Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Halász Zoltán: Az MTA Irodalomtudományi Intézete

Halász Zoltán A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Egy enciklopédia születése Ritka eset, amikor a kortárs egy olyan nagyszabású, enciklopédikus mű születésének lehet tanúja, amelyről már keletkezésekor tudni, hogy nemzedékek sora használja majd forrásnak, kézikönyvnek az elkövetkező évtizedekben. Az elmúlt másfél évtized során egy ilyen standard-mű, a Magyar Irodalomtörténet Kézikönyve került ki a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Ménesi úti alkotó műhelyéből. Pontosabban a kézikönyv első 6 kötete; az utolsó, a 7. kötet kézirata most készül el, s még az idén megjelenik. A kézikönyv ezzel teljessé válik: az utolsó kötet a második világháború utáni korszak irodalmát öleli fel, a felszabadulástól napjainkig. Hézagpótló, fontos kötet lesz. Egy-egy tanulmánytól, cikktől eltekintve, mind ez ideig nem volt olyan mű, amely összefoglaló módon tárgyalta s elemezte volna az legutóbbi negyed évszázad magyar irodalmi fejlődését. A 7. kötetnek tehát orientáló szerepe is lesz, s rávilágít majd azokra a területekre, ahol felmérési hiányosságok voltak eddig. Varga Lászlónak, az Intézet tudományos titkárának felvilágosításai alapján megpróbálom felvázolni annak a rendkívül komplex munkának a fő mozzanatait, amellyel a kézikönyv utolsó kötetét létrehozták: — A korábbi kötetek szerkesztése során sok és értékes tapasztalatot szereztek a régebbi korszakok áttekintésének, felmérésének módszereit illetően. Most azonban másfajta feladatról volt szó: minthogy a legújabb korról szóló kötetnek máig nyúló értékeléseket kellett tartalmaznia, mindenekelőtt az egyes részterületeket felmérő, s a mutatkozó problémákat tisztázó előtanulmányokra volt szükség. Az előkészítés időszakában számos ilyen tanulmány készült, pl. a felszabadulás után induló líránkról, a Révai-kérdésről; de monografikus igényű munkák is születtek, pl. Déry Tibor munkásságáról stb. — Az előtanulmányok elvégzése után a kézikönyv létrehozásával foglalkozó kollektíva megvitatta azokat a követelményeket, amelyeket a kötetnek teljesítenie kell, s ennek alapján kialakította a kötet struktúráját, majd kiosztotta a részfeladatokat. A kézikönyv részszövegeit írók köre messze túlterjed az Irodalomtudományi Intézet keretein: kis mértékben a budapesti és vidéki egyetemek és más intézmények irodalomtörténészei is részt vettek a munkában. Az elkészült szövegrészeket az egész kollektíva megvitatta. — Az elfogadott szövegek a szerkesztőkhöz: Tóth Dezsőhöz és Béládi Miklóshoz kerültek, akik egységesítették, egybehangolták és megszerkesztették a kötet anyagát. A kézirat ezután kerül a kiadóhoz, majd a nyomdába. A fentiekben nagyon hézagosan ismertetett procedúra egyetlen — bár igen jelentős — kiadvány egy kötetének létrehozásához volt szükséges. Az Intézet műhelyeiben készülő kiadványok — könyvek, könyvsorozatok, folyóiratok — száma azonban légió. A modern magyar osztály kapacitásának körülbelül egyharmadát fordíthatta a Kézikönyvre; kétharmadát más feladatok kötötték le. Egy névváltozás háttere Amikor az Intézet 1955-ben, a Minisztertanács határozata alapján megalakult, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének hívták. Tevékenységének köre azonban nemsokára túlterjedt a szorosan vett irodalomtörténeti kutatások körén, s felölelte az irodalomelmélettel való foglalkozást is. Funkciójának változását, bővülését jelezte, hogy nevét később megváltoztatták, s azóta Irodalomtudományi Intézet néven működik. Hatvan tudományos munkatársa van. Munkájukat Sőtér István Kossuth-díjas akadémikus, a kiváló irodalomtörténész, író, az Intézet igazgatója irányítja, olyan tudósok támogatásával, mint Klaniczay Tibor, Szabolcsi Miklós, Szauder József professzorok, az Akadémia levelező tagjai. Készül a marxista irodalomelmélet kézikönyve Az Intézet struktúráját tekintve osztályokra és csoportokra oszlik. Az irodalomelméleti osztály, a klasszikus magyar osztály, a modern magyar osztály, az összehasonlító osztály nyugat-, illetve kelet-európai csoportja, a XVIII. századi és a bibliográfiai csoport alkotja azt a magvat, amely körül — a külső munkatársak gárdáját is hozzászámítva — az ország legjobb irodalomtudósait magában foglaló apparátus kialakult. Az irodalomelméleti osztály létrehívását sürgető igény indokolta. Irodalmunk — és egész kulturális életünk — fejlődéséhez hasznos kontribúciót jelent az irodalom alapvető elméleti kérdéseinek marxista szellemben való feldolgozása. Ezt a célt egyrészt egy-egy témakörrel foglalkozó tanulmánykötetek szolgálják: most végzik szerzők s szerkesztők az utolsó simításokat az „Irodalmi műalkotás problémái" című tanulmányköteten; most jelent meg a XX. század irodalomelméleti irányzatairól szóló kötet; tanulmányok készülnek az irodalom funkciójáról és sajátosságairól; az irodalomról, mint nyelvi jelenségről; a szocialista irodalomtudomány történetéről. Ezek a tanulmányok — amejlett, hogy mélyrehatóan elemzik témáikat — előkészítői is egy átfogó műnek: a marxista irodalomelmélet kézikönyvének. Az utóbbi munka létrehozását az irodalomelméleti osztály legfőbb feladatának tekinti. Remélhető, hogy az irodalomelmélettel foglalkozó magyar kutatók összefogásával belátható időn belül sikerül majd megvalósítania ezt a nag}' válalkozást. Janus Pannoniustól Weöres Sándorig Ha témáik kronológiájában sorra vesszük azokat a kollektívákat, amelyek a magyar irodalom különböző korszakait kutatják, először a reneszánsz csoportot kell említenünk. A reneszánsz ma egész Európában az egyik legtöbbet kutatott, „legdivatosabb" korszak; így nem túlzás azt állítani, hogy a reneszánsz kori magyar irodalom kérdéseit elemző tanulmányok nemzetközi érdeklődést keltenek. A kis létszámú reneszánsz csoport és a vele együttműködő külső munkatársak — összesen mintegy 60 irodalomtörténész — intenzíven foglalkozik e rendkívül érdekes korszakkal. Munkáik sokasága közül megemlítjük a magyarországi humanizmus költőjéről, Janus Pannoniusról, a XVI. századi magyar politikai szatíráról, az erdélyi antitrinitarizmus irodalmi vonatkozásairól, a magyar későreneszánsz eretnek-irányzatairól készülő tanulmányokat. A XVIII. századi csoport alig egy esztendeje alakult. Működésének eddigi, viszonylag igen rövid ideje alatt megkezdte irodalmunk 16