Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Halász Zoltán: Az MTA Irodalomtudományi Intézete

e kevéssé tanulmányozott korszakának feltérképezését, a kutatási irányok és témák kijelölését. Alapvetően különböző helyzetben van a klasszikus magyar irodalmi osztály, amely a korábbi kutatók által már alaposan feltérképezett területen mozog, s ezért a mélyebbre nyúló marxista elemzések elvégzését, összefoglaló, monografikus munkák, kritikai kiadások létrehozását tekinti feladatának. E törekvések egyik jellemző példája Petőfi életművének tudományos igényű feldolgozása. A régóta várt hézagpótló kritikai kiadás első két kötete elkészült, további köteteinek létrehozása az elkövetkező évek feladata lesz. A modern magyar osztály tevékenységéről már szó esett a Magyar Irodalomtörténet Kézikönyvével kapcsolatosan. E hatalmas munka mellett igen sok egyébirányú kutatást is végeznek az osztály munkatársai: egyéni szerzők tollából monográfiák jelentek meg — vagy vannak készülőben — a Nyugat kiemelkedő alkotóiról (Kosztolányiról Kiss Ferenc, Babitsról Rába György monográfiáját publikálják), a két világháború közötti kor és napjaink íróiról, költőiről (Szabó Lőrincről, Déryről, Weöres Sándorról). Számos egyéb szöveggyűjtemény, tanulmány és monográfia is született az osztály belső és külső munkatársainak munkájából; ezekről később még szó esik. Külön figyelmet érdemel a bibliográfiai csoport nagy vállalkozása: a magyar irodalom bibliográfiai kézikönyve. Több esztendei munkával készül ez a fontos könyvsorozat, amelynek kötetei a magyar irodalom korszakainak összefoglaló bibliográfiáját fogják tartalmazni. Formailag egységesítve, áttekinthetően közlik irodalmunk valamennyi lényeges irányzatának, szerzőjének teljes bibliográfiáját, 1969-ig bezárólag. Mindegyik kötet többszázezer adatot tartalmaz majd. Min dolgoznak a „komparatisták"? A humán tudományok összehasonlító — komparatív — művelése korunk legdinamikusabban fejlődő módszerei közé tartozik. Sajnálatos, hogy bizonyos diszciplínákban e téren meglehetősen lemaradtunk más országok mögött. Az Irodalomtudományi Intézet komparatistái viszont eredményesen dolgoznak, elsősorban azon a területen, ahol legtöbb a tennivaló, ti. a kelet-európai országok és azok magyarországi irodalmi kapcsolatainak kutatása terén. E szoros földrajzi-történelmi és politikai szálakkal egymáshoz kapcsolt országok tudósai a kölcsönös kapcsolatok tanulmányozására nem sok időt és energiát fordítottak a múltban, így igen sok a pótolni való. Az Intézet komparatistái jelenleg a magyar-szerb irodalmi kapcsolatokkal foglalkoznak, s következő témájuk a magyarszlovák irodalmi kölcsönhatások tanulmányozása lesz. Erről a témáról symposiont rendeznek, a két nép irodalomtörténészeinek részvételével. A komparatisták egy másik csoportja a magyar és a nyugat-európai irodalmak kapcsolatait tanulmányozza. Kutatásait jelenleg a felvilágosodás és a romantika korára koncentrálja. Értékes együttműködés alakult ki a téma vonatkozásában a Szovjet Tudományos Akadémia Gorkij Vüágirodalmi Intézetével, a párizsi Sorbonne-nal és más intézetekkel. Külön említést érdemel az a kapcsolat, amely az Intézetet a komparatív irodalomtudomány nemzetközi szervéhez, az AILC-hez (Association Internationale de la Littérature Comparée) fűzi. A magyar irodalomtudomány nemzetközi megbecsülését jelzi, hogy e világszervezetnek Sőtér István az elnöke ; s az is, hogy az AILC megbízásából a budapesti intézet szervezi az európai irodalmak történetét feldolgozó nagyszabású munkát, amely hosszú éveken át az AILC tevékenységének központjában áll. A munkát irányító szervezőbizottság Budapesten működik; titkára Vajda György Mihály. Az európai irodalmak komparatív feldolgozásának munkája még kezdeti stádiumban van. A legelső feladat természetesen az egyes tanulmánykötetek tervének