Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Győrffi Lajos: Úthálózat és közúti létesítmények

kodnak a tanárok. S az épület hetven éves. Örökké toldozzák-foldozzák. De akárho­gyan igyekeznek, nem tudják igazán ottho­nossá tenni. Pedagógusok Sorsrendező pálya a gyógypedagógusé. Nélküle az értelmileg ép, de testileg sérült gyerekek magatehetetlenné válnának. S a testileg vagy értelmileg sérült gyerekeket csak különleges módszerekkel lehet oktat­ni-nevelni. Ez viszont a gyógypedagógusok­tól az átlagosnál nagyobb erőfeszítést köve­tel. E pálya nem tartozik a népszerű pályák közé, s a végzett fiatalok egy része is — kényszerűségből, vagy mert nem hivatás­ból választotta — jobban fizető állást keres. A gyógypedagógusok kezdő fizetése 1200 forint, plusz 10 százalék gyógypedagógiai pótlék. A szakmában tehát csak az marad, aki kedvvel, türelemmel és hivatásból tanít. És ezek zöme — nő. Szülési szabadságuk idején, gyermekük betegsége idején, a helyettesítésük komoly gondot okoz, és jóformán állandó túlórázást a többieknek. 32 pedagógus tanít itt, közülük 8 vezető­tanár. Az iskola a Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola gyakorló iskolája, s a hall­gatók rendszeresen kijárnak ide. Három nevelő dolgozik a napközi otthonban — a budapesti bejáró gyerekek valamennyien napközisek —; négy pedagógus pedig a nevelőotthonban. A gyógypedagógus taná­rokon kívül 10 gyermekfelügyelőt foglal­koztatnak, akik fizikailag látják el a gyere­keket: segítenek nekik fürdésnél, fésülkö­désnél, sétálni mennek velük. — Más itt a pedagógus szerepe, mint a hallók iskolájában — mondja az egyik tanárnő. — Mert a gyerekek is mások. Nem többek és nem kevesebbek a hallók­nál, csak más a személyiségük. Például tizenhárom-tizennégy éves korukban jön­nek rá arra, hogy nem olyanok, mint a többi ember. Ezt természetesen igyekez­nek palástolni. A bejáró nagy lányok pél­dául divatosan öltözködnek, megpróbálnak túltenni a hallókon . .. Igénylik segítsé­günket, kérik, javítsuk ki, ha rosszul mon­danak valamit. Gátlásosságukat, kisebbségi érzésüket előttünk nem titkolják. Az osz­tályfőnök tíz éven keresztül viszi csoport­ját. Azaz hat éves kortól tizenhatig. így valóban megismerjük a gyerekeket, és a gyerekek is minket. A tanár—tanuló kapcso­lat tehát szorosabb és meghittebb itt. És a mi gyerekeink szeretnek iskolába járni. Otthon unatkoznak, itt viszont megértik egymást, és megértjük — szó szerint is — őket mi, felnőttek. Hogyan tovább? A felső tagozaton itt is szaktárgyak van­nak. De továbbra is a beszéd az elsődleges: meglevő, nehezen szerzett szókincsük meg­tartása, további bővítése, nyelvtani meg­alapozása. Ezért az ismeretek szerzése mellett a földrajzóra itt földrajzi-tárgyú beszélgetés, a kémia óra kémiai-tárgyú be­szélgetés . .. A nyolcadik osztály végén a gyerekek a hallók általános iskolájával egyenértékű végbizonyítványt kapnak. Nyolcadikosokkal beszélgetek. Illetve, egyelőre ők kérdeznek, és én felelek. Melyik újságtól jöttem, mennyi időbe telik, míg ezt a cikket megírom, mennyit fizet­nek érte. Érthetően, folyékonyan beszél­nek, s ugyanazt kérdezik, amit mindenütt megkérdeznek tőlem ... Az egyik lány mond valamit a tanárnőnek, és a tanárnő biztatja, kérdezze meg. Bátortalanul fordul hozzám: találkozott-e már dolgozó süket­tel? Találkoztam, női szabóval. Mennyit keresett? — kérdezi, majd hozzáteszi: én is az leszek. A munka érdekli őket most legjobban, mondja a tanárnő, hiszen pálya­választás előtt állnak. Sebesi Endre igazgató mondja: — Végzett növendékeinknek majdnem száz százaléka szakmunkás lesz. Olyan szak­mákat ajánlunk nekik, amikhez kézügyesség kell és szem; ahol a hallásra nincs szükség, illetve, a hallás hiánya nem idézhet elő bal­esetet. Már itt, az iskolában hangsúlyt kap a gyakorlati életre és a munkára nevelés. Gimnáziumba, vagy másfajta középiskolába ritkán jut el egy-egy tanítványunk. Annyira ritkán, hogy ez százalékban nem fejezhető ki. Egyrészt, mert nagyon nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy a hallók középiskolájában megállja helyét; másrészt húszéves korában szerezné meg az érettségi bizonyítványt, és akkor még nincs szakmája. Vácott lányok részére folyik szakmunkás­képzés — női szabó, és mechanikai szövő szakmákban; a fiúk részére Sopronban, kárpitos, asztalos szakmában. Azok, akik e szakmákat választják, könnyebben meg­szerzik a szakmunkásbizonyítványt, mert a mú'helyoktatók csak velük foglalkoznak, s az elméleti részt gyógypedagógusok ta­nítják. — Régi növendékeink, akik ma már szak­munkások, be-bejönnek, örömmel újságol­ják: ennyit és ennyit keresnek — mondja az igazgató. — Elhozzák bemutatni férjü­ket, feleségüket, gyereküket. Törekvéseik­ből, örömeikből azt látjuk, hogy úgy élnek, mint a többi ember. Fonetikai előgyakorlatok a beszédszervek beidegzésére

Next

/
Thumbnails
Contents