra baktató parasztszekér, a konflisló, a hajnali tejeskocsi csörömpölésén kívül legfeljebb a másnapos duhajok kurjongatása verte fel. A széles szekérút kövezetén a lópaták ritmikus lármája testetlen morajjá rázódott össze és a városlakó még a nyitott ablak évadjaiban sem igen vetett ügyet e monoton muzsikára. Amikor a városokba betört a gép, az élet egyre szélesebb arcvonalán kezdte ki az ember nyugalmát. A gépben eleinte csak öröme tellett szegénynek-gazdagnak. Előbbitől kevesebb verítéket sajtolt k., utóbbinak pénztárcáját hizlalta kövérebbre. Kártékony oldalát akkor kezdték felismerni, amikor muzsikája már ezrek, tízezrek nyugalmát, majd egészségét aknázta alá, amikor a klinikai gyakorlatban már „Zajártalmak" címszó alatt betegségtünetek egész sorára figyeltek fel. A szennyvíz, a korom, a füst és hulladékgáz áradattal együtt rázudult tehát a városra a zaj. Ma már ott tartunk, hogy minél fejlettebb egy-egy ország, annál fenyegetőbb tömegben árasztják el a civilizáció mérgesszennyes-lármás melléktermékei. S minden utcai zajnál nyomasztóbb, ártalmasabb a lakások épületgépészeti moraja. A korszerű lakóépületbe mind több szivattyú, ventillátor, kazán, felvonó, háztartási gép, olajégő, csővezeték, egyre nagyobb számú szerelvény kerül. Olyan jellegű zaj ez, amely a fül számára még olykor elviselhető, a vegetatív idegrendszer azonban örökké tiltakozik ellene. Az anyagánál, szerkezeténél fogva rezonáló dobozzá vált modern lakás hangszigetelésének kérdése az építészet legfontosabb fejtörőjévé vált. Civilizált országokban a felnőtt lakosság 41 százaléka panaszkodik az egész napon át ható zajártalmak ellen. Az emberek 25 százaléka csak az éjszakai, 17 százaléka pedig az éjjelnappali őrlő zajhatások elleni fellépést sürgeti. Az épületgépészeti lármán kívül állandóan növekszik az utca lármája. Nyugat-Németországban 1960-ban 4 millió személygépkocsit, 1966-ban 10 millió kocsit tartottak nyilván. E szám 1980-ra előreláthatóan 20 millióra növekszik. Nem kevésbé jellemző tünet: 1955—1960 között a repülőgéputasok száma megnégyszereződött és a hangsebesség fölötti gépek zaj- és egyéb ártalmainak kérdése külön fejezete az emberi egészség és nyugalom védelmére irányuló küzdelemnek. A zaj nagyothallást okozó hatása régóta ismeretes. Még súlyosabb romboló hatása van a vegetatív idegrendszerre. A zaj hatására szűkül a véredényrendszer, anyagcserezavarok lépnek fel, az emberek álmatlanság miatt panaszkodnak, csökken az álom mélysége, az alvás kevésbé pihentető. A zaj nemzetközi mértékegysége a phon. Német szabványok szerint lakótelepen napközben 50, éjszaka 35, ipari üzemekkel vegyes területen 60—45, ipari térségben 65-50 phon a megengedhető zaj értéke. A legcélszerűbb irányzatnak azt tartják, ha a modern lakóépületek szerkezeteit és gépészeti berendezéseit olyan anyagokból és módszerekkel igyekeznek megkonstruálni, amelyekkel a szigetelés a legkedvezőbben szavatolható. A tudomány és technika sürgős feladata tehát a zajártalmak elleni hathatós védekezés, amelynek sikere nélkül a civilizáció az embernek nem előnyére, hanem mindinkább kárára érvényesül. A zajártalom elleni védekezés ugyanakkora tudományos, műszaki és igazgatási beavatkozást követel, mint a vizek elszennyeződése, a korom, a füst és a gázok elleni szervezett küzdelem. Amerikában, Európában számos országnak — így Magyarországnak is —van hatályos csendrendelete. Ezek fölött azonban nagyobbára eljárt az idő. A zaj elleni küzdelemnek vannak lelkes prófétái, igehirdetői, tudományos és műszaki sáfárjai, akik mind nagyobb buzgalommal szorgalmazzák a közületek, az állam, sőt, a földrészek közös beavatkozását. Érthető jelenség: a töméntelen jószándék közé sok naivitás, megszállottság is vegyül. A jószándék és a hozzáértő felkészültség szintézisének kialakítása ezúttal is a szakemberekre vár. Számos országban hajlanak például arra, hogy 22 óra és reggel 7 óra között a gépi munka lehetőségeit a legszűkebb keretek közé szorítsák. Olyan megkötöttségeket követelnek, amelyeknek nyomós gazdasági kihatásuk lenne. Vannak folyamatos üzemek, amelyekben a munka sohasem szünetelhet. Igaz, hogy a fejlett világítástechnika, légkondicionálás, hangszigeteléstechnika révén a termelés a legfullasztóbb nyári időjárás közepette is nyílászárók mögött tartható. Ez kizárólag pénz, kalkuláció kérdése. De ha az ember nyugalmát mindenekfölött értékeljük, arra kell törekednünk, hogy az éjszakai nyugalom fizikai feltételeit minél biztonságosabb alapon teremtsük meg. Van olyan követelés, miszerint zavartalanná kell tenni a déli sziesztát is, ezért a nagy, átható zajok ellen 12—14 óra között szintén szigorú tilalmat szorgalmaznak. E tilalom egyes városrészekben még a kerti gépekre is kiterjesztendő volna. Követelik a tejinvázió kanna-pergőtüzének csillapítását. (A pesti embernek is orvosolhatatlan régi fájdalma ez!) Idetartozik a motorkerékpárvadon. E veszedelmes hangú járműveknek a kapualjban való tárolását, az induláshoz szükséges „berúgását" a legszigorúbb tilalmi listára kívánják helyezni. Hasonló listára kerül minden lármás vízi jármű a kikötőkben és a sportlétesítmények területén; utóbbiak nyitvatartási idejét is határok közé igyekeznek szorítani. Szabadtéri játék, népünnepély, repülő és egyéb modell bemutató csakis kijelölt helyen és időben lesz rendezhető. A javaslatok készítői kevés eltéréssel azonos mutatókkal igyekeznek e funkciókat korlátozni. Aprólékos részletességgel szabályozzák az ének, a zene, a hangosanbeszélők, hangerősítők üzemeltetésének idejét és az akusztikai körülményeket. Szabályozást terveznek a hivatásos énekesek és muzsikusok napi gyakorlásának idejére (ajtó, ablak zárvatartása stb.). A sziréna, jelző- és hívójelek üzemeltetésére, a lakás-, a boltredőny, a zajosan működő háztartási gépek és végül a kempingek üzembentartására úgyszintén. Külön fejezetbe kívánkozik a repüléstechnika gyors fejlődése nyomán kialakult új helyzet. A légiforgalom természeténél fogva nem korlátozódhat zárt településekre, egyes országokra; a fejlődés a kontinensek kereteit is szétfeszítette, ennélfogva az általa okozott zajártalom leküzdése is nemzetközi kérdéssé terebélyesedett. Megalakult a Polgári Repülés 26