kidolgozása: a tárgyalandó korszakok, témák és problémák körülhatárolása. Ezen előkészítő munkák közül most készült el a felvilágosodás korszakának második részéről — a romantikába való átmenet koráról — szóló kötet terve (s ennél a pontnál kapcsolódik az Intézet nyugat-európai komparatista csoportjának munkája az AILC-féle vállalkozáshoz). A következő lépés ennek nemzetközi megvitatása lesz. Bár a téma európai, a kollektív munkában Európán kívüli tudósok is résztvesznek, a világ minden részéből. A „komparáció" ugyanis a jelen esetben úgy értendő, hogy a mű világméretű kitekintést ad majd az európai irodalom egyes korszakaival egyidejűleg más világrészekben végbement mozgások tekintetében. Az Irodalomtörténeti Könyvtártól a Kritikáig Csak dióhéjban számolhatunk itt be azokról a könyvekről és egyéb kiadványokról, melyek az Intézet munkájának eredményeképpen láttak napvilágot. Hiszen olyan könyvsorozatok tartoznak közéjük, mint az Irodalomtörténeti Könyvtár, ez a jelentős monográfia-sorozat, amely a magyar irodalom történetének feltérképezését tűzte ki céljául;eddig 25 kötete jelent meg. Az Intézet közismert kiadványa a rövidebb lélegzetű tanulmányokat tartalmazó Irodalomtörténeti Füzetek című sorozat is. Nélkülözhetetlen forrásoknak bizonyultak a textológiai kiadványok: a Régi magyar költők tára, Mikes Kelemen, Bessenyei, Vörösmarty, Petőfi és más klasszikusaink írásait közzéadó szövegkiadványok. Az Irodalomelmélet Klasszikusai című sorozatban teoretikus művek kritikai kiadásait jelentetik meg. Az Irodalomtudományi Kötetek századunk legjelentősebb irodalomelméleti tanulmányait tartalmazzák. Az Új Magyar Múzeum című sorozatban a XIX. századvég és a XX. század irodalmi korszakaira, s egyes alkotóira vonatkozó dokumentum-anyagokat adnak közzé. E sorozatban jelennek meg nemsokára a magyar avantgardizmus válogatott dokumentumai, Fenyő Miksa feljegyzései a Nyugatról, József Attila levelezése stb. Végül, de nem utolsósorban említjük az Irodalomtudományi Intézet folyóiratait: az Irodalomtörténeti Közleményeket és a Helikont, amely nemzetközi áttekintést ad az irodalomtudomány legújabb eredményeiről, valamint a Kritika című havi folyóiratot, amely most lépett küencedik évfolyamába, s kritikai életünk fontos orgánuma, vita-fóruma. SIKÓ ZSUZSA Nagyvárosi trilógia 1. A város felett neon sikogat Zöld kígyók gyúlnak kékek buja sárgák Szemüket nyitják meg újra bezárják Lilák és zengő ájult-pirosak Harsogó szavuk reánk-riogat A lomha estét vad fényükbe tárnák Az utca szennyét fentről mit se bánják Tajtékzik lángjuk és húny lelohad S míg bemázolják a dúlt parkokat Tetőt ablakot az ágyon a párnát Emberek arcát könnyet sorsokat S szétzilálják a város éji álmát: A lakások mint fulladt régi tárnák Itt lent lent mélyen a fények alatt 2. A háztetők rejtett tudástól fénylenek Alatta meg akvárium-falak Itt őrzik hát az ember-gépeket Ezer lakat alatt Itt él ki mind kis négyszögek közé szorult Hol tíz után mindig suttogni kell S kőszénfüst az ablakon besújt S nincsen nyújtózni hely De köztük forr dúltan s estétől reggelig Vad-sietőn miért csak él e nép — Óh gyorsult láz: lángoddal megtelik Fel-fel lövell s leég S a szürke nap sepert utcákra néz megint S a házak mint hangárok állnak ott Míg szállnak már felzúgva idekint Örömök s haragok 3-S a reggelek vágtáját énekelném Utcán-kötött nyakkendők tébolyát Sebtén lenyelt falattal ül le mellém Ki fut mint én s nyeldesne még tovább S rohan a város is koszlott falakkal Ahogy a síneken csörömpöl el A duzzadt villamos s váltókra szabdal S rémülten rebben szét ki épp közel Kabát-gőzök között gyermekek arca Vízililiomként hajlik merül Kis csomagként vitetnek napi harcra Az ágyacskákból embertelenül Óh napjaink józan kopár futásban Lehúzott-redőnyű reggeleken: Vágtáinkban valami árulás van Valami csontig-fosztón meztelen 